Az álláskeresés, mint tantárgy
Ez egy politizálásmentes blog, és az is marad, ellenben egy dolog most nagyon bántja az álláskeresési „tanácsadó” lelkemet.
Mostanában sokat írnak arról, miket tervez tanítani az új alaptanterv, példaként még a családi üdülés megszervezése is előkerült, később meg a lovasoktatás. Bezzeg az álláskeresés nem!
Pedig milyen szép is lenne, ha önbemutatást, önéletrajzírást, állásinterjúzást, motivációs levél fogalmazását, AC részvételt is tanítanák, pl. heti 1 órában, középiskolától. De tervben sincs ilyesmi. Még néhány generáció biztosan nem iskolában tanulja azt, ami az egyik legfontosabb a jövője szempontjából.
Szerencsére van net, és ezáltal néhány jó gyakorlat, ami segít abban, hogy megtanuld olyan természetesnek venni az álláskeresést, mint a közértben vásárlást. Ezeket adnám házi feladatnak, ha én lennék az álláskeresés-tanár:
A szürkezóna veszélyei
Ez egy másik jellemző csapdahelyzet, amibe nagyon sokan belemennek/belekényszerülnek, érdemes róla egy kicsit beszélni.
Arról a helyzetről van szó, amikor a munkáltató ajánlata tartalmaz egy bruttó összeget és egy „zsebbe” részt. Ez a fajta ajánlat tagadhatatlanul létezik, sokan találkoznak vele, de a legfontosabb, amit ki kell jelenteni róla, hogy TÖRVÉNYTELEN, ILLEGÁLIS.
Mint ilyen, elfogadhatatlan.
Eddig volt az idealista rózsaszín köd, és most jön a valóság, mikor az álláskereső kényszerben van, mert vagy így lesz állása, vagy sehogy. Ilyen esetben az alábbiakat kell mérlegelni:
A kiválóság csapdái
Mint a mesében, történik néha olyan is, hogy az embert felhívják – többnyire egy toborzó, a.k.a. fejvadász -, hogy látta az önéletrajzát az ilyenolyan portálon, és íme az állás, amire vágyott, a céggel már le is beszélte, hogy ő kell, menjen interjúzni, egyenesen a céghez, kérjen pofátlanul magas összeget, úgyis övé az állás, hurrá.
Tetszik az ajánlat, bejön a cég, minden stimmel. De te mégis légy óvatos, és gondold át az alábbiakat:
Jobangel mostantól a HRblogon is
Nemrég felkérést kaptam egy HR-es szakmai híroldaltól, a HR Portal-tól, hogy az általuk létrehozott HR Blog oldalon is jelentessem meg írásaimat, ezzel bekerüljek a "HR Piac meghatározó véleményalkotói" közé. Bár úgy lenne, hogy meghatározna valamit a véleményem a piacon, viszont a kezdeményezés, hogy szubjektív vélemények is helyet kapjanak a szakmai cikkek mellett, kifejezetten tetszik, így a felkérésre örömmel mondtam igent.
Mostantól az alábbi linken is elérhető vagyok:
http://www.hrblog.hu/jobangel/
Itt is, ott is továbbra is szeretettel várom Olvasóimat!
Álláskeresői hibák: Pár gondolat az alkalmazkodásról
A – szerintem – legsúlyosabb álláskeresői hiba, mikor valaki álláskeresés helyett „önmegvalósít”, a legkülönbözőbb módokon, ezzel akadályozva saját boldogulását.
Ennek ezernyi formája létezik, megjelenés, online megjelenés, viselkedés, szóhasználat, testtartás, hozzáállás, hogy csak néhányat emeljek ki.
Íme, az elkerülendő hibák gyűjteménye:
Aki mer, az nyer – csodák pedig vannak!
Valentin-nap alkalmából ma minden úszik a rózsaszín boldogságban, én is pár happy sztorival szolgálnék ezalkalomból. Azért persze nekem mindenről az álláskeresés jut eszembe, ezért most is álláskeresős iromány került ki a billentyűzetemből.
Az álláskeresést sokan reaktív tevékenységként végzik, azaz a többség böngészi a hirdetéseket, és ha talál megfelelőt, jelentkezik. Ez jó, de néha nem elég hatékony. Pl. ha nem hirdetnek a leendő munkáltatók, mert drága, mert bíznak benne, hogy a környezetükben majd találnak valakit (ismerős ismerősét), vagy ajánlanak nekik valakit. Ezért néha a reaktív keresés mellett érdemes proaktívnak is lenni, elébe menni a dolgoknak.
