A leghülyébb tanácsok álláskeresőknek
Nem kevés álláskeresői irodalmat olvasok, főleg online, így aztán időnként meglehetősen ostoba tanácsokba futok bele, külföldi és magyar oldalakon egyaránt. Egyik-másik röhejes, így nem valószínű, hogy a jelöltek elkezdik használni, a többségük viszont kifejezetten káros. Íme néhány gyöngyszem:
Minden állásinterjú stresszinterjú
Nemrég éles vita bontakozott ki itt a blogon a kommentekben arról, hogy az általam idétlennek és feleslegesnek ítélt kérdésnek (Miért Önt kellene felvennünk?) igenis lehet értelmes célja, mégpedig, hogy a jelöltet lássuk, hogyan „működik” stresszhelyzetben. Eléggé megdöbbentem, hogy pont álláskeresők látták így a kérdést, miközben nem valószínű, hogy szeretnének egy stresszinterjún jelöltként részt venni, vagy akár erre a kérdésre válaszolni.
A tankönyvi definíció szerint a stresszinterjú az állásinterjú egy fajtája, amely során az interjúztató célja az interjúalany stresszhelyzetbe hozása, hogy képet alkothasson annak stressztűréséről és a stresszhelyzetben alkalmazott reakcióiról.
Miután én is ültem már az álláskeresés mindkét oldalán nem keveset, úgy gondolom, hogy ez nem ad valós képet a jelöltről, nekem személy szerint etikai problémáim is vannak vele, így szükségtelennek tartom. Abból indulok ki, hogy az állásinterjú, sőt az egész álláskeresési folyamat stresszhelyzet a jelölt számára.
Behálózva – hálózatkutatás és vállalati szervezetek
Új sorozat indult a Spektrum TV-n ”Behálózva” címmel, hálózatkutatás témában. A sorozat november 2-ától öt héten át, minden szombaton délután látható a Spektrumon.
Felhívták a figyelmem a műsorra, utána is olvastam egy kicsit, hogyan függhet össze a hálózatkutatás és az álláskeresés, az új kolléga szervezetbe való illeszkedése jutott eszembe először. Munkáltatói oldalról, amikor egy új kollégát választunk, akkor nagyjából tudjuk, hogy szakmailag rendben lesz, mert a szakmai tudását pontosan felmérhetjük. De vajon beválik-e, be tud-e illeszkedni a cég szervezetébe? Abba a szervezetbe, amiről a legtöbb vezetőnek, kollégának vannak ugyan ismeretei, de a valós összefüggéseket csak komoly kutatómunkával lehet felfedezni.
Online állásbörzén jártam
A „hagyományos” állásbörzéken való megjelenésről, a rá való felkészülésről az előző börzés szezonban írtam itt és itt, ám az online, virtuális állásbörzék is egyre terjednek, érdemes rájuk figyelni. Költséghatékonyabb, időtakarékosabb, és jobban kezelhető offline megfelelőinél.
Jelöltértékelési kulisszatitkok
Néha panaszkodnak jelöltek, hogy egy szakmai kiválasztáson végigmentek, kiválasztódtak, aztán „a hülye, HR-es megfúrta”. Ezzel szemben tudni kell, hogy a HR-esnek nincs vétójoga egy ember alkalmazásában (pl. mert nem ő fog dolgozni vele napi szinten), így valószínűleg összetettebb úton jutottak a „mégsem” döntésig. Jól működő szervezetben erős a törekvés az objektív kiválasztásra. Foglalkoztam ezzel már itt, most egy konkrét példát is hoztam, amiben jelöltként vettem részt.
Kötődés a munkahelyhez
Nagyobb cégek egyre több dolgot ígérnek, ajánlanak – végül szerencsére adnak is – egyes munkavállalóiknak, mert a lojalitás erősítése, a folyamatos motiválás már a cég HR-stratégiájának részévé válik egyre több helyen. Ez örömteli, de van egy komoly árnyoldala is a munkavállaló számára.
