Van máááásik! – A karriertervezés gyakorlati lépései

Van máááásik! – A karriertervezés gyakorlati lépései

Az álláskeresés annak megy jól és gyorsan, aki tudja annak lépéseit, és azt is tudja, hogy ezeket a lépéseket bármikor szükséges lehet megtenni. Ha emellett van megfelelő karrierterve, tisztában van az álláskeresési feladataival, az sokat segít. Majd amikor tényleg eljön az álláskeresés ideje, nekiáll, és csinálja. Elvesztetted az állásod? Van máááásik!

—————-

A karriertervezés megint olyasmi, amit nem tanítanak iskolában, ill. csak HR-es szakokon felsőoktatásban, akkor is csak céges nézetből. A gyakorlatban többé-kevésbé sikeres karrierprogramok formájában ölt testet egy-egy nagyobbacska, igényesebb cégnél ez a tudásanyag.

Munkavállalói, álláskeresői, vezető-specialista-generalista, junior-medior-senior nézetekből alig létezik ilyen tudatos formában. Aki tanult is karriertervezést, képtelen adaptálni a céges nézetet a saját, egyéni, munkavállalói nézetére. Amikor álláskereső HR-es talál meg, akkor is felfedezhető ez a jelenség. Ott a tudás, de gyakorlatban, saját magára sosem használta. Sőt, felsorolni sem tudja ennek gyakorlati kellékeit magára nézve – pedig ez a szakmája! Arra tanították, hogy a cégeket szolgálja a tudásával, és a motivációs levelében is azt írta, hogy „egy sikeres csapatban szeretném kamatoztatni a tudásom”.

Amikor „baj van”, azaz állást kell keresni, akkor már inkább álláskeresési stratégia részeként jelenik meg a karrierépítés, és kb. kimerül az utált „hol látod magad X év múlva” kérdésre adott válaszban. Pedig valójában ez is olyan eleme kellene, hogy legyen a szakmai életünknek, mint a folyamatos tanulás. Fura módon ez alig szól a munkahelyünkről, szakmai irányainkról, sokkal inkább saját magunk preferenciáiról, igényeiről – sokaknál mégis háttérbe szorul. Törődj magaddal! – ja, ezt is csak egy kozmetikai cég merte szlogenként kiadni, pedig elég fontos gondolat.

Karriertervezés, mint munka

Szoktam volt mondogatni, hogy az álláskeresés is munka, amit egy munkanélküli álláskeresőnek napi 8 órában kell csinálnia, az állásváltóknak pedig minden szabad percükben…

De mi a helyzet az átlagos munkavállalóval, aki épp nem keres új állást? Épp dolgozik valahol, és valahogy létezik ebben. Vagy nagyon jól, vagy fásultan, de alapvetően éli a szakmai életét, remélhetőleg különösebb fájdalmak nélkül. Írtam már arról, milyen hibákat követnek el álláskereső vezetők, de bizony a karrierépítés lépéseit alig valaki csinálja akkora tudatossággal, hogy ne rezzenjen meg, ha egyszer csak közlik vele: itt a vége az állásának.

Már hallom is a tiltakozó hangokat, ők ugyan nem fognak átgázolni másokon, méghogy erre tudatosság meg tervezés, hát fujj, micsoda pszichopátia/szociopátia ez! Majd meglepődve figyelnek, amikor elmondom, hogy ártani másoknak kifejezetten tilos, mert az pont nem támogatja a hosszútávú karriertörekvéseket. És akkor is lesznek ellenségeid, ha mindent korrekten csinálsz 🙂

Ártani tehát tilos, de mi mást kellett volna tenni, amit viszont szintén nem tettek? Így most álláskeresőként még kétségbeesettek, de kb. 20 perc múlva ez már megoldódik, kb. ennyi ideig tart elmagyaráznom az alábbiakat – és én is megdöbbenek, hogy ez egyébként a sikeres karriert építőknek is meglepő. Sokszor felismerjük közösen, hogy ők is csak belesodródtak a saját karrierjükbe, a sikereiket az ad-hoc jó döntéseik adták (ez is egy értékes készség!), nem a tudatos tervezés.

A karrierépítés gyakorlati lépései

Először is le kell tenned az egód, ami azt mondatja veled, hogy olyan egyedi dolgot csinálsz, amilyen másik nincs is a piacon. Pedig hányszor hallom ezt! És vitatkozom is: de bizony, van ezernyi lehetőség, van máááásik! Az adott cégnél végzendő feladatok jórésze a cég egyedisége miatt egyedi, a lexikális tudást mindig adaptálni kell az adott cég adott feladatkörére. Tehát, a következő cégnél betöltött következő pozíciód is egyedi lesz. Ezért feladatot keress, ne pozíciót, alább látni fogod, mi a különbség.

