Harmonikus munkahely 2. – A folyamat, mint önvédelmi fegyver

Harmonikus munkahely 2. – A folyamat, mint önvédelmi fegyver

A cég működését támogató leírt, előre megtervezett folyamatok előnye lehetne, hogy általuk pontosan tudjuk, az ügy melyik pontján kinek mi a dolga, így elméletileg gyorsabbá válik az ügy végigvitele. A leírt folyamatok célja garantálni, hogy lépésenként, rendben végigmenjen minden ügy, legyenek ellenőrzési pontok, hogy kizárja az üzletmenetből a visszaéléseket. Ez valójában biztonságot nyújthat, így jól lehetne együtt dolgozni, hiszen minden egy irányba mutat, jól megy. Ilyen harmonikus, összehangolt munka. Az elméletet azonban gyakorlatba ültetve, megszületnek a szörnyek…

Amikor a Szent Folyamatokról értekeztem, a szervezet, mint érdekekkel rendelkező entitás iránti megértéssel és némi iróniával taglaltam a nagycéges őrületet, amiben a folyamat értelme már elveszett. Kifuttattam oda a tanulságot, hogy multis környezetben a hülyeségtűrő képesség egy elengedhetetlen tulajdonság.

Kihagytam egy szempontot akkor, szándékosan. Amit nem lehet elsimítani iróniával, hogy nagy baj, ha a sikeresen végigvitt ügyek sem hoznak sikerélményt. Kín dolgozni azon, hogy értelmetlen szabályok ellenében legyenek meg az ügyek, amiért nem kárpótol a végén kapott bónusz és/vagy a vezetői vállveregetés. Így lehet kicsinálni elhivatott szakembereket, és így nyer teret az értékteremtés helyett a ballasztmunka – végül majd tort ül az irracionalitás, ami a szervezet halotti tora is lesz egyben. Értetlenkedünk, amikor egy sikeres ember felmond, majd pl. mérnök létére borászatot, jógastúdiót nyit, vagy elmegy méhésznek. Elegük lett, elvesztette őket az iparág.

Mert amíg ők innoválnak, technológiai vagy üzleti megoldásokat találnak ki, addig az így keletkező ügyeket továbbvivők a folyamatokra hivatkozva bármit meg tudnak akadályozni, és szakmai érvekkel sem lehet ebből kimozdítani a folyamatvivőket. Onnantól arról szól a napi munka, hogy vitatkozunk rajta, mi kell egy ügy továbbléptetéséhez. Vergődés lesz minden standardtól kicsit eltérő ügy – azaz a fejlődés maga… Ez nem mobbing, nem bullying, mert nem bántalmazás és hatalomgyakorlás a célja. Hogy ne bántsam az elkövetőket, megjegyzem, hogy a folyamatokkal takarózás valójában mindig önvédelem. Félnek, hogy mi lesz, ha nekik kell valami nem standard mellett érvelni, hogy mégiscsak menjen végig. Inkább álljon meg egy ügy, mint ezt felvállalni… A sok megállt ügytől végül a szervezet is megáll, és az önvédelem egészen a leépítésig juttatja az összes szereplőt.

Addig a napi küzdelemtől a szervezet egymást utáló dobozok halma lesz. Nem emberek utálnak embereket, hanem szervezeti egységek egymást. A sales a presalest, a presales a post salest, a beszerzés a salest, a marketing a salest, a sales a HR-t, pláne a vezetőket mindenki… Az emberek okosak és jóindulatúak, így kerülik a konfliktust, és együtt sem működnek. Teszik a dolgukat, és csak azt, mechanikusan. Az új utak keresése lehetetlenül így el, amiből fonnyadt, piacon is bénázó, versenyben lemaradó cégek lesznek. Akik egy új trend megjelenésére képtelenek időben reagálni, így kedden indulnak el egy hétfőn rendezett versenyen… majd brutális pénzeket költenek PR-ra, marketingre, hogy behozzák a versenyhátrányt.

Állásinterjún

A fenti problémák létére rá kell kérdezni egy állásinterjún, kellő diplomáciai érzékkel csomagolva, de a lényeg: van-e ilyen, hogyan kerülik el azokat a hibákat, hogy… Egy kompetens, érdeklődő embernek fogsz tűnni, aki átlátja pozícióval járó napi akadályokat is, nem csodákra vár, hanem együttműködési lehetőségeket keres és felkészült a nehézségekre. A bürokratikus vezetői stíluson kívül az összes többi stílusú vezető vevő lesz erre.

