Ismerős HR-es megnézte…
A hozzám véleményezésre kerülő álláspályázatok egy része ezzel a megjegyzéssel jön. Hogy HR-es is látta, és mégsem működik, miért nem?A magyarázat a jelenségre szerintem többrétű, de semmiképpen sem az adott ismerős HR-es, és úgy általában HR-esek szakértelmét vonja kétségbe.
A segítségkérés kultúrája
Mottó: Egy lehetőségnél sohasem kaphatsz többet!
Néha még a lehetőséget sem adják, kérni kell. De hogyan kérj segítséget? Mert ez is nehéz, és van, aki rosszul fog hozzá.
Történt mostanában, hogy egy ismerősömnek panaszkodott a barátja, hogy nem talál állást, pedig jónevű főiskolán végzett informatikusként ennek nem így kellene lennie. Ismerős ajánlotta a Jobangel blogot, és azt is, írjon nekem, kérjen segítséget, majd szólt nekem is, hogy érzékeny barátja hozzáállását próbáljam meg formálni egy kicsit, lehetőleg nagyon finoman fogalmazva meg véleményemet. Pár hét elteltével se megkeresés, se állás. Ismerősöm már kellő képzést kapott tőlem álláskeresésből, próbált a barátja segítségére lenni, látott is néhány durva hibát a pályázati anyagban (pl. „az egyetemet nem tudtam elvégezni, mert…”, „még nincs gyakorlatom, de…”), viszont átfogóan nem tudott rajta igazán javítani, ezért tovább győzködte a mimózalelkű barátot, aki ennyit válaszolt: de hát mit írjak én neki?
Álláskeresés és gazdasági válság
Idegesítően sokszor olvashatunk olyan cikkeket, hogy a szép, boldog, kiegyensúlyozott embereknek könnyebb állást találni. Különösen dühítő ez akkor, ha a cikket olvasó álláskereső épp munka nélkül van, vagy egy nagyon rossz állásból keresgél valami jobbat, vagy valami jobban fizetőt, mert nem tudja fizetni a számláit. Innen legyen valaki boldog és kiegyensúlyozott, ha tud.
E cikkek többsége nyilván nem releváns számunkra, ezek leginkább USA-beli weboldalakról fordított cikkek, esetleg a komolytalan „brit tudósok kimutatták” szófordulatot tartalmazzák.
A kis magyar valóság ugyan más, de azért biztató.
Helyesírás álláspályázatokban
Tudom, hogy manapság, a netes kommunikáció miatt a helyesírás egyre kevésbé tűnik fontosnak, chateken, fórumokon, blogkommentekben kifejezetten nem illik valaki figyelmét felhívni a helyesírás fontosságára (mert ezt leginkább a témáról való terelésre és személyeskedésre használják).
Elfogadom, hogy itt fontosabb a mondanivaló, az egészséges vita, ahol tényleg nincs helye annak, hogy belekössünk egy-egy rosszul leírt szóba. Az önéletrajzküldés, álláspályázat írása ellenben megköveteli a tökéletes helyesírást.
Rossz helyesírással egyes szakterületeken nincs esélye a jelöltnek. Az üzleti levelezés, vagy egy hivatalos kérelem rossz helyesírással írva sokat árthat a cégnek, amit nem engedhet meg egyetlen munkáltató sem magának. Sajnos nincs az a template, sablon, ami ezen is segítene. Nincs más választásunk, minthogy a helyesírás szabályait meg kell tanulni. Itt is igaz a közhely: jobb későn, mint soha.
Így írj nekem
Egyre többen kerestek fel segítségkéréssel, aminek örülök, hiszen működik, amiért eddig dolgoztam. Ezzel együtt egy napom továbbra is 24 órából áll, így a várakozási idő a megkeresésekre kicsit megnövekedett. Válasz nélkül segítségkérés nem marad, ebben biztos lehetsz. Hogy mégis mindenki megfelelő időben kapjon segítséget, pár apróságot kérnék/jeleznék:
– Önéletrajzírásban, motivációs levél írásában akkor tudok segíteni, ha küldesz egy olyan verziót, amit magad már megírtál. Ha kell rajta javítani, javaslatokat fogok tenni a javításra. Ne küldj sok verziót, mert minél többet küldesz, annál több idő kell rá, annál később tudok válaszolni. Egy önéletrajz és ha van, egy motlevél elég, illetve ha mindez angolul is van, az már bőven elég lesz.
– Ha megrekedtél az álláskeresésben, nincs több ötleted, hogyan is csináld, akkor is önéletrajzot küldj, és írd meg, mivel próbálkoztál eddig, hol kerestél, milyen munkákat kerestél. Megpróbálok – veled közösen – kitalálni valamit, ami sikerre vihet.
– Ha állást váltanál, le kellene írnod, miért váltanál. Az igazi okot írd, mert nekem nem kell „csomagolni”, az a cél, hogy azt kitaláljuk, hogy valóban az állásváltás-e a megoldás a problémádra, illetve, hogy hogyan kommunikáld a munkaerőpiacon a váltási szándékodat. Ha gondolod, itt is küldhetsz önéletrajzot, motivációs levelet.
– Ha szakmát váltanál, valami új tanfolyamra mennél, és bizonytalan vagy benne, érdemes-e, akkor talán újabb szempontokat tudok adni a döntésed segítésére. Konkrét döntési javaslatot semmiképpen sem fogok adni.
