Hogyan kerüld el a munkanélküliséget?
Ahogy nem győzöm ismételni, a munkanélküliség a jelen társadalmunk velejárója. Tehát nem szégyen, nem kegyvesztettség, csak egy olyan állapot, amibe bárki kerülhet.
Azonban erre a helyzetre tudatosan lehet készülni. Praktikusan akkor, amikor nem vagy munkanélküli. Azt, hogy minél versenyképesebb légy a munkaerőpiacon folyamatos önképzéssel érheted el, mégpedig akkor, amikor van munkád. Tanfolyamokkal, nyelvtanulással, szakmai továbbképzésekkel. Ha szerencséd van, ezt a munkahelyed is támogatja anyagilag, a tanulmányi szerződések másik nagy előnye, hogy a munkahelyeden is biztosabb pozícióba kerülhetsz. Mert nem véletlenül fektetnek be a képzésedbe, terveik vannak veled.
Ha a munkahelyed nem támogatja az ilyesmit, akkor a magad erőforrásaiból oldd meg. Hétvégén, szabadságok stb. terhére, de fejlődni muszáj.
Sajnos azt kell mondanom, hogy ha már munkanélküli lettél, akkor a munkanélküliség állapotából nem vezet ki a képzés. A munkanélküli ellátás ma Magyarországon – benne a munkanélkülieknek szánt képzésekkel – kritikán aluli. Tehát az nem jó megoldás, ha munkanélküliként valamilyen képzésben veszel részt, és abban reménykedsz, hogy a képzés után lesz állásod. Mert valószínűtlen, hogy lesz, ismerve a képzési rendszerüket. Ha egy ilyen képzést mégiscsak elkezdesz, mellette gőzerővel keress állást. Inkább hagyd félbe a képzést amiatt, hogy állásod lett, mintsem a képzési időben a még meglévő gyakorlatod és kapcsolatrendszered is „kihűljön”, végképp megnehezítve az álláskeresést.
Milyen költségei vannak az álláskeresésnek?
Sajnos az álláskeresés olyan munka, amiről nem látszik, mikor lesz kész (mikor lesz állásod), és milyen eredménye lesz. Ráadásul költségei is vannak, miközben az álláskereső bevétele radikálisan csökken. A munkanélküliség természetes velejárója a szabad munkaerőpiacnak, bárki válhat munkanélkülivé. Azaz érdemes tisztába lenni azzal, mibe is kerül mindez.
A fizetési igény
Előző posztomban kiveséztem egy cikket, amiben ezt "kínos kérdésként" pozicionálták. A cikk íróját ezúton még egyszer csókoltatom, hogy a munkánkat leginkább meghatározó tényezőt kínosnak titulálja. Ezzel szemben pár alapvetés:
Álláskereső tanácsok – de minek?
Mostantól bevezetek egy új címkét, a „tombolás”-t. Nem, nem a cetlis nyereményjátékról van szó, hanem az idétlen karriertanácsok feletti tombolásaimról.
A HVG karrier aloldalán találtam a következő cikket.
„Kínos” kérdések az állásinterjúkon.
Érdekes téma, lássuk a kérdéseket, és a „szakértő” tanácsait.
Adminisztrátorok, titkárságvezetők, irodavezetők, figyelem!
Feltűnően sokan kerestek meg az elmúlt néhány évben azzal, hogy elvesztették az állásukat, és segítsek CV-írásban. A legtöbb ilyen esetben a levélben benne volt, hogy „adminisztrációs területen szeretnék elhelyezkedni”.
Ez egy nagyon nehéz ügy, mert az adminisztráció olyan terület, amihez mindenki úgy áll hozzá, hogy „tudom én ezt, nem lehet nehéz”, ezért aztán egy ilyen álláshirdetésre többszáz (szó szerint, nem túlzás) álláspályázat érkezik. Azaz, ezeknek a – főleg – hölgyeknek sajnos minimális esélyük van arra, hogy állást találjanak, mert amit ők tudnak, azt nagyon sokan tudják még rajtuk kívül, ill. nagyon sokan hiszik, hogy tudják.
Érdeklődés álláspályázat beadása után
Ígértem ilyet egy régebbi posztban, most teljesítem.
Van úgy, hogy egy állás különösen fontos, az álomállás lehetne. Mégis úgy érezzük, nem tehetünk mást, minthogy beadjuk a – testreszabott, nagy gonddal összeállított – pályázatot, és várunk.
Kb. 2-3 hetet érdemes várni a beküldéstől számítva, aztán lehet érdeklődni. Egy álláshirdetés kb. 2 hétig van kint a portálokon, de ha nyomtatott sajtóban jelent meg, akkor a „várakozási idő” lehet akár 1 hét is.
Itt az e-mail a jobb, ellenben az állásinterjú utáni érdeklődéssel. Miért is?
Állásinterjú után III.
Olvasgatva az amerikai „szakirodalmat”, több helyen ajánlják, hogy az állásinterjú után írjunk köszönőlevelet, mert az jó benyomást kelt. Az Usában. Nálunk meg nem, szóval ne, még véletlenül se vetemedj arra, hogy interjúról hazaérve azonnal írod a mailt, hogy „köszönöm a lehetőséget”.
Szomorú személyes tapasztalatom ezzel kapcsolatban:
Egy szegény görcsölős jelölt végigszenvedte az interjút az akkori főnökömmel (aki nem csinált nagy ügyet egy állásinterjúból, kellően kommunikatív alkat lévén, kifejezetten jófej ember volt).
