Válasz nélkül
Az egyik leggyakoribb álláskeresői kritika az egész álláskeresési rendszerünkkel szemben a pályázóktól, hogy nem kapnak visszajelzést az elküldött pályázati anyagukra. „Még egy autoreply-t sem”
Mivel az álláskeresőnek az a jó, ha arra koncentrál, ami előreviszi az álláskeresésben, ennek a felvetésnek nem nagyon szoktam teret engedni. A rendszerkritika kell, a változás kell, de állás nem lesz belőle, márpedig az álláskeresőnek arra van szüksége.
Különleges apropója van azonban annak, hogy mégis foglalkozom a visszajelzésekkel, és nemcsak a hiányukkal.
Visszatérünk!
A mindennapi munkahelyi munkába való visszatérés meglehetősen nehéznek tűnik azoknak az anyukáknak, akik évekig gyermekükkel voltak otthon. Azt feltételezik róluk és magukról, hogy kiestek a gyakorlatból, általános pesszimizmus uralkodik a helyzetükkel kapcsolatban. A GYES-GYED időszak alatt lehet, hogy megszűnt a régi munkahelye, nem igazán várják vissza a régi helyére, vagy esetleg előtte nem is volt munkaviszonyban. Természetesen nem lehetetlen nekik sem munkát találni, bár ilyenkor figyelmen kívül kell hagynunk mindazokat a sajtóhíreket és egyéb hangokat, amelyek ennek nehézségeit taglalják. Mert a megoldást soha nem teszik a probléma mellé, így hiszterizálás lesz az ilyen cikkekből, tájékoztatás helyett.
Ha állást kereső anyuka vagy, az első és legfontosabb az álláskeresésben (is), hogy félretedd a negatív hangokat, érzéseket.
A második, hogy felismerd a munkáltatók kisgyerekes anyukákkal szembeni előítéleteit, mert ezeket figyelembevéve, az aggodalmaikat előre eloszlatva lehet esélyed a sikerre. A munkaadók jórésze szerint a gyerekes nők megbízhatatlan munkaerők, mert azt feltételezik, hogy a gyereknevelés és a háztartás annyira leköti őket, hogy a munkahelyre már kevés energiájuk jut. Valójában semmi közük ahhoz, milyen életet él valaki munkaidőn kívül, milyen problémákkal, feladatokkal szembesül, így aztán ne is kösd az orrukra. Vértezd fel magad az ilyen helyzetekre, és készülj fel az álláskeresésre, ennek tudatában.
A kétoldalas CV-k mítosza
Folytatva az álláspályázatok ideális terjedelmének tárgyalását, most vegyük górcső alá a CV-k ehhez kapcsolódó mítoszát.
Az ezzel foglalkozó szak- és egyéb irodalom általános vélekedése a „maximum két oldal” egy önéletrajzra, de egyes „tanácsok” szerint 1 oldalas a jó CV, a legelvetemültebbek másfél oldalt ajánlanak (vajon mire jó az a fél üres oldal, amit elvárnának???)
A helyes válasz pedig: attól függ…
A mi kis városunk
A legegyszerűbb álláskeresési stratégia, hogy böngésszük az álláshirdetéseket, és ha nekünk való akad, akkor pályázunk rá, interjúkra járunk, végül elnyerünk egy állást.
Általában az első lépésnél akadunk el, ha nem fővárosi álláskeresőről van szó. Nagyságrendekkel kevesebb vidéki állást hirdetnek, mint fővárosit. Ha hirdetnek egyáltalán.Helyi lapokban, hirdetőhelyeken talán, interneten legfeljebb további nagyvárosok hirdetéseit találjuk.
Vidéki álláskeresőként milyen speciális álláskeresési stratégiáink lehetnek?
Csináld jól! – A szakmai igényességről
„Amit érdemes csinálni, azt érdemes jól csinálni!” – Lord Chesterfield
Sok álláskereső fakad ki egy-egy rosszul elvégzett munka láttán, hogy „én mennyivel jobban csinálnám, hogyan lehet mégis neki állása?” Igazuk van, mármint a kifakadást illetően.
Azonban ezt a fajta önbizalmat, hogy – „én jobban csinálnám” – és ambíciót – „én akarom jól csinálni” – át kell vinni az álláskeresői kommunikációba. A motlevélben, a CV-ben, az állásinterjún való viselkedésedben ez látsszon: jól akarod csinálni.
Miért? – Egy megkésett bemutatkozás
Elsőként kötelességem megemlíteni, hogy ez a blog nem jött volna létre sok közeli, távoli valamint élőben sosem látott netes ismerőseim nélkül, akiktől szintén sokat tanultam álláskeresés témában. Örök hála nekik!
Kapok néha érdeklődő maileket, amiben azt firtatják, mi abban a jó nekem, hogy embereket tanítok állást keresni? Miért teremtek az álláspiacon magamnak versenytársat? Mennyiért elemzek egy önéletrajzot? Mit kezdek az adatokkal? Számomra néha érthetetlennek tűnnek e felvetések, de most összefoglalva megválaszolom őket.