Ha hozzám fordulsz segítségért, leírhatod a problémád hosszan vagy röviden, ahogy szeretnéd. Tegezhetsz. Ha segítség kell, akkor ne gondolkodj, hanem kérj segítséget: nem számít, milyen végzettséged van, milyen munkát keresel. Felsővezetőknek is nehéz állást keresni, 8 általánost végzetteknek is. Nem számít, hány éves vagy: 50 felett vagy pályakezdőként egyaránt nehéz, az a dolgunk – neked és nekem -, hogy kitaláljuk, konkrétan te hogyan tudsz sikeres lenni az álláskeresésben.
Ki vagyok én? HR-es, coach, karriertervező? Ez mind nem vagyok. További infók rólam itt, szakmai profilom itt olvasható.
Új, letölthető önéletrajz-sablon
Egy újabb sablont készítettem, ami segítségetekre lehet. Egy-két jelöltem igen komoly szakmai múltját, színes életét kellett önéletrajzba önteni, a CV váza ilyenné vált, ahogy egyre inkább kialakult, mennyi mindent mondanának el magukról. Feltöltöttem sablonadatokkal, így bárkinek hasznára lehet.
Ebbe az újabb trendeknek megfelelően olyan elemek is belekerültek, amelyeket régebben még nem használtunk, és némelyiknek hiába nem voltam híve, terjed, szeretik a CV-t olvasók, használni kell hát. Ez egy igazán trendi példány. Lefordítva angolra, németre, nemzetközi szinten is megállja a helyét. (Letöltés)
Kitöltési útmutató hozzá lapozás után:
A karriertervezés alapjai
A témával rengeteg könyvet teleírtak már, de ezeket csak az veszi meg, aki akar ezzel foglalkozni. Aki nem, annak e könyvek nem mondják el, miért fontos a karriertervezés bárkinek. Nekik megpróbálom röviden összefoglalni. Mert a karriertervezés fontos a közértesnek, a fodrásznak, adminisztrátornak is, nemcsak a topmenedzsereknek.
A világ folyamatosan fejlődik, ez a munkaerőpiaci igényeket is alakítja. Pl. Megjelennek új eszközök, amiket tudni kell használni, mert része lesz a napi munkavégzésnek. Aki nem fejlődik, lemarad, és nehéz helyzetbe kerül. Nem az a kérdés, kell-e fejlődni, törekedni az előbbrelépésre, hanem az, hogy merre induljunk. Ez viszont egyéni képességek, adottságok mentén alakul ki, néha a véletlen is segít. Nézzünk pár szempontot:
A szerzői jogokról
A Jobangel blogon megjelent cikkek, írások szerzőik tulajdonát képezik. A cikkek, írások, egyéb elemek engedély nélküli felhasználása, átdolgozása, többszörözése, terjesztése, nyilvános előadása, illetve eltorzítása tilos, beleértve, de nem kizárólag, a kereskedelmi vagy bevételszerző tevékenységre való felhasználást is. Az itt megjelent írások (posztok) részei vagy egésze csak abban az esetben használható fel, – kizárólag forrásmegjelöléssel, előre meghatározott, írásba foglalt feltételekkel – ha ahhoz a szerző írásbeli (és/vagy e-mailes) hozzájárulását adta.
Az ambíciótól a karriertervezésig
Az álláskeresés sikerességét a pozitív gondolkodás hiánya mellett szerintem az ambíció hiánya is nehezíti. Vesszőparipám, hogy ezt a most 30-40-50 éves felnőttek annak az iskolarendszernek „köszönhetik”, amiben felnőttek, de ezen már hiába keseregnénk. A megoldás az, hogy saját elhatározásból változtatunk. Hiszem, hogy felnőtt embereknek van annyi belátása, hogy a beléjüknevelt (beléjükvert) hozzáállást képesek saját akaratukból megváltoztatni.
Az ambíció, karrier, szakmai előmenetel sokaknál szitokszó, valamiféle yuppie-hülyeség, kamu. Hát persze, mert nem engedték soha, hogy igazi törekvéseik legyenek, így ezek lenézése, degradálása kényelmesebb, mint elfogadni őket, ill. tenni azért, hogy legyen ilyen nekik is. Ezerszer hallom, hogy „eddig volt egy jó állásom, ilyet akarok, több, más nem is kell”. És mivel olyan már nincs – mert közben a világ változott – ezzel a hozzáállással teljes sikertelenségre, lecsúszásra ítéli magát az álláskereső. Egyénenként általában lelkére tudok beszélni a kiábrándult, befásult embereknek, később boldogan írnak vissza, hogy van állásuk, belekezdtek mellette egy szaktanfolyamba, azaz a helyzet nem reménytelen. De ezt a hozzáállást tömegesen is meg kell tanítani, mert rengeteg ember sorsa múlik rajta.
Mikor érdemes állást váltani?
Egyszerűnek tűnő kérdés, de rengeteg dilemmát hordoz.
Nagyon fontos, hogy az állásváltás nem azzal kezdődik, hogy mérgedben felmondasz, és utána kezdesz keresgélni, majd elfogynak a tartalékaid, és kétségbeesve bármit elfogadsz. Először gondold végig a lehetséges következményeket, utána cselekedj. Amíg van munkahelyed (akármilyen rossz is), sokkal jobb helyzetből vághatsz neki az álláskeresésnek.