Proaktív álláskeresés III. – CV-névjegykártya
Sokszor tanácsolom egy-egy álláskeresőnek, hogy a szakmai tapasztalataihoz illő rendezvényeken jelenjen meg nyomtatott CV-vel, magánnévjeggyel és híresztelje, hogy állást keres. Egy ilyen rendezvényen azonnal személyesen találkozhatsz szakmai vezetőkkel, szakértőkkel, a szakmai közeged jelentős részével.
Ellentétben az állásbörzékkel, ahol HR-esekbe futhatsz bele, akik nem biztos, hogy képesek a szakmaiságod megítélni a náluk hagyott CV-ből (nem is az a dolguk). A szakmai rendezvényeken kevesebb az álláskereső, így könnyebb dolgod lehet. Esetleg összefutsz ismerősökkel is: nekik el is mondhatod rögtön, hogy állást keresel, tudnak-e segíteni? Lesz, aki majd névjegyet ad, e-mailben kéri a CV-det, később esetleg elküldi a HR-osztályra, és bekerülsz adatbázisba. De idegeneknek vajon hogyan add oda az ismertető anyagod? Mint egy névjegyet.
Proaktív álláskeresés II. – Gyakorlati lépések
Előző cikkemben óvatosan ajánlgattam a hideghívásos álláskeresést, annak bizonytalan kimenete, magas költsége miatt. Most hatékonyabb módszereket is összegyűjtöttem.
Leszögezném, hogy különbség van álláslehetőség és meghirdetett állás között. Egy új kolléga megtalálásának egyik módja a hirdetés, de a cégek többsége a direkt kereséstől a HR-adatbázisán át az ajánlásig mindenféle egyéb módszerekhez nyúlhat. A proaktív álláskeresés azt jelenti, hogy azért dolgozol, hogy ilyen esetekben te is bekerülj a jelöltek közé. Lássuk, hogyan.
Proaktív álláskeresés I. – Hideghívással
(Hideghívás: ismeretlen emberek felhívása, általában valamilyen termék eladása céljából.)
Egyik olvasóm kérte, hogy foglaljam össze, milyen módon lehet „rejtett állásokat” felkutatni. Én ezt inkább proaktív álláskeresésnek hívnám, mert valójában nem rejtik el ezeket a lehetőségeket a munkáltatók, csak még nem véglegesítették az igényüket, nem hirdették meg a pozíciót, esetleg ismerősökre várnak. Egyik módja az ilyen lehetőségek felkutatásának, hogy hideghívással nekiállunk cégeket felkeresni.
Bejelentetlen munka beírható az önéletrajzba?
Sok olyan kérdés érkezik hozzám, amikor az önéletrajz bizonytalan pontjairól kell eldönteni, beírjuk-e vagy sem az álláspályázati anyagba. A hozzám fordulók bizonytalanul leírják, hogy pl. szakmunkásként végzett, de már van egy olyan OKJ-s végzettsége, amivel irodai munkát vállalna, mi legyen a szakmunkásképzővel, hiszen, ha kihagyja, az „lyuk” lesz. Vagy nem talált munkát sokáig, így az édesapja klímaszerelő vállalkozásával járt szerelni, ezzel mi legyen? Ahogy ezeket nekem leírják, ugyanúgy le lehet írni egy önéletrajzban, motivációs levélben is.
Álláspályázat méterre?
Az álláspályázatok egyik, mindenkit érintő korlátja a terjedelem. Nincs mit tenni, a 20 éves szakmai múltunkat is muszáj belesűríteni 2-3 oldalba. Ismerjük azt a jelenséget, hogy egy 2 perces történésről is tudunk 1-2 órában beszélni, anélkül, hogy unalmas lenne: a kapcsolódó érzelmeink, benyomásaink elmesélése tovább tart, mint maga az esemény tartott. Az álláspályázatokban e jelenség ellen kell dolgozni, erre pedig a megfogalmazás, a megfelelő CV formátum kiválasztása és a szövegszerkesztés lehet jó eszközünk. A probléma lehet fordított is: néha az álláskeresők úgy érzik, nincs annyi közlendőjük, amennyivel legalább 1 oldal teleírható. Mindkét helyzetre van megoldás.
El lehet menni. De vissza is lehet jönni?
Egy olvasóm keresett fel azzal a témajavaslattal, hogy vajon mi várja azokat, akik hazatérnének külföldi munkavállalásukból.
