Munkavállalói juttatások, amik a munkáltatóknak is előnyösek
Az, hogy a munkáltatók kreativitásán múlik a termelékenység, nem újdonság, de hogy egyes esetekben a munkavállaló egy-egy juttatás hatására hatékonyabb lesz, sokszor újdonság. És itt nem a motivációra, ösztönzőkre gondolok, hanem simán a munkaeszközökre, és a munkarendre, amivel sokat könnyíthetik a munkavállaló életét, és – itt jön a döbbenet – a munkavállaló ettől hatékonyabb lesz. Ezek multikörnyezetben nem korszakalkotó ötletek, nagyobb magyar cégeknél szintén bevett gyakorlat, de a kkv-s vezetői körökben erős ellenállásba ütköznek.
Az álláskeresés lelki gátjai 3. – Hogyan dolgoznak a segítők?
Az előző két cikkemben (itt és itt) az álláskeresők lelki problémáival, foglalkoztam, illetve azzal, hogyan éli meg ezt az álláskereső, az interjúztató. A segítői hozzáállás még hátravan. Segítőként azért érdemes ezzel is egy kicsit foglalkozni, hogy aki hozzám fordul, tudja, mit várhat, és miért azt a hozzáállást kapja, amit. Illetve, ha valaki nem gyakorlott segítőként akar valakin segíteni egy álláskeresőn, talán adhatok pár szempontot, ami az ő segítői szerepét is sikeressé teheti (mert tárgyi tudás nélkül a jószándékúnak hitt segítség is sokat árthat).
Köztudott rólam, hogy igen rossz társ vagyok egy közös siránkozásra, sajnálkozásra sem engem kell keresni. Mert ezek nem segítenek, ettől senki sincs beljebb. Ami segít, hogy a felvetett problémákra tudok valamilyen objektív megoldást javasolni (az is előfordul, hogy nincs ötletem, de akkor ezt is megmondom, ill. azt, hogy kinek lehet ötlete erre, hová érdemes fordulni, vagy hogyan lehet kideríteni, mi a probléma). Nem fogok senkit alaptalanul biztatni, vigasztalni, dicsérni. Nem fogok vele egyetérteni, csak azért, hogy ne bántsam meg, de természetesen arra is figyelek, hogy ha nem is értek egyet, bántó ne legyen az ellentmondásom. Csak akkor kap egyetértést, ha tényleg úgy gondolom, hogy egyetértek az adott felvetéssel. Hurráoptimizmussal sem vádolhat senki, a hitegetés sem az én műfajom.
A pozitív hozzáállás, mint lélekölő tevékenység
Amikor egy álláskereső segítséget kér, többnyire először a családnál, az ismerőseinél próbálkozik. Az első, lélekölően rossz válaszokat tőlük kapja.
Az álláskeresés lelki gátjai 2. – Csak a kiegyensúlyozott emberek kapnak jó állást?
A múltkor foglalkoztam az álláskeresőket akadályozó lelki problémákkal, ennek céges oldali kezelése viszont nem maradhat ki, tehát most ezzel foglalkozom.
Tipikus céges „elvárás”, hogy kiegyensúlyozott, lelkes, boldog álláskeresőket vár egy-egy állásinterjú előtt, és minimális empátiát sem mutatnak azon jelöltek felé, akiket az önéletrajzuk alapján szakmailag alkalmasnak látnak. Vagy nem tudják, hogy kell kimutatni az empátiát, és leereszkedő, felsőbbrendű viselkedés lesz belőle. Megint nem érdemes kitérni arra, hogy kik viselkednek így az interjúztatók közül, mert mindenféle szakma, mindenféle pozíció képviselői. A leggyakoribb panasz álláskereső nőktől a férfi interjúztatókra érkezik hozzám (szakmai vezetők, cégvezetők), álláskereső férfiaktól a HR-es nőkre… Mintám ugyan nem reprezentatív, de azért mégiscsak jelez valamit…
Az álláskeresés lelki gátjai I. – Az álláskereső kommunikációja
Van, aki rengeteg tanácsadás és mindenféle próbálkozás után is hosszú időt vergődik az álláskeresés csapdájában. Ilyenkor a sikertelenség mögött nem az álláskeresési tudás hiánya áll, hiszen azt meg lehet tanulni: önéletrajzot írni, motivációs levelet írni egy idő után már könnyű, csak tárgyi tudás (és persze jó adag szerencse) kérdése, hogy sikeres álláspályázatai legyenek. A sikeres álláspályázat ugye annyit „tud”, hogy eljuttat állásinterjúra, ez a dolga. Semmi egyéb! Ebben simán tudok segíteni, Jobangelként ennyit vállalok, de sokszor látszik: másfajta támogatás is kellene az álláskeresőnek, leginkább lelkiekben.
Mert az állásinterjún csúnyán félremehet a kommunikáció, a bennünk rejlő lelki gátak miatt.
Facebook-közlések, amik miatt nem te kapod az állást
Az álláskeresők közül sokakat akár közösségi oldalon való megnyilvánulások miatt is kiszórhatnak a szóbajöhető jelöltek közül. Hogy jó-e, ha utánajárnak a leendő munkáltatók a Facebookon a jelölteknek vagy sem (én spec. nem tartom fair-nek a jelölttel szemben ezt), azt egy másik poszt témája fejtegetni, most a szokásos „részegbulisképetne” tanácson túlmutatóan szedtem össze pár olyan megnyilvánulást, ami akadályozza az álláskeresést.