Amikor megtörténik a béralku, akkor még „csak” cafeteria-elemek, autó korlátlan magánhasználattal, telefon-flotta stb. az, amit a cég ad, a munkábalépés után viszont egy cégkultúra részévé is válik a munkavállaló. Jobb cégek igyekszenek nagyon baráti, csapaterősítő hangulatot, akciókat, eseményeket kitalálni. Céges filmklub, egy cég által bérelt tornaterem kosárlabdára minden szerda este, céges süti a heti megbeszélésekre, uszodabérlet stb. Boldog itt a munkavállaló, amíg be nem üt a krach.
A veszélyes fájladatlap
Most megint erős felindulásból írok, mert a mostanában szinte mindegyik nekem küldött CV-nél le kellett írnom, hogy adatlap-problémák vannak benne. Az önéletrajzok szövegszerkesztéséről írt kisokosomat is szinte mindenkinek be kellett linkelnem, és lehet, hogy hiba volt, hogy nem sokat írtam az adatlap használatáról benne, tehát most pótolom.
Miért kérdezik minden állásinterjún ugyanazt?
A „HR-es hülye, az állásinterjú hülyeség, nincs is szükség HR-re” tételek egyik bizonyítása az álláskeresők részéről az szokott lenni, hogy mindig ugyanazt kérdezik tőlük az interjúkon, sablonos kérdéseket kapnak, látszólag értelmetlenül, mert ezekre csak sablonokkal lehet válaszolni. Ha megértjük, miért kell ugyanazt és ugyanúgy kérdezni, miért van kérdéslista és mit jegyzetel az interjúztató, talán az állásinterjúkon is jobban szerepelhetünk.
A tárgyalástechnika alaptétele, hogy a sikeres tárgyalás érdekében készülj fel a másik fél verziójából is. Véleményem szerint a jelölteknek az állásinterjúkra azért is nehéz felkészülni, mert nem ismerik, mi vezérli a másik felet. Ehhez a fajta felkészüléshez nyújtanék most némi segítséget.
Nevedben az álláskeresői sorsod?
Megtörtént eset adta az ihletet a mai posztomhoz: Felhívtak egy jelölt által megadott referenciaszemélyt, az érdeklődő „Álláskereső Péterről” szeretett volna megtudni pár információt. A referenciaszemély döbbenten válaszolt, hogy sosem dolgozott „Álláskereső Péterrel”, fogalma sincs, ki az. Az érdeklődő nem adta fel – mert fontos volt neki a jelölt – tisztázták évszámok, munkahelyek és egyéb, jelölt CV-jében fellelhető adatok alapján, hogy kiről van szó. Kiderült, hogy a jelölt azelőtt „Példa Péter” néven élt, és referenciaemberünk pedig nem tudott a névváltozásról. Egy férfi esetében kevésbé merül fel a névváltozás lehetősége, de hála a kitartó toborzónak és a jóindulatú referenciaszemélynek nem lett belőle komoly baj. Amellett, hogy a jelöltnek fel kellett volna készítenie a referenciaszemélyt, ezt is tisztáznia kellett volna vele: hogy más néven fogják említeni.
A megkapott álláspályázati anyagok nagyrészében látjuk a jelöltek nevét, de kevesekben merül fel, hogy ez is okozhat fennakadást néha. Mielőtt ezt a történetet hallottam, én is csak a férjhezmenés vagy válás miatti névváltozásokra gondoltam. Ezeket szerencsére könnyű orvosolni álláskeresői oldalról, de kevesen gondolnak erre.
Túlvállalta magát, elkésett, kirúgták
Gajdos Tamással történt mindez, hivatalos hír itt pl. Nem is az ő személyes története miatt írnék erről, hanem a tanulságok miatt. A történet összefoglalva: a híradós műsorvezető nem ért be az élő műsor kezdetére, így a híradó 30 perc helyett 14 perc lett, és még így is rosszul sikerült, hiszen felkészülni sem volt ideje. E késés miatt kirúgták, ami akár igazságos reakció is lehet, hiszen súlyos kárt okozott. Gajdos úgy kommentálta az esetet, hogy azért hibázott, mert „túlvállalta magát”.
Ez a mondata ihletett e cikk megírására. Mert több dologról kell itt beszélni, mint egy egyszerű „elkésett-kirúgták” történetről.