A szavak hatalma
Kiemelt témaként söpört végig mostanában az álláskeresős és karrieroldalakon az állásinterjú alatti testbeszéd. E cikkek tartalmát nem ismételném, mert úgy érzem, túlságosan kiemelik a testbeszéd jelentőségét. Ráadásul hiába, mert a testbeszédet nagyon nehéz tudatosan alkalmaznunk, így semmi értelme külön koncentrálni rá. Csak elveszi az erőforrásainkat egy sokkal fontosabb dologtól: a beszédtől.
Régóta tudjuk, hogy a szó az emberiség leghatásosabb kábítószere. A kimondott szó ereje sokkal átütőbb, mint egy kézfogásé, vagy egy testtartásé. Mert gerincferdülésed, derékfájásod lehet, ami befolyásolja a testtartásodat, de a szavaid akkor is a tieid, bármilyen hiányosságod ellensúlyozhatod általuk.
Hazudunk, és nem tudunk állást keresni…
… tudtuk meg ezt a mai netes sajtóból.
Bizony, érdekes felvetések láttak napvilágot az álláskeresőkről, amúgy bulvárosan, mindjárt kettő is, pl. itt elolvashatók:
http://index.hu/gazdasag/magyar/2012/09/24/egy_jo_allasert_hazudunk_mint_a_vizfolyas/
http://jobline.hu/magazin/20120924_Hogyan_kell_munkat_keresni.aspx
Az első cikkben szereplő tanácsadóval sajnos egyet kell értenem. A második cikkben nyilatkozó hölgy mondatai is megfontolandóak lennének, de épp azt az információt nem rögzíti a cikk, ami előremutató lenne. Munkaerőpiaci bulvár helyett, lássuk mit lehet kihozni a fenti két cikkből az álláskeresők javára.
A bennünk lévő motiváció
A motivációs levél – szerintem – az egyik legjobb kommunikációs eszköz, amivel álláskereső élni tud, mégis szinte mindenkinek összeugrik a gyomra, mikor ilyet kér egy álláshirdetés. Az olvasóim is úgy küldik nekem a motivációs levelüket, hogy jelzik, megszenvedtek vele, erőnfelüli teljesítmény volt megírni. Sajnos ez érződik is néha az írásokon. Nem mernek őszinték lenni, pedig sokat lendítene a lehetőségeiken. Ha a nekem megírt élettörténeteket az álláspályázatokat elbírálók is látnák, sokkal sikeresebb lenne az álláskeresés. Úgy gondolom, az őszinteség olyan lehetőséget nyújt, amit semmi mással nem lehet pótolni.
Motivációs levelet írni leginkább úgy lehet, ha a saját motivációnkat ismerjük, ezért nehéz tanácsot adni kívülről. De talán nem lehetetlen, ha megismerjük, meg merjük fogalmazni, mi hajt vagy éppen mi nem hajt bennünket. Az álláskeresésben a motivációink sokfélék lehetnek, butácska álláshirdetések „belsőleg motivált” jelölteket szoktak keresni, ami persze értelmetlen, de azért a belső motivációinkról érdemes szót ejteni. Alapvetően 3 csoportba sorolnám őket:
Állásinterjú az esőben
E „szép” esős napon arra gondoltam, de nehéz most annak, aki állásinterjúra készül. Mit vegyen fel, mit kezdjen a vizes esernyővel, a sok rosszkedvű emberrel, a sötétséggel?
Válasz nélkül
Az egyik leggyakoribb álláskeresői kritika az egész álláskeresési rendszerünkkel szemben a pályázóktól, hogy nem kapnak visszajelzést az elküldött pályázati anyagukra. „Még egy autoreply-t sem”
Mivel az álláskeresőnek az a jó, ha arra koncentrál, ami előreviszi az álláskeresésben, ennek a felvetésnek nem nagyon szoktam teret engedni. A rendszerkritika kell, a változás kell, de állás nem lesz belőle, márpedig az álláskeresőnek arra van szüksége.
Különleges apropója van azonban annak, hogy mégis foglalkozom a visszajelzésekkel, és nemcsak a hiányukkal.
Visszatérünk!
A mindennapi munkahelyi munkába való visszatérés meglehetősen nehéznek tűnik azoknak az anyukáknak, akik évekig gyermekükkel voltak otthon. Azt feltételezik róluk és magukról, hogy kiestek a gyakorlatból, általános pesszimizmus uralkodik a helyzetükkel kapcsolatban. A GYES-GYED időszak alatt lehet, hogy megszűnt a régi munkahelye, nem igazán várják vissza a régi helyére, vagy esetleg előtte nem is volt munkaviszonyban. Természetesen nem lehetetlen nekik sem munkát találni, bár ilyenkor figyelmen kívül kell hagynunk mindazokat a sajtóhíreket és egyéb hangokat, amelyek ennek nehézségeit taglalják. Mert a megoldást soha nem teszik a probléma mellé, így hiszterizálás lesz az ilyen cikkekből, tájékoztatás helyett.
