Assessment Center példa
Miután nagyjából végigvettem az előző posztban, mire érdemes figyelni egy AC-n, azt gondolom, egy gyakorlati példát még érdemes bemutatni. Talán segít, hogy ha végignézzük egy AC napirendjét, és látjuk, milyen gyakorlatnak mi a célja, hol vannak a buktatók.
Egy átlagos AC napirendje a következő lehet:
A rettegett AC – Az Assessment Centerről
Folytatván az állásinterjún felmerülő szituációs gyakorlatok témáját, ma az AC, azaz Assessment Centerről (magyarul „Értékelő Központ”-ról) írok.
Ez gyakorlatilag egy többórás, akár félnapos vagy egynapos, kétnapos, csoportos, szituációs feladatokkal teletűzdelt állásinterjú, amit egy értékelő bizottság néz végig. A bizottság tagjai szakmai vezetők, HR-esekl és esetleg külső tanácsadók. Mivel a cégeknek is drága egy ilyen rendezvény, igyekeznek nagyon jól csinálni.
Ennek ellenére véleményem szerint az AC-nek sok hátránya van munkáltatókra és álláskeresőkre tekintettel egyaránt, pl. hogy drága és időigényes, de most lépjünk túl ezeken, és lássuk, jelöltként milyen lehetőségeket rejt
Az AC részei lehetnek:
Szituációs és gyakorlati feladatok állásinterjún
A szakmai tesztek részeként néha egy-egy szituációs feladatot is kap a jelölt állásinterjún. Itt a blogon, egy kommentfolyamban merült fel a téma, de ez kiterjedtebb téma annál, hogy egy kommentben végigbeszéljük, így íme egy teljes poszt, és köszönöm a téma felvetését. Most azokat az eseteket vesszük, amikor egy jelölt és egy vagy több interjúztató van jelen.
Adminisztrációs próbafeladatok
Ilyenkor a napi munkafolyamatból vesznek ki egy részfeladatot, és megoldatják a jelölttel. Az ilyen feladatok titka az, hogy a feladatleírásban szereplő lépéseket pontoesan úgy kell megcsinálni, ahogy azt kérik. Nem kell kreatívkodni, nem javaslatokat tenni, mert most nem az a feladat. Kapkodni sem kell, ha nem időre megy, mert nem a gyorsaság a lényeg, hanem a pontosság.
A leghülyébb tanácsok álláskeresőknek
Nem kevés álláskeresői irodalmat olvasok, főleg online, így aztán időnként meglehetősen ostoba tanácsokba futok bele, külföldi és magyar oldalakon egyaránt. Egyik-másik röhejes, így nem valószínű, hogy a jelöltek elkezdik használni, a többségük viszont kifejezetten káros. Íme néhány gyöngyszem:
Minden állásinterjú stresszinterjú
Nemrég éles vita bontakozott ki itt a blogon a kommentekben arról, hogy az általam idétlennek és feleslegesnek ítélt kérdésnek (Miért Önt kellene felvennünk?) igenis lehet értelmes célja, mégpedig, hogy a jelöltet lássuk, hogyan „működik” stresszhelyzetben. Eléggé megdöbbentem, hogy pont álláskeresők látták így a kérdést, miközben nem valószínű, hogy szeretnének egy stresszinterjún jelöltként részt venni, vagy akár erre a kérdésre válaszolni.
A tankönyvi definíció szerint a stresszinterjú az állásinterjú egy fajtája, amely során az interjúztató célja az interjúalany stresszhelyzetbe hozása, hogy képet alkothasson annak stressztűréséről és a stresszhelyzetben alkalmazott reakcióiról.
Miután én is ültem már az álláskeresés mindkét oldalán nem keveset, úgy gondolom, hogy ez nem ad valós képet a jelöltről, nekem személy szerint etikai problémáim is vannak vele, így szükségtelennek tartom. Abból indulok ki, hogy az állásinterjú, sőt az egész álláskeresési folyamat stresszhelyzet a jelölt számára.
Behálózva – hálózatkutatás és vállalati szervezetek
Új sorozat indult a Spektrum TV-n ”Behálózva” címmel, hálózatkutatás témában. A sorozat november 2-ától öt héten át, minden szombaton délután látható a Spektrumon.
Felhívták a figyelmem a műsorra, utána is olvastam egy kicsit, hogyan függhet össze a hálózatkutatás és az álláskeresés, az új kolléga szervezetbe való illeszkedése jutott eszembe először. Munkáltatói oldalról, amikor egy új kollégát választunk, akkor nagyjából tudjuk, hogy szakmailag rendben lesz, mert a szakmai tudását pontosan felmérhetjük. De vajon beválik-e, be tud-e illeszkedni a cég szervezetébe? Abba a szervezetbe, amiről a legtöbb vezetőnek, kollégának vannak ugyan ismeretei, de a valós összefüggéseket csak komoly kutatómunkával lehet felfedezni.
Online állásbörzén jártam
A „hagyományos” állásbörzéken való megjelenésről, a rá való felkészülésről az előző börzés szezonban írtam itt és itt, ám az online, virtuális állásbörzék is egyre terjednek, érdemes rájuk figyelni. Költséghatékonyabb, időtakarékosabb, és jobban kezelhető offline megfelelőinél.
Jelöltértékelési kulisszatitkok
Néha panaszkodnak jelöltek, hogy egy szakmai kiválasztáson végigmentek, kiválasztódtak, aztán „a hülye, HR-es megfúrta”. Ezzel szemben tudni kell, hogy a HR-esnek nincs vétójoga egy ember alkalmazásában (pl. mert nem ő fog dolgozni vele napi szinten), így valószínűleg összetettebb úton jutottak a „mégsem” döntésig. Jól működő szervezetben erős a törekvés az objektív kiválasztásra. Foglalkoztam ezzel már itt, most egy konkrét példát is hoztam, amiben jelöltként vettem részt.
Kötődés a munkahelyhez
Nagyobb cégek egyre több dolgot ígérnek, ajánlanak – végül szerencsére adnak is – egyes munkavállalóiknak, mert a lojalitás erősítése, a folyamatos motiválás már a cég HR-stratégiájának részévé válik egyre több helyen. Ez örömteli, de van egy komoly árnyoldala is a munkavállaló számára.
Amikor megtörténik a béralku, akkor még „csak” cafeteria-elemek, autó korlátlan magánhasználattal, telefon-flotta stb. az, amit a cég ad, a munkábalépés után viszont egy cégkultúra részévé is válik a munkavállaló. Jobb cégek igyekszenek nagyon baráti, csapaterősítő hangulatot, akciókat, eseményeket kitalálni. Céges filmklub, egy cég által bérelt tornaterem kosárlabdára minden szerda este, céges süti a heti megbeszélésekre, uszodabérlet stb. Boldog itt a munkavállaló, amíg be nem üt a krach.
A veszélyes fájladatlap
Most megint erős felindulásból írok, mert a mostanában szinte mindegyik nekem küldött CV-nél le kellett írnom, hogy adatlap-problémák vannak benne. Az önéletrajzok szövegszerkesztéséről írt kisokosomat is szinte mindenkinek be kellett linkelnem, és lehet, hogy hiba volt, hogy nem sokat írtam az adatlap használatáról benne, tehát most pótolom.