  1. Feladatlista. Kell egy lista arról, hogy mit is csinálsz valójában – írásban, magadnak. Nézd végig a legalább 50 elemű feladatlistádat (igen, minimum 50 – különböző feladatot listázz ki! Van annyi feladatod, hidd el!)
  2. Mi az munka, ami neked jó? Van-e olyan feladat, amit nem engednél el? Tudod, hol tudnád csak ezt csinálni, ha itt nem csinálhatnád tovább? Nem biztos, hogy fizetős, munkaköri feladat lesz, de lehet-e nonprofit, önkéntes, vagy freelancer stb. módon végezni? Mert lehet, hogy ez nem is annyira szakmai, mint amennyire lelki kelléke a munkádnak. Azért csinálod, mert szereted csinálni. És nem szívesen mondanál le róla, de nem is megélhetésért, pénzért csinálod, hanem mert fontosnak tartod társadalmi/gazdasági stb. szempontból. Ezeket különítsd el a munkaköri munkáktól! Már van két halmazod így. Akkor vagyunk bajban, ha az elkülönített „szerelemfeladatok” listája hosszabb, mint a munkaköri – de erről egy teljes posztot is tudnék írni – meg egy fél könyvet is akár, annyi ilyet láttam 🙁
  3. A pozíció(k), ami(k) neked jó(k). Hányféle pozíció jönne ki a feladatlistádból, ha halmazokat képeznél a feladatokból? Az előző pontban már azonosítottad a szerelemfeladatok halmazát, azt rakd félre, most jön a többi. Valamilyen rendszerező elv mentén csoportosítsd tovább. Most jön a lényeg: a halmazok milyen meghirdetett állásoknak felelnek meg kb. 60-70%-ban? Ezeket a pozíciókat mind meg is pályázhatod, egy ezekre írt, testreszabott önéletrajzzal. Ennek eredménye lehet karrierváltás, specializáció, feljebblépés, pályaújrakezdés akár. Visszajöhetnek a szerelemfeladatok is, amiket szakmányban nem, de amúgy valahol el tudnál helyezni ezekben a pozikban. Vagy, elviszed ezeket hobbira, önkéntes vonalra.
  4. Az elhivatottság. A 60-70%-hoz képest a hiányzó kompetenciákat akarod-e, tudod-e nagy hirtelen kifejleszteni magadban, ha ez kell egy új álláshoz? Tudod-e, hol, mennyi idő alatt, milyen módon, mekkora költséggel tudod a leggyorsabban fejleszteni ezeket, ha kell? Ezt is tervezd meg vázlatosan, ha majd előjön állásinterjún, esetleg bekerülsz egy ilyen pozícióba, legyen terved!
  5. A munkaerőpiac. Tudod-e, hogy éppen hány olyan pozíció, milyen cégeknél, milyen iparágaknál elérhető, mint a tiéd? Milyen fizetési tartományban, milyen régióban, milyen jogviszonyokban? (munkavállalói, projektszerződés, freelancer, contractor stb.) Üvegszikla felismerése: ha az iparágban az utolsó ilyen pozíciót töltöd be, és pl. a versenytársaknál már nincs is ilyen pozíció, akkor mérd fel, mennyi időd van még hátra ebben… és tudd, mit fogsz csinálni utána. Ebben segít a 2-3. pont fentebb. Nem kérdés, hogy a te munkahelyed is követni fogja az iparági trendeket.
  6. A munkakörnyezet. Újabb karrierépítési teendő, ha nemcsak a feladat, de környezet is fontos számodra: van-e egy céglistád kapcsolati adatokkal, ahová jó lehetsz azokban a pozíciókban, amiket az előző pontokban meghatároztál? Van-e „no way” listád? Legyen. Mitől „no way”? Megszűnhet az a körülmény amitől azzá vált, és lekerülhet akkor a cég a feketelistádról? Ha igen, legyen feljegyezve, melyikkel mi a bajod. Álláskereséskor csak végig kell menni, fennállnak-e még ezek a számodra elfogadhatatlan körülmények.
  7. A kapcsolatrendszer. Az előző pontban listázott kapcsolataid valóban élnek? Ők is tudják, ki vagy te? Mikor beszéltél velük utoljára? És miről?
  8. Az információ. Tudod, mi történik épp a listádon lévő cégeknél üzleti/stratégiai/jövőkép stb. szinten? Tájékozódsz erről, akár csak a sajtóból is? Volt már, aki listával jött hozzám, örültünk együtt, „csak” pontosítani kellett. Néhányról kiderült, hogy szakmai temető, néhányról, hogy olyan volt kollégája/főnöke dolgozik ott, akivel inkább nem dolgozna soha többé.
  9. A „match”. Tudod, épp hol van egyezés a listázott, figyelt cégek és a feladathalmazaidból látható pozíciók között? Egyáltalán nem biztos, hogy hirdetnek állást, van nyitott pozíciójuk, de ugye erről meg tudod kérdezni az ismerősödet, aki ott dolgozik?

