Tégy valamit a jó híredért, HR!
A minap belefutottam egy olyan blogposztba és hozzátartozó kommentsorozatba, ami kegyetlenül megmutatta a „két oldal” (HR és álláskeresők) ellenségeskedését. Nem tetszett, amit tapasztaltam.
A HR oldal megalázóan beszélt a jelöltekről, akiknek a sorsáról saját elmondása szerint másodpercek alatt dönt, de közben mindenfajta méltánytalan jelzőkkel illette őket, anélkül, hogy ezt észrevette volna. Később kijelentette, hogy szerinte ő nem is viselkedett alázóan (nem érezte, és ez baj).
A másik oldal a HR-esek hozzáállását kifogásolta, a kevélység, a gőg és az empátia teljes hiánya lett felróva a posztolónak. Ebben igazuk volt. De szidták a rendszert, mi az, hogy CV-t, motlevelet kell írni, micsoda hülyeség ez. Nagyon röviden: nem az, csak meg kell tanulni magadat bemutatni.
Láthatólag nagy a baj, mindkét oldalon, de most a HR-el foglalkoznék. Alant pár gyakorlati tanács arról, hogyan lehetsz minimális fáradsággal sokkal szimpatikusabb a jelölteknek.
Okosan állást váltani
Amikor állást akarunk váltani, nehezített pályára kerülünk a munkanélküliekkel szemben. Úgy kell pályázni, interjúzni, hogy a jelenleg munkáltatónk ne tudja meg. Erre van sok lehetőség, de azért ez is egy plusz stresszforrás.
Ha végre megérkezik a várva-várt telefon, hogy „mikor tudna kezdeni nálunk?”, nagy a kísértés, hogy most aztán beolvassunk jól a főnökünknek, hiszen már nincs vesztenivalónk, sőt, jön a kánaán. Aki így gondolkodik, nagyot hibázik.
Nagyon fontos, hogy ügyelj a jóhíredre, egy állásváltásnál korrekten járj el, még akkor is, ha veled éppen nem voltak túl korrektek. Nem kell neked lesüllyedned az ő szintjükre. Nézzünk pár esetet, ami irányt mutathat.
Kiderül az önéletrajzodból, mihez értesz?
Mai mottónk: Le az általánosságokkal!
Az önéletrajzok egyik legtipikusabb hibája, hogy nem tartalmaznak konkrétumokat. Leggyakrabban abban a fejezetben nem, ahol a munkatapasztalatokról kellene megemlékezni.
Képzeld el a helyzetet, amikor egy titkárságvezetői pozícióra 150 önéletrajz érkezik, és minden jelölt beleírja, hogy eddig „általános titkársági feladatokat” végzett. Honnan fogja tudni nyomorú kiválasztó, hogy mégis mihez értenek? Alant pár ilyen jellegű baki, ill. helyette pár hasznos, beszédes leírás, amelyeket mintaként használhatsz. Ilyen mélységben kell tudni leírni az önéletrajzodban, milyen munkatapasztalataid vannak.
Az álláskeresés, mint tantárgy
Ez egy politizálásmentes blog, és az is marad, ellenben egy dolog most nagyon bántja az álláskeresési „tanácsadó” lelkemet.
Mostanában sokat írnak arról, miket tervez tanítani az új alaptanterv, példaként még a családi üdülés megszervezése is előkerült, később meg a lovasoktatás. Bezzeg az álláskeresés nem!
Pedig milyen szép is lenne, ha önbemutatást, önéletrajzírást, állásinterjúzást, motivációs levél fogalmazását, AC részvételt is tanítanák, pl. heti 1 órában, középiskolától. De tervben sincs ilyesmi. Még néhány generáció biztosan nem iskolában tanulja azt, ami az egyik legfontosabb a jövője szempontjából.
Szerencsére van net, és ezáltal néhány jó gyakorlat, ami segít abban, hogy megtanuld olyan természetesnek venni az álláskeresést, mint a közértben vásárlást. Ezeket adnám házi feladatnak, ha én lennék az álláskeresés-tanár:
A szürkezóna veszélyei
Ez egy másik jellemző csapdahelyzet, amibe nagyon sokan belemennek/belekényszerülnek, érdemes róla egy kicsit beszélni.
