Álláskeresés és gazdasági válság
Idegesítően sokszor olvashatunk olyan cikkeket, hogy a szép, boldog, kiegyensúlyozott embereknek könnyebb állást találni. Különösen dühítő ez akkor, ha a cikket olvasó álláskereső épp munka nélkül van, vagy egy nagyon rossz állásból keresgél valami jobbat, vagy valami jobban fizetőt, mert nem tudja fizetni a számláit. Innen legyen valaki boldog és kiegyensúlyozott, ha tud.
E cikkek többsége nyilván nem releváns számunkra, ezek leginkább USA-beli weboldalakról fordított cikkek, esetleg a komolytalan „brit tudósok kimutatták” szófordulatot tartalmazzák.
A kis magyar valóság ugyan más, de azért biztató.
Mikor érdemes állást váltani?
Egyszerűnek tűnő kérdés, de rengeteg dilemmát hordoz.
Nagyon fontos, hogy az állásváltás nem azzal kezdődik, hogy mérgedben felmondasz, és utána kezdesz keresgélni, majd elfogynak a tartalékaid, és kétségbeesve bármit elfogadsz. Először gondold végig a lehetséges következményeket, utána cselekedj. Amíg van munkahelyed (akármilyen rossz is), sokkal jobb helyzetből vághatsz neki az álláskeresésnek.
Trendek másképp 2.
Folytatva az előző „antitrend” cikkemet, most azoknak adnék tanácsot, akik teljesen offline módon, vagy nemcsak online keresnek állást. Gyakorlati példákkal tarkított posztom most leginkább nekik próbál segíteni. Tekintve, hogy én is csak „kirándulgatok” e világba, valószínűleg sokminden kimarad, ezért bátran kommenteljen, akinek vannak még ötletei.
Leszögezném: a helyzetük semmivel sem reménytelenebb, mint az online, profilépítős, közösségi álláskeresést alkalmazóknak. Az esélyeik bizonyos szempontból akár jobbak is, lévén mára már egyre kevesebben keresnek így állást. A kapcsolatrendszerek szorosabbak, ez is lehet előny.
Milyen lehetőségeik vannak tehát?
Trendek, másképp
Ahogy én is említettem már, jó ötlet QR-kódot elhelyezni az álláspályázaton, erről most remek cikket is írtak itt. A magam részéről a QR-kód hatékonyságában nem hiszek, mert nem életszerű, hogy valaki az okostelefonján nyitogasson meg jelöltekkel kapcsolatos tartalmakat, miután pl. kinyomtatta vagy megjelenítette a monitorán az önéletrajzot. Ennek ellenére trendi, és tetszik a CV-t olvasóknak, tehát használjuk csak bátran.
Tekintve, hogy az én blogjaimra érkező olvasók első helyen a „kézzel írt önéletrajz”-ra keresve találnak rám, mások személyesen jutnak el hozzám azzal, hogy „hallottuk, állást tud keresni embereknek” úgy érzem, muszáj foglalkozni az érem másik oldalával.
HR portal cikk a Europassról
Nemrég – más szakértők mellett – megkérdeztek a HRportal.hu szerkesztői, mi a véleményem az önéletrajz-írás trendjeiről. A cikk itt olvasható. Terjedelmi korlátok miatt a szerkesztők csak a főbb gondolatokat tudták megjeleníteni, így a kimaradt mondanivalónak ebben a posztban találtam helyet.
A Jó, a Rossz, és az Alkalmas
Időről időre tapasztalom, hogy az elutasított álláskereső azt gondolja, azzal vigasztalja magát, hogy a végül választott jelölt nála gyengébb. Ilyen esetben bűnbak a HR-es, hiszen ő olyan tökéletes jelölt volt, miért is nem őt választotta? Az sem jó, ha az álláskereső ilyenkor magában füstölög, dédelgetvén a vélt sérelmét, rosszabb esetben viszont cselekszik: például mocskolódó leveleket ír az elutasítónak. Hogy ezek ne történjenek meg, alapvető tévedéseket fogok most eloszlatni.
1. Az álláskeresés nem verseny a többi jelölttel, és
2. az állást nem feltétlenül a legjobb jelölt kapja meg.
A segítők kudarcai
Érdekes témát vetett fel a minap egy általam rendszeresen olvasott blogger a segítségnyújtás természetéről. (http://nyomorszeleblog.hvg.hu/2012/10/20/329-mindig-kell-segiteni/ Minden tiszteletem az övé, hiszen az ő tevékenységének, hivatásának megítélése néhány esetben ellenségeskedést szül, köszönhetően a jelen politikai-társadalmi hangulatnak. Pedig a legelesettebbek segítése szerintem kötelessége annak, aki valamilyen tudásával képes segíteni. Tanulságos, hogy a segítő munkája során milyen tapasztalatokat gyűjtött, sokat tanultam tőle. Talán az én területem – még ha hobbiszinten űzöm is – is rejt annyi tanulságot, tapasztalatot, amennyivel segíthetek más segítőknek.
Az ilyen tevékenységben a legfőbb kérdés az, hogy hogyan legyünk a leghatékonyabbak a segítségnyújtásban. Én úgy gondolom, mindenkinek jár egy esély. Ha valaki engem keres meg álláskeresési problémáival, megpróbálok segíteni. A legtöbb esetben sikerrel, néhány esetben kudarccal végződik.
Milyen az ideális jelölt 2012-ben?
A hagyományos, eddig ismert álláspiaci helyzet szerint az álláskeresés sikere nagyban függ a szakmai tudástól, tapasztalatoktól és a jelölt készségeitől. Legalábbis ezt a sorrendet adtuk meg eddig, ebben hittünk, és most rácsodálkozhatunk a kialakuló új világra.
A szavak hatalma
Kiemelt témaként söpört végig mostanában az álláskeresős és karrieroldalakon az állásinterjú alatti testbeszéd. E cikkek tartalmát nem ismételném, mert úgy érzem, túlságosan kiemelik a testbeszéd jelentőségét. Ráadásul hiába, mert a testbeszédet nagyon nehéz tudatosan alkalmaznunk, így semmi értelme külön koncentrálni rá. Csak elveszi az erőforrásainkat egy sokkal fontosabb dologtól: a beszédtől.
Régóta tudjuk, hogy a szó az emberiség leghatásosabb kábítószere. A kimondott szó ereje sokkal átütőbb, mint egy kézfogásé, vagy egy testtartásé. Mert gerincferdülésed, derékfájásod lehet, ami befolyásolja a testtartásodat, de a szavaid akkor is a tieid, bármilyen hiányosságod ellensúlyozhatod általuk.
Hazudunk, és nem tudunk állást keresni…
… tudtuk meg ezt a mai netes sajtóból.
Bizony, érdekes felvetések láttak napvilágot az álláskeresőkről, amúgy bulvárosan, mindjárt kettő is, pl. itt elolvashatók:
http://index.hu/gazdasag/magyar/2012/09/24/egy_jo_allasert_hazudunk_mint_a_vizfolyas/
http://jobline.hu/magazin/20120924_Hogyan_kell_munkat_keresni.aspx
Az első cikkben szereplő tanácsadóval sajnos egyet kell értenem. A második cikkben nyilatkozó hölgy mondatai is megfontolandóak lennének, de épp azt az információt nem rögzíti a cikk, ami előremutató lenne. Munkaerőpiaci bulvár helyett, lássuk mit lehet kihozni a fenti két cikkből az álláskeresők javára.