Pár sikersztori következik.
Álláskeresői hibák: A kudarcok kezelése
Az álláskeresőket mindig fogják kudarcok érni: beadja az önéletrajzát, és nem hívják interjúra, behívják interjúra, és nem kerül be a következő körre, végigmegy az interjúsorozaton, és a végén nem őt választják. Megkapja az állást, és próbaidőben kiderül, mégsem ezt várták egymástól.
Ezeket el kell fogadni, mert a kudarc velejárója az álláskeresésnek. Mikor járni tanultunk, akkor is elestünk néhányszor, mégsem adtuk fel, és igenis járunk. Kevés olyan munkavállaló van, akiről mindenki tudja, hogy szakmájának legjobbja, és mindenfajta előzetes teszt nélkül csakis őt akarja mindenki. Most csak ő jut eszembe:
Viszont csak a filmekben létezik, hogy emberünk mindenben a legjobb, legszebb, a valóság azonban más.
Lássunk pár jellemző hozzáállást, és azt, hová vezetnek ezek…
Rabszolga kerestetik!
Tombolás rovatomat ezúttal egy munkáltatónak szánom, aki az alábbi hirdetést adta ki.
Ezúton jelzem, nem bántani akarom, nem személyes a „támadás” csak gondolatokat szeretnék ébreszteni.
Mind a munkáltatókban, akik irreális elvárásokat támasztanak, rosszul szervezik meg vállalkozásukban a feladatokat.
Mind a munkavállalókban, álláskeresőkben, akik kétségbeesésükben bármit elvállalnak.
Tudom, hogy ennél még horrorisztikusabb „lehetőségek” is vannak, nekem most ez került a szemem elé. Én megdöbbentem, döbbenj meg te is!
Néhány újabb álláskeresők által elkövetett hiba
Nem szabadságon vagy, állást keresel!
A munkahely elvesztése után sokan elkövetik azt a hibát, hogy a kényszerű otthontartózkodást házimunkával, elmaradt felújítással, egyéb munkákkal töltik ki. Ez azért hiba, mert ha állásra van szüksége, akkor állást kell keresnie elsősorban. De ha vki a napja egészét mással tölti, akkor nem fog állást találni.
A megoldás erre a problémára, ha az álláskeresést is munkának fogjuk fel: elhatározzuk, hogy reggel 9-től délután 4-ig (azaz munkaidőben) csak az álláskeresésre koncentrálunk. Állásos hírleveleket nézünk, az összes szóbajöhető állásra jelentkezünk, állásinterjúra készülünk. Másképp nem megy!
Képzésbe menekülés
Sok esetben kiútnak látszik, ha valamilyen munkanélkülieknek szervezett képzésen veszünk részt. Sajnos a legtöbb esetben ez nem megoldás. A képzések csak akkor sikeresek, ha valóban hiányszakmában helyezkedhetünk el utána. A munkaügyi központok viszont ezzel nem törődnek: a sokadik bolti eladói, virágkötői és más – egyáltalán nem piacképes – munkákra képezik az állástalanokat. Így a munkanélküliek munkaidőben nem tudnak állást keresni, és a képzés végén még rosszabb helyzetbe kerülnek: már az előző állásukban szerzett tapasztalatuk is megkopott, az új képzettségükben pedig semmilyen tapasztalatuk sincs, amivel az ő alkalmazásuk mellett lehetne érvelni.
Soha ne add fel!
Sokan ott hibáznak, hogy látván az álláskeresés nehézségeit, feladják. A sokadik kudarc, a sokadik nem sikerült állásinterjú után úgy gondolják, hogy nekik ez nem fog sikerülni, és belesüllyednek egyfajta depressziós állapotba. Nem szabad! Igenis küzdeni kell, nem hagyhatod magad! Az, hogy nem találsz állást, sok okra vezethető vissza, írtam már eleget.
Javítsd ki az önéletrajzod, tanulj meg állásinterjúzni, és folyamatosan keress állást!
Én itt leszek, segítek!
Hibák, amiket az álláskeresők általában elkövetnek
Nem fogom amúgy most divatosan-marketingesen összeszámolni, mint pl. 16 hiba, amit elkövetünk… stb. Mert összeszámolhatatlanul sokszor hibázik minden álláskereső. Én is hibáztam természetesen, kezdjük hát az én egyik banális hibámmal.