Ezernyi kérdés merülhet fel a visszatérőkben, ezekből próbálok néhányat megválaszolni a visszatérő álláskeresők szempontjából.
Katasztrófaturizmus
Olvastam ma egy lakossági pénzügyekkel foglalkozó cikket, benne pedig egy okosnak tűnő ember veretesen ostoba gondolatát arról, hogy minden háztartásban akadna néhány ezres öngondoskodásra, csak spórolni kell. Hát persze, ő biztosan így látja, ezért haragudni sem tudok rá. De szívesen elküldeném egy Békés megyei faluba személyre szabott tanácsokat adni, ahol ha egy családban 1 dolgozó akad, már örülünk, annyira kevés a munkahely. Eszembe juttatott viszont egy régi élményemet, amikor szintén hasonló – tájékozatlanságból eredő – szociális érzéketlenséget tapasztaltam.
Gimnazista gyakornok voltam egy önkormányzat iktatóirodájában, ahová a lakossági levelek is érkeztek. Igen, segélykérők is. A középkorú, selyemblúzos nő munkaköre szerint felbontotta ezeket is, iktatta, de emellett néha felolvasta, és kommentálta. Pl. egy poros füzetlapra írt pár sort, amiben a levélíró segélyt kér, mert konkrétan nincs mit ennie. A nő kommentje hozzá: „se illetékbélyeg, se semmi? De bunkó…!” Ekkor határoztam el, hogy én ilyen sohasem leszek. Illedelmes gyakornokként csak magamban dohogtam: Illetékbélyeg, mi? Mikor kenyérre sem futja?
Többkörös állásinterjúk
Olvasói témajavaslat alapján próbálnék magyarázatot adni arra a jelenségre, amit sok álláskereső úgy tekint, mintha csak az ő bosszantására találták volna ki. A többkörös interjúztatásnak sokféle szerepe, magyarázata, valós indoka lehet, de a szándékos bosszantás pont nincs benne. Mert nem egyszerű ez munkáltatói oldalról sem, ott is könnyebb lenne 1 körben kitalálni, ki a legjobb, mint elődöntőt, középdöntőt, döntőt rendezni. Az én rekordom eddig egy 7 körös interjúzás (amiről itt írtam), és ez alapján is úgy gondolom, van értelme türelemmel végigcsinálni egy ilyen folyamatot, és erre biztatok mindenkit. Legyen türelemmel, csinálja végig.
Pszichológiai tesztek a munkatárs-kiválasztásban
Sok álláskereső rémálma, hogy pszichológia tesztet akarnak kitöltetni vele egy álláslehetőség kapcsán. Nem azért rémálom ez, mert „biztos takargatnivalója van” – ahogy ezt lenézően szokták kommentálni, hanem azért, mert olyan szinten kell(ene) kiadnia vadidegeneknek a lelki működését, amit egy állás miatt nem tenne. Sokszor utaltam már rá, mennyire nem vagyok híve a pszichoteszteknek, ennek legalapvetőbb oka, hogy nem értem, hogyan jöhetne bárki ahhoz, hogy emberek lelki folyamataiban vájkáljon egy álláskeresés kapcsán. Ráadásul sok áltudományos teszt is keveredett a kiválasztáskor alkalmazott tesztek közé.
Ha kiválasztói szemmel nézem, az emberismeret és az empátia többet ér száz pszichotesztnél, és általában egy jó állásinterjún kiderül, alkalmas-e a jelölt a csapatba a személyisége alapján, tudnánk-e együtt dolgozni. A szakmai hozzáértés pedig szakmai tesztek, beszélgetések és referenciák segítségével fog kiderülni.
Vállalkozóból álláskereső
Manapság természetes, hogy vállalkozások jönnek létre, szűnnek meg. Ez a folyamat munkanélkülieket, állásukat vesztett embereket is „termel”, velük, mint álláskeresőkkel, sokat foglalkozom. Megkeresés érkezik azonban a megszűnt vállalatok, vállalkozások volt vezetőitől, tulajdonosaitól is. Az ő problémájuk leginkább az, hogyan kezelik a munkáltatók azt, ha régebben vállalkozók voltak, de most mégis állást keresnek. Hogy valaha maguk tulajdonoltak egy vállalatot, most alkalmazottakká akarnak válni.