Hazaérvén írt egy ilyen köszönőlevelet, amiben a főnökömet jól Jánosnak hívta, miközben József névre keresztelték. Jelöltünk e hibájára ráeszmélvén rögvest küldött egy SMS-t is, hogy kedves János, elnézést a névelírásért. Aztán még egyet…
Mondanom sem kell, nem mellette döntött a jó főnökember. Na nem azért, mert nem volt szimpatikus a jelölt, de aki ennyire túlliheg mindent, azzal vajon könnyű lesz-e együttműködni?
Hát ezért nem érdemes idétlen amerikai mintákat átvenni: ha nem tudsz vele azonosulni, csak lejáratod magad. És ezért nem érdemes görcsölni egy álláskeresői helyzeten: hideg fejjel jobban teljesít mindenki, mint stresszhatás alatt.
Állásinterjú után II.
Az előző posztom folytatásaként el kell ismernem, hogy van, aki nem szívesen érdeklődik telefonon arról, megkapta-e az állást. Az azonnali negatív válasz sokakat sokkolhat, az azonnali pozitív válasznak nincs esélye (hiszen, ha ilyen döntés megszületett, a jelöltet azonnal hívják, nehogy más „elvigye” előlük). Az érdeklődés egyedüli pozitív eredménye az lehet, hogy megtudjuk, hol tart a döntési folyamat. Rossz esetben megmondják, hogy nem téged választottak.
A megfejtés
A tegnapi posztban írtam egy példát, hogyan lehet állásinterjú után telefonon érdeklődni. A rejtvény az volt, hol a trükk ebben a példamondatban:
Jó napot kívánok, Minta János vagyok. November elején jártam Önnél egy állásinterjún, ilyenolyan pozícióról beszéltünk. Szeretnék érdeklődni, hoztak-e valamilyen döntést a pozícióról?
A trükk annyi, hogy nem arról érdeklődsz, veled kapcsolatban milyen döntést hoztak, hanem a pozícióról. Ezt pedig azért kell így csinálni, mert az emberek többsége nem képes egy másiknak egyenesen megmondani, ha negatív döntést hoztak. Ellenben erre a kérdésre lehet kitérő választ adni, amiből azért mégiscsak érteni fogsz.
Ha úgy kérdezed, hogy "felvesznek-e engem?" vagy "megkapom-e az állást?", akkor arra semmilyen használható választ nem fogsz kapni. Nem fogja azt mondani, hogy mást választottak, ha ez történt. Nem szívesen mondja meg, hogy még vár ő is a döntésre. Azt meg végképp nem így fogja veled közölni, ha te kaptad az állást, sőt, ha esetleg igen, itt még egyszer át fogja gondolni, és az neked nem jó 🙁
Tehát semmi közvetlen kérdés. Ha a pozícióról érdeklődsz, akkor sokkal nyitottabb lesz, mert nem kell egyénekről mesélnie, főleg nem negatív dolgokat. Jobban fogja érezni magát, könnyebben ad értelmes választ.
Állásinterjú után
Ha mindent megtettél, hogy lenyűgözd az interjúztatót, valószínűleg túl vagy egy sikeres állásinterjún.
Sajnos ez az a pont, ahol a legtöbbet árthatsz magadnak, légy óvatos.
Az állásinterjú legvégén kérdezz rá, hogy körülbelül mikorra számíthatsz visszajelzésre. Ne kezd el magyarázgatni, hogy mert „mástól is várok választ”, „sokan nem jeleznek vissza” és hasonlók. Felteszed a kérdést, és vársz a válaszra. Bármit is kapsz válaszul, fogadd el, ne vitatkozz. Kerüld az ilyeneket, hogy „nem lehetne hamarabb?” stb. Nem. Akkor lehet, amikor ő úgy gondolja, nincs mit tenni.
Mit tegyél állásinterjú után?
Várj. 2-3 hétig ennyit tehetsz, és persze gőzerővel keress állást továbbra is. Inkább legyen később több konkrét ajánlatod, minthogy egy lapra tegyél fel mindent.
Ha mindenképpen érdeklődni szeretnél a továbblépésről, azt telefonon tedd. Azért telefonon, mert ha nem jön ki jól a lépés, legalább nem lesz írásos emléke a hibádnak náluk.
Az érdeklődő telefonhívás szabályai:
- Mindig azt az embert hívd, akivel beszéltél. Ne a kollégáját, ne a főnökét, se a te leendő főnöködet. Ha nem őt hívod, úgy érzi, meg akartad kerülni, és vége is a lehetőségeidnek.
- A hívás ideális időpontja délelőtt 10:00 és 11:30 között, délután 13:30 és 16:00 között. Korán reggel mindenki nyűgös egy irodában, fél 12 körül már az ebédre gondol, 13:30-ra elcsitult az „ebédélmény”, akkor kezd dolgozni. 16:00 óra után már csak hazamenni akar, nem érdekli más.
- Légy rövid, csak érdeklődj, ne győzködd semmiről! Ne sürgesd a döntést semmilyen módon!
Példaszöveg:
Jó napot kívánok, Minta János vagyok. November elején jártam Önnél egy állásinterjún, ilyenolyan pozícióról beszéltünk. Szeretnék érdeklődni, hoztak-e valamilyen döntést a pozícióról?
Ennyi. Egy trükk még van ebben a két sorban, felfedezted? (Kommentben leírhatod, ha akarod, holnap jövök a megfejtéssel.)