A fentiek mellett rendben van a Linkedin profilod, aktualizált az önéletrajzod minden felvázolt pozícióra. Az önéletrajzaid online is eléred valami felhőből bármikor a telefonodról. Aktív a kapcsolatod fejvadászokkal Linkedinen.

Szóval, EZ a karriertervezés. Márminthogy az egyik fele. Remekül keverik mindenféle cikkek a készségek, célok kijelölésével, de az egy másik téma. Az a szakmai orientáció, vagy pályaorientáció, amiről hasonló akciótervet lehetne írni, és az a lépéssor lehet előfeltétele is ennek.

A készenlét – lelki kelléktár

A karriertervezés másik fele a lelki készenlét, mert hiába a tudás, ha nincs lelkierőd végigcsinálni, amit kell. Az álláskereséshez/karrierépítéshez szükséges lelkierőt az alapozza meg, hogy megtetted a fentebb sorolt gyakorlati lépéseket, folyamatosan karban is tartod ezeket az anyagokat, és ha kell, tudod is használni őket azonnal.

Ahhoz, hogy ez így menjen, pont az az éberség és józanság kell, amit régebben, a cégek lojalitást kialakító módszereiknél említettem. És persze mindezt fenntartani, karbantartani szintén munka – amit magadért teszel, nem fizetnek érte, és nyugdíjig nem fejezheted be. Mégis megéri.

Nyugalom is kell a karriered felől. Ez olyan érzés, mint amikor felkészülve mész egy vizsgára, tárgyalásra. Ha a felmondásra minden időpillanatban fel vagy készülve, ez a nyugalom száll meg a váratlan(?) helyzetben. Ösztönösen konvertálod feladatokká: ezt le kell zárni korrekten és új állást kell találni. Ahhoz hasonló tanulás eredménye ez, mint amikor az önvédelmi sportokban megtanítják, hogy a támadás ne lebénítson, hanem hasznos reakciót váltson ki belőled.

Ha itt még nem tartasz, és vészhelyzetként, támadásként éled meg a felmondást, ha pánikba esel, akkor legalább ahhoz mindenképpen tartsd magad, hogy időt kérj! Utána hívd az ügyvéded, mert lehet, hogy nincs jogi aggály, de ő fog tudni racionálisan gondolkodni erről a nevedben. De még inkább tanuld meg kezelni a helyzetet! Akkor már nem az jár a fejedben, hogy „úristen, mi lesz most”. Mert pontosan tudod, mi lesz.

Extrémitás, vagy normális és elvárható magadtól?

Sajnos manapság még mindig extrémnek tűnik úgy gondolkodni, hogy a következő állásodon is dolgozz folyamatosan, pedig nekem volt szerencsém pár ennyire tudatos ember közelében dolgozni még karrierem hajnalán, a vadkapitalista kilencvenes években. Akkor még se internet, se Linkedin nem volt, mobiltelefon is alig, ha mégis, akkor féltéglaméretben, brutális percdíjakkal, csakis vezetőknek. És mégis: akik akkor így csinálták, azok azért így csinálták, mert fontos volt nekik, hogy milyen munkát végeznek, és milyen lesz a szakmai jövőjük. Ők látták magukat 5-10-20-25 év múlva, nem akadtak ki ezen a kérdésen. Ők voltak a rendszerváltás utáni első generáció, akik multikba csöppentek, és tudni akarták hogy megy ez. Külföldi kollégáikat faggatták ezügyben, tanulták a karrierépítést, mint munkát. Elvárták maguktól, hogy az új világban új szemléletük legyen.

Manapság jóval több eszköz van e tudás megszerzésére, a kapcsolatok ápolására is. „Csak” össze kell rakni egy rólad szóló struktúrába (vázlatát lsd. fent a gyakorlati lépésekben). Ha pedig mindezt már tudatosan csinálná is mindenki, az eredmény egy mindenképpen kevésbé frusztrált társadalom lenne, amivel mindannyian nyernénk.