Tehát, ha valaki megtisztel a bizalmával, és megkér, hogy ugyan néznék már rá az önéletrajzára, miért nem tud vele állást találni, nagyjából el tudom mondani, és azt is, mivel lehetne hatékonyabb. Ingyen.
Ez nem „szolgáltatás”, és nyilván nincs üveggömböm, nem tudom a pontos választ (ahogy más sem), csak sejtem. E sejtés talán segít, talán nem. De legalább mindkét fél megpróbálta: aki segítséget kért, kapott, aki segíteni akart, segített. Win-win.
Bár nem vagyok aktív HR-es, el tudom mondani, mit láthat egy HR-es, mit gondolhat, mikor ránéz az illető anyagára. Tapasztalatból, empátiából, tárgyi tudásanyagból.
És pont ez a visszajelzés az, amit álláskereső az álláspiacon sosem kap meg, még ha kéri, sem lesz pontos a válasz. Nekem viszont szabad őszintének lennem, és (kegyetlenül) az is vagyok az álláskeresővel. Ha az önéletrajza használhatatlan, akkor teszek pár javaslatot a javításra, ha nincs tippje, mit is írjon a motlevelébe, talán lesz ötletem.
E „nemszolgáltatás” együtt jár a határidők „nemvállalásával”, tekintve, hogy általában éjszakába csúszik egy-egy válasz megírása, lévén munkaidőn túli hobbitevékenységként űzöm ezt. Aki nem kap azonnal választ, ne érezze úgy, hogy mellőzték, nem törődtek vele. Előbb-utóbb kap tőlem visszajelzést.
Bloggeri tevékenységem mögött nem áll semmilyen cég, jómagam egyszerű alkalmazott vagyok munkaidőben, teljesen más témában. A tevékenységem nem irányul arra, hogy bármilyen fizetős termék, szolgáltatás, megoldás felé tereljek álláskeresőket. Csak egy elhivatott segítő vagyok.
Következő kérdés, miszerint miért „nevelek” versenytársakat? Úgy gondolom, azzal, hogy embereket tanítok állást keresni, magamnak semmiképp sem ártok. Az, hogy minél több ember legyen tisztában az álláskeresés mikéntjével, mindenki érdeke: kevesebb munkanélküli, több elégedett ember, több járulék az államkasszába, és még sorolhatnám az előnyöket. Az, hogy erre „csak” egyének szintjén vagyok képes egy blogon keresztül, nem zavar, tekintve, hogy már ez is jóval több, mint amit pl. a közoktatás valaha is tett ezért az ügyért.
Adatvédelem: Nem, egyetlen önéletrajzot sem juttatok el harmadik félnek beleegyezés nélkül. Csakis személyes ismerőseim kereshetnek meg azzal, hogy tudok-e ilyenolyan profilú embert ajánlani. Ha igen, először az álláskeresőt kérdezem meg, tetszik-e neki a lehetőség, igenlő válasz esetén összehozom az érintetteket (és többé nem avatkozom bele a megegyezésbe).
Ha úgy érzed, ezzel a szemlélettel könnyebbé válna az álláskeresésed, hatékony segítségre vágysz, keress bátran válassz személyes konzultációs szolgáltatásaim közül: http://jobangel.hu/tanacsadas/
HR-esek panasznapja
Szeretném, hogy ha mindkét fél szóhoz jutna itt, és bár általánosságban az álláskeresők szorulnak inkább segítségre, ezt a bejegyzést akár egy „mit ne” gyűjteményként is vehetitek, kedves álláskeresők. Tény azonban, hogy sok-sok jogos panasz érkezik rátok a HR oldalról.
Tehát, most a HR-esek szemével nézünk végig jópár álláskeresői hibát.
Anyák napjára
Anyák napja közeleg, így egy kicsit a kisgyerekes anyukák munkaerőpiac helyzetével is foglalkoznék.
A téma nálam úgy csapódik le, hogy segítségkérő anyukák keresnek meg önéletrajzukkal, ötleteket kérnek, sokan már a kétségbeesés határán vannak, mert nem találnak állást, visszamenni a régi helyükre pedig különböző okok miatt nem tudnak.
A helyzetük valóban nagyon nehéz, de remény mindig van.
Optimizmus, aktívan
Az előző poszt után már tudunk/merünk őszintén motlevelet írni, most itt az idő, hogy megtanuljunk pozitívan gondolkodni.
Ostoba lózungnak tűnik, de valamiért mégis azok érnek el nagyobb sikereket az élet bármely területén, akik így gondolkodnak.
Nem nagy dolog, egyszerű szemléletváltás. A pohár félig tele van, és nem félig üres.
Mit jelent ez az álláskeresésben?
Állásinterjú-kérdések
Az önéletrajz-téma után a héten kicsit állásinterjúzzunk, hiszen a jó CV, motivációs levél eljuttat bennünket addig, hogy személyesen is találkozni akarjanak velünk.
Az állásinterjú alapjairól itt már megemlékeztem, most az interjúztató által feltett – időnként furcsa, vagy kifejezetten „tisztességtelennek” tűnő – kérdésekről, azok céljáról írok.