Szakmai vezetőként felvennél egy ilyen embert? Álláskeresőként van-e annyi önismereted, hogy biztosan tudd, előbb tudsz változtatni új belépőként, mint ahogy tönkremennél ebben?

Hogyan lesz ebből harmonikus munkahely?

Több cégnél láttam, hogy a nemstandard ügyek folyamatba passzírozása helyett volt egy külön csapat, ők jóval képzettebbek voltak a betanított adminisztrátoroknál, és nekik kifejezetten dolguk volt megérteni, támogatni a nemstandard ügyeket.

Szépséghibája volt, hogy az ügyhöz összeghatárt is kötöttek, hiszen ezeknek az embereknek drágább volt a munkaidejük. Így a nem standard, de kisebb összegű ügyeknek nem volt itt gazdája, az entry-levelt mégiscsak bele kellett taposni ezeket a folyamatba, amibe nem illett. És nem tudott egyetlen ilyen kis ügy sem egy nagy ügy precendense lenni, amiből tanulni lehetetett volna. Plusz ezzel elérték, hogy a kisebb ügyeken jóval többet kellett dolgoznia munkakörén kívül egy értékesítőnek vagy projektmenedzsernek, ahelyett, hogy ügyfélnél bevételt termelt volna…

 Egyszemélyes megoldások

 Ha te vagy, aki úgy érzi, hogy önvédelemre kell berendezkednie: inkább akarj együttműködni. Próbáld megérteni, hogy az a nemstardard, az miért nem tud az lenni, és miért érdemes a cégnek mégis megcsinálni. Szakmai érveket gyűjteni arra, hogy ami nem standard, az milyen kockázatot jelent, és hogyan lehet kezelni úgy, hogy a folyamat végigmenjen, és rendben is legyen. Így fogsz tudni érvelni is mellette. Írj javaslatokat, gyűjts eseteket, érvelj szakmai tényezőkkel! És íme, a csereszabatos, betanított adminisztrátorból, akit max. 2 éven belül le fognak váltani egy mesterséges intelligencia vezérelt szoftverrel, egyből értékes specialistává váltál, akit majd meg akarnak tartani. EZ az igazi önvédelem. A tanulás, a személyes szakmai fejlődés, szakmai előmenetel (a.k.a. karrier)

 Ha te vagy, aki szendvedsz attól, hogy hiába alkotsz előremutató ügyeket, mert megakadnak a folyamatokban: Azonosítsd, hogy az ügyeid hol térnek el a standardtól, és ezekhez az eltérésekhez előre definiált elágazásokat javasolj a folyamatba – vagy új folyamatot. Minden aggályra előre találj ki egy kockázatkezelési módszert, írd meg a vezetőknek, döntéshozóknak javaslatként. Ezekkel az üzletmenet kiegészíthető, rugalmassá tehető. Kitartás! Egy ilyet végigvinni hetek/hónapok munkája lesz…

# # #

Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg!

Egyetértesz? Vitatkoznál? Hozzáfűznél valamit? Várom szeretettel a kommented!

Ha neked is személyes segítségre van szükséged az álláskeresésedben, pályaorientációban, karrierváltásodban, válogass tematikus szolgáltatásaimból, vagy nézd meg hogyan tudok segíteni egy vezetői portfólióval eligazodni az álláskeresés útvesztőiben! További információkért látogasd meg Facebook-oldalam, vagy kövesd a #jobangel -t a Linkedinen!

# # #

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Írj te is!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Mások mondták:

  1. François Pignon
    mondta:

    Nemrég olvastam egy külföldre szakadt honfitársunk hasonló dörgedelmeit, mint itt a cikk elején. Tapasztalt programozóként egymaga többet elvégzett fél év alatt, mint előtte több munkahelyen egy egész „Agile” csapatban dolgozva, ahol ugyanennyi idő alatt egy működőképes tesztpéldányt se lehet összehozni – viszont legalább jó sokba kerülnek és sok kontár elbújhat a fölösleges „agilis” folyamatok és munkakörök leple alatt.

    1. jobangel
      mondta:

      No igen, tipikus jelenség. Amikor nem megy valami, akkor érdemes feltenni a kérdést, hogy „figyu, dolgozni próbáltatok már?” 😀 Mert általában azok az ügyek nem mennek, amin nem dolgoznak.