# # #

Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg!

Neked is személyre szabott segítségre van szükséged az álláskeresésedben, karrierépítésedben, karrierváltásodban?  válogass tematikus szolgáltatásaimból, vagy jelentkezz be hozzám most!

További információkért látogasd meg Facebook-oldalam!

# ##

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Válasz cat in the box hozzászólására

Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Mások mondták:

  1. Mérnök az utcáról
    mondta:

    Karriertervezés a gyakorlatban:
    https://www.youtube.com/watch?v=_i2xy98I2ts

  2. cat in the box
    mondta:

    Nagyon jó a feladatlistás megközelítés egyéni szemszögből, de az minél szerteágazóbb annál kevésbé lesz megfogható a túloldalon ülő HR-esnek (netalán szűrőprogramnak), hiszen nem lehet a jelöltre jól rábiggyeszteni egy címkét. Márpedig a HR-es ha teheti nem a skilleket keresi, ha nem címkéket, mert jóval gyorsabb, egyszerűbb és biztonságosabb. Ha xy már valahol volt 1-2 évet pl. Sales igazgató akkor biztos jó lesz ide is, biztonságos választás. Aztán, hogy a másik helyen éppen létszámstop volt és belülről gyorsan kellett valakit találni a pozicíóra, de nem jött be és mostanra sikerült megszabadulni tőle, vagy éppen mi a háttérsztory az mindegy. Jó esetben kiderül az interjún, de máris elvette a helyet egy lehet tehetséges jelölttől az interjúra, akinek lehet jó eredményei vannak és képességeiben messze felülmúlja az előző jelöltet csak kevesebb plecsnije.
    Sajnos tapasztalatom szerint kishazánkban továbbra is nagyon nagy a rugalmatlanság, a titulus és tapasztalat továbbra is megelőzi a skilleket és a személyiséget, kockázatkerülő döntéshozatal jellemző a kiválasztásnál. Lehet a karrierépítés is egy ködös fogalom munkavállalói oldalon, de a talent management is másik oldalról.
    Mindenesetre az biztos, hogy ha valaki tudatos a karrierépítésben és tesz bele extra energiát az előbb-utóbb megtérül: ezzel (is) kilehet emelkedni a munkavállalók masszájából.

    1. jobangel
      mondta:

      Ez a megközelítés az egyénnek szól. Hogy mit és hogyan kommunikálunk a cégeknek/HR-eseknek/toborzóknak, annak ez lehet az alapja – de az álláspályázati anyag ezt a tartalmat „konvertálja” pl. vezetői portfólióvá, kompetencia alapú CV-vé, eredményorientált, kronológiai stb. fajtává.
      Mindez ahhoz kell, hogy tényleg az egyénnek jó állásokba kerüljön, olyan feladatokat végezzen, ami való neki és amikkel jól van. A legtöbb esetben sokkal inkább az a jellemző, hogy azt a munkát végzi, amit úgy hívnak, ahogy neki tetszik (pl. ilyenolyan koordinátor), de hogy abban 95%-ban utált feladatok vannak, ezért nincs jól benne, nem tud fejlődni, kiég, lelkileg tönkremegy, azt nem mérlegelik.

      Saját példám, hogy ugyan tanultam, és részfeladatként csináltam marketinget, de nem szeretem. Annyira nem, hogy inkább benne sincs az önéletrajzomban. Így nem is fognak megtalálni olyan pozíciókkal, amikben kell marketing tudás, és van marketing feladat.

  3. Balfredo Alfredo
    mondta:

    Egészen biztos vagy abban, hogy a leírtak Összeszerelőországban is működnek?

    OFF
    Valami van ezzel az oldallal. Ha hozzá akarok szólni, a szöveget, nevet, e-mail címet beírva gyakran 404-es hibát ad és nem mutatja a hozzászólást :-((
    OFF VÉGE

    1. jobangel
      mondta:

      OFFtopik
      Technikai részről nem tudom, mit tapasztalsz, látom a hozzászólásod…
      OFFtopik vége

      A lényegi részre: igen, tutira működik. Nagyon sok munkával jár, amikor álláskeresővel állunk neki, és hirtelen kell mindent összerakni, akkor napjai mennek el rá az álláskeresőnek. Én a magamét huszonhárom éve faragom, nem is szokott gondot okozni az állásváltás. És van még pár ismerősöm, aki elkezdte, amikor én, és mégis megrekedt, meg olyan is, aki nyugdíjas korában tette le. Soktényezős dolog a karrier, de ha foglalkozik vele az ember, akkor reális célokat segít elérni.