Arról a helyzetről van szó, amikor a munkáltató ajánlata tartalmaz egy bruttó összeget és egy „zsebbe” részt. Ez a fajta ajánlat tagadhatatlanul létezik, sokan találkoznak vele, de a legfontosabb, amit ki kell jelenteni róla, hogy TÖRVÉNYTELEN, ILLEGÁLIS.
Mint ilyen, elfogadhatatlan.
Eddig volt az idealista rózsaszín köd, és most jön a valóság, mikor az álláskereső kényszerben van, mert vagy így lesz állása, vagy sehogy. Ilyen esetben az alábbiakat kell mérlegelni:
A kiválóság csapdái
Mint a mesében, történik néha olyan is, hogy az embert felhívják – többnyire egy toborzó, a.k.a. fejvadász -, hogy látta az önéletrajzát az ilyenolyan portálon, és íme az állás, amire vágyott, a céggel már le is beszélte, hogy ő kell, menjen interjúzni, egyenesen a céghez, kérjen pofátlanul magas összeget, úgyis övé az állás, hurrá.
Tetszik az ajánlat, bejön a cég, minden stimmel. De te mégis légy óvatos, és gondold át az alábbiakat:
Jobangel mostantól a HRblogon is
Nemrég felkérést kaptam egy HR-es szakmai híroldaltól, a HR Portal-tól, hogy az általuk létrehozott HR Blog oldalon is jelentessem meg írásaimat, ezzel bekerüljek a "HR Piac meghatározó véleményalkotói" közé. Bár úgy lenne, hogy meghatározna valamit a véleményem a piacon, viszont a kezdeményezés, hogy szubjektív vélemények is helyet kapjanak a szakmai cikkek mellett, kifejezetten tetszik, így a felkérésre örömmel mondtam igent.
Mostantól az alábbi linken is elérhető vagyok:
http://www.hrblog.hu/jobangel/
Itt is, ott is továbbra is szeretettel várom Olvasóimat!
Álláskeresői hibák: Pár gondolat az alkalmazkodásról
A – szerintem – legsúlyosabb álláskeresői hiba, mikor valaki álláskeresés helyett „önmegvalósít”, a legkülönbözőbb módokon, ezzel akadályozva saját boldogulását.
Ennek ezernyi formája létezik, megjelenés, online megjelenés, viselkedés, szóhasználat, testtartás, hozzáállás, hogy csak néhányat emeljek ki.
Íme, az elkerülendő hibák gyűjteménye:
Aki mer, az nyer – csodák pedig vannak!
Valentin-nap alkalmából ma minden úszik a rózsaszín boldogságban, én is pár happy sztorival szolgálnék ezalkalomból. Azért persze nekem mindenről az álláskeresés jut eszembe, ezért most is álláskeresős iromány került ki a billentyűzetemből.
Az álláskeresést sokan reaktív tevékenységként végzik, azaz a többség böngészi a hirdetéseket, és ha talál megfelelőt, jelentkezik. Ez jó, de néha nem elég hatékony. Pl. ha nem hirdetnek a leendő munkáltatók, mert drága, mert bíznak benne, hogy a környezetükben majd találnak valakit (ismerős ismerősét), vagy ajánlanak nekik valakit. Ezért néha a reaktív keresés mellett érdemes proaktívnak is lenni, elébe menni a dolgoknak.
Pár sikersztori következik.
Álláskeresői hibák: A kudarcok kezelése
Az álláskeresőket mindig fogják kudarcok érni: beadja az önéletrajzát, és nem hívják interjúra, behívják interjúra, és nem kerül be a következő körre, végigmegy az interjúsorozaton, és a végén nem őt választják. Megkapja az állást, és próbaidőben kiderül, mégsem ezt várták egymástól.
Ezeket el kell fogadni, mert a kudarc velejárója az álláskeresésnek. Mikor járni tanultunk, akkor is elestünk néhányszor, mégsem adtuk fel, és igenis járunk. Kevés olyan munkavállaló van, akiről mindenki tudja, hogy szakmájának legjobbja, és mindenfajta előzetes teszt nélkül csakis őt akarja mindenki. Most csak ő jut eszembe:
Viszont csak a filmekben létezik, hogy emberünk mindenben a legjobb, legszebb, a valóság azonban más.
Lássunk pár jellemző hozzáállást, és azt, hová vezetnek ezek…