Ha állást kereső anyuka vagy, az első és legfontosabb az álláskeresésben (is), hogy félretedd a negatív hangokat, érzéseket.
A második, hogy felismerd a munkáltatók kisgyerekes anyukákkal szembeni előítéleteit, mert ezeket figyelembevéve, az aggodalmaikat előre eloszlatva lehet esélyed a sikerre. A munkaadók jórésze szerint a gyerekes nők megbízhatatlan munkaerők, mert azt feltételezik, hogy a gyereknevelés és a háztartás annyira leköti őket, hogy a munkahelyre már kevés energiájuk jut. Valójában semmi közük ahhoz, milyen életet él valaki munkaidőn kívül, milyen problémákkal, feladatokkal szembesül, így aztán ne is kösd az orrukra. Vértezd fel magad az ilyen helyzetekre, és készülj fel az álláskeresésre, ennek tudatában.
Szövegszerkesztési kisokos
Mostanában megjelent CV-s cikkeimre válaszul olvasóim küldtek jóadag álláspályázatot, véleményemet kérve róla. Ezúton is köszönöm a bizalmat! Egyedi levelekben természetesen mindenkinek válaszoltam, elemezve a tartalmakat, esetleg javasolva pár változtatást.
A kapott anyagok szövegszerkesztésének minősége viszont általános probléma volt, így publikusan érdemes kitérni erre is. Sok esetben az igényes külalakra való törekvést látom a pályázati anyagokban, aztán bekapcsolom a nem látható karakterek megjelenítését. A látvány időnként sokkoló, ezért úgy gondoltam, hogy a legalapvetőbb hibákat kiemelném, és szokásomhoz híven a lehetséges megoldást is megadom rájuk. Tekintve, hogy a legelterjedtebb, ezért általam is javasolt formátum a .DOC, most azokat a Microsoft Wordben rejtőző funkciókat mutatom be, amik az önéletrajzok írásához elengedhetetlenek.
A kétoldalas CV-k mítosza
Folytatva az álláspályázatok ideális terjedelmének tárgyalását, most vegyük górcső alá a CV-k ehhez kapcsolódó mítoszát.
Az ezzel foglalkozó szak- és egyéb irodalom általános vélekedése a „maximum két oldal” egy önéletrajzra, de egyes „tanácsok” szerint 1 oldalas a jó CV, a legelvetemültebbek másfél oldalt ajánlanak (vajon mire jó az a fél üres oldal, amit elvárnának???)
A helyes válasz pedig: attól függ…
Goldenblog 2012
A Jobangel blog is indult a Goldenblog 2012 versenyen, az életmód kategóriában!
A szavazás augusztus 20-án reggel indul és szeptember 6-án éjfélig tart. Minden kategóriában – kivéve az Egyéb kategóriát – két (egy szakmai és egy közönségzsűri) nyertest hirdetnek. Mindenki szavazhat minden kategóriában, viszont szavazni csak Facebook-belépéssel lehet.
Az összes induló blog közül egyet, az általatok legjobbnak gondoltat kell majd kiválasztani. Fontos, hogy kategóriánként csak egy szavazatot adhattok le. Tehát a szavazás során összesen 9-szer szavazhattok: mind a 9 kategóriában egy-egy blogot.
Szavazás mobilról
A legtöbb mobilról küldött szavazatot begyűjtő blog mobil különdíjban részesül. A mobil szavazás során az összes nevezett blogból egyre szavazhattok, kategóriáktól függetlenül. Így az abszolút kedvenceteket részesíthetitek előnyben. A mobilról és a weboldalon keresztül történő szavazás egymástól független, szavazz a szájton és mobilról is!
Ha tetszik a blog, szavazz a Jobangelre!
A méret a lényeg?
Mint már annyiszor hiányoltam, a CV és motivációs levél írásának művészetét nem tanítják iskolákban. E fájdalmamat muszáj kiegészítenem azzal, hogy ha „tanítják”, akkor sem járunk igazán jól. Például a CV és motivációs levél írását tárgyaló cikkekben mindig említenek valami méretkorlátot, de vajon milyen alapon?
Ennek következményeképpen sokszor kapok agyonsűrített, egy oldalra ráerőszakolt önéletrajzokat, illetve semmitmondó, se füle, se farka motivációs leveleket. Amikor egy olvasóm megkér, hogy nézzem át az anyagát, általában ezzel a hibával szembesülök elsőként.