Állásból váltanál állásba? És tudod, hány nap a felmondási időd?
Az általános tapasztalat az, hogy állásból másik állást találni könnyebb, még a nyilvánvaló nehézségek ellenére is, mint pl. nehézkes állásinterjúra járás, folyamatos aggódás és szervezés, nehogy kitudódjon a jelenlegi helyeden. És akkor állásinterjún elhangzik a kérdés, hogy „mikor tudna kezdeni?” Ez egyfelől jó jel, másfelől felvethet újabb stresszes helyzetet, amit meg kell oldani. Mert már egyáltalán nem egyértelmű a 30 nap, és sokan csak akkor döbbennek rá erre, amikor felmondáskor felhívják erre a figyelmüket. Mert az „új” Munka Törvénykönyve (2012. évi I. törvény) megenged akár max. hathavi felmondási időt is. Amit a munkavállaló a szerződéskötéskor vagy tudatosan elfogadott, vagy csak simán figyelmetlen volt, és így írta alá a munkaszerződést. Nincs veszve semmi ilyenkor sem, „csak” tárgyalni kell.
Ezért ne írj lózungokat az önéletrajzodba!
A sablonok és klisék átkos hatása, hogy az álláskeresők többsége képtelen saját szavaival megfogalmazni egy-egy gondolatot, de még az általa használt klisét sem tudja kifejtve, részletezve elmondani, ami az állásinterjúk csődjét hozza magával. A legtöbb sikertelen állásinterjú nem a szakmai vonalon bukik el, hanem ezen. Ha a lózungokat komolyan veszi az állásinterjún a munkáltató, az álláskereső nagyon nagy bajba kerül. Mert nincsenek saját szavai, gondolatai az adott kérdésről, a klisé meg jól hangzott, így bennehagyta a CV-ben, át sem gondolta, mit jelent.
Munkaerőhiány, dráguló munkaerő, és nehézkes álláskeresés ugyanazon a piacon – hogy is van ez?
Olvasom a mellékelt cikket a K&K magazinban. KKV-knek készült gazdasági magazin ez, és pl. most foglalkozik a munkaerőhiány kérdésével is. Irányított figyelem, vagy a sors keze, de facebookos jártamban-keltemben a múlt héten több munkáltatói posztba, kommentbe is belefutottam. Állították, hogy nem találnak munkaerőt, pedig „hűde” ajánlatuk van. Mint kiderült, az egyiküknek az ajánlatáról voltak téves gondolatai (nem volt jó), volt, aki csak a rendszert szidta egy kicsit, megint más a problémához jobban ragaszkodott, minthogy megoldást keresett volna. A végén még nem lesz igaza, és talál munkavállalót? Borzalmas lenne feladni az álláspontját, és boldogan vinni tovább a boltot… (hozzáteszem, álláskeresőknél is találkozom ezzel az attitűddel, ugye nekik szokott igazuk lenni, és nem állásuk.)
Szóval, a cikk. Ha csak ebből tájékozódunk, úgy látjuk, hogy a becsületes vállalkozások hiába küzdenek…
Alternatív beszámoló: Alternatív Anyák Napja
Most vasárnap ezen az eseményen vettem részt, főleg azzal a szándékkal, hogy ha tudok, segítsek pár álláskereső tanáccsal annak, akinek éppen ez kell. A rendezvény előtt a Jól-Lét Alapítvánnyal egyeztetve készítettem egy e-bookot, benne kompetenciák leírása olyan állásokra, ami hosszú kihagyás utáni visszatéréssel is jól betölthető (asszisztencia, adminisztráció stb.)
Nem voltak illúzióim arról, milyen helyzetben vannak ők, mennyire nehéz megszervezni az életüket, de voltak pillanatok, amiken komolyan meglepődtem… és nem hittem volna… és sokkolt. Íme pár szemelvény, kiragadott gondolat, mert összefüggő leírást adni hosszú is lenne… A legfőbb döbbenetet számomra az a felismerés adta, hogy a társadalom a fogyatékos, sérült gyerekeket nevelő anyákra hogyan tekint: hibáztatják őket, rosszalló megjegyzéseket tesznek.
Fejvadász kulisszatitkok: vajon mit mond el rólad a leendő munkáltatódnak?
Ezt a posztot évek óta tervezem, alig vártam, hogy lejárjon az a határidő, amikor ezt már meg szabad írnom, érdekek sérülése nélkül. Egy jópár éves adatlapot mutatok most, amit egy fejvadász arra használt, hogy a CV kísérőjeként kiajánlja az álláskereső jelöltet az ügyfelének. Tekintve, hogy ez konkrétan rólam íródott, személyiségi jogokat nem sértek vele, és mivel az adott cégek már nem is léteznek akkori formájukban, fejvadászunk is mást csinál már régen, meg is engedte, hogy írjak róla, üzleti titoknak sem tekinthető többé. A formot elmondása szerint akkor állította össze, amikor az ügyfele megrendelte tőle a keresést, ahogy ők mondják, „amikor felvették a pozíciót”. Nálunk ezután általában egy idétlen álláshirdetés jön ki az önállóan dolgozni tudó csapatjátékosok keresésére, itt láthatólag az ügyfél/ügyfelek is tudta/tudták, mit akar(nak). Vagy megmondta nekik, mit akarhatnak.