Kiválasztás a tömegből – szubjektív szempontok
Folytatva az előző posztot a kiválasztás objektív szempontjairól, íme a negatív oldal. Hiba lenne tagadni, hogy léteznek olyan szempontok, amire a legjobban megírt CV-vel sem tudunk felkészülni, kivédhetetlenül kiszóródunk az alkalmasnak ítélt jelöltek közül.
E szempontok sehol sem publikusak, ezért amikor elutasító visszajelzést írnak, nagyon nehéz megindokolni azt, hogy az adott jelölt miért nem került be a kiválasztás következő körébe, vagy miért nem ő került ki győztesen az utolsó körös állásinterjúkból. Ezért sem igazán lett kultúrája a visszajelzés-küldésnek.
Kiválasztás a tömegből, objektívan
Ha egy állásra sokan, akár több százan is jelentkeznek, akkor nem valószínű, hogy csak egyetlen ember felel meg a tömegből. Mégis, csak egyet választhatunk, és szakmai alapon kell dönteni, egyre szűkíteni a kört. Néhány lehetőséget bemutatnék, ebből talán látható az álláskeresőknek, milyen döntéseket kell előkészíteni egy CV-vel, motivációs levéllel, állásinterjúkon. Nyilván sok szubjektív kritérium is előkerülhet a kiválasztásban (erről a következő posztban lesz szó), de most az objektív szempontokat próbálom összeszedni.
A poroszos oktatás és az álláskeresési nehézségek összefüggései
Többször okoltam már a poroszos oktatást cikkeimben az álláskeresési problémákért, és ez most aktuális témává vált, ezért kifejtem, mi bajom volt/van vele. Azt remélem ettől, hogy többen le tudják majd tenni a félelmeiket, beléjük nevelt gátlásokat az álláskeresés során. Másfelől megértem a most aggódó szülőket, és magam is aggódva figyelem az oktatás változásait, mert látni vélem, mit eredményez majd. Az a félelmem, lesz még olyan generáció, akiknek problémái lesznek az álláskereséssel (is) az oktatás miatt.
A tekintélyelvű oktatás célja, hogy jól irányítható, befolyásolható embereket hozzon létre. A módszerek, amikkel ez kialakítható, az emberek egyéniségében hatalmas rombolást végeznek. A 60-as, 70-es, 80-as évek elején születettek ezeket a jeleket mutatják, így a problémát általánosnak látom, bár nem tagadom, saját példám volt az első, ahol szembesültem ezzel.
Visual CV – az online önéletrajz
Sokszor tanácsolom, hogy az egyes online megjelenéseknél linkeld egy publikus helyen elérhető önéletrajzod, vagy saját szakmai blogod, honlapod.
Ha ez utóbbi kettő nincs, akkor az önéletrajzot sem nagyon tudod releváns helyre feltölteni, a Linkedin profil meg nem mindig a legjobb, mert nem is CV, és ha amúgy is Linkedinen jelentkezel egy állásra, ott úgyis automatikusan csatolódik.
A publikus CV-re egy jó megoldás a nálunk nem igazán elterjed VisualCV. E portálról HR-es vagy álláskeresői tapasztalatom nincs, csak azért tanulmányoztam át, hogy be tudjam itt mutatni. Nem újdonság, sokéve létezik, sok magyar CV van fent rajta, de még egyszer sem találkoztam olyan álláspályázati anyaggal, ami ilyen linket tartalmazott volna. Remélem, most majd terjedni fog, mert nekem is nagyon megtetszett, hasznosnak tartom. Ráadásul igen szép külsejű CV készíthető vele, a VisualCV valós emberek valós CV-jét is publikálta mintaként, pozíciónként rendezve: http://www.visualcv.com/www/examples/ Az egyetemi hallgatóktól a kreatívokon át a top managementig mindenféle CV-t meg lehet itt tekinteni. Még jobb benne, hogy az egységes kinézet is garantált, mégsem Europass, hanem egy áttekinthető, dekoratív CV.
Ügyeskedő és balfácán állásközvetítők
Azzal kezdeném, hogy hiszem, hogy korrekt, jól felkészült közvetítőcégekből sokkal több működik nálunk. Sajnos ügyetlen, képzetlen, de még rosszindulatú közvetítők is jelen vannak, sokat ártva ezzel a toborzó-kiválasztó szakmának, még inkább az álláskeresőknek. Az alant megírt történetek kb. 15 évnyi tapasztalatból származnak, így a helyzet nem annyira töményen rossz, mint látszik elsőre.
Az első csoportjuk azok a „közvetítők”, akik regisztrációs díjért külföldi, nyelvtudást nem igénylő, betanított fizikai vagy szakmunkát ajánló cégek, egyéni vállalkozók. Semmi közük sem a toborzáshoz, sem a HR-hez, ők csalók. Sose fizess senkinek azért, hogy állásod legyen!
Miért jó közvetítőn keresztül állást keresni?
Sokszor hallom, hogy a legtöbb álláskereső inkább kikerülné a toborzó, közvetítő cégeket, mert rossz tapasztalatai voltak, mert azt gondolja, hogy közvetlenül a munkáltatóval tárgyalva – kikerülve a közvetítői kört – hatékonyabb lehet az álláskeresése. A rossz tapasztalatokkal nehéz mit kezdeni, el kell ismerni, vannak kóklerek ebben a szakmában is.
Az álláskeresés gyorsasága és hatékonysága azonban sokkal több tényezőtől függ annál, minthogy ilyen egyszerűen ítéljük meg.
Motiváció, elhivatottság, kátyúk, Licitvadászok
Ha álláshirdetésben azt látom, hogy „elhivatott”, „belső motivációval rendelkező” kollégát keresnek, akkor kétféle érzés kerít hatalmába. Az egyik az öröm afölött, hogy törődnek azzal, mit érez a munkatárs a munkájával kapcsolatban. Ez – sajnos tapasztalataim okán – gyorsan el is múlik, és jön a másik érzés.
A félelem attól, hogy a hirdetők nem képesek motiválttá tenni a munkatársakat, azt várják, majd magától, magában talál motivációt, ők ezzel nem is kívánnak foglalkozni.
Alföldi álláskereső Koppánya
Nem szeretek aktuáltémákat feldolgozni, főleg nem politikai érintettségűeket, pacifista lényemtől pedig a provokáció is távol áll. De most nem tudok szó nélkül elmenni az Alföldi-féle István, a király előadás kritikáiban felmerült egyetlen tényező mellett. Egyes vélemények szerint a darabot azzal is lehet támadni, hogy mi az, hogy egy börtönviselt ember főszerepet kaphat? Ezzel szívesen vitatkoztam volna: egy börtönviselt ember elvesztette volna szakmai tudását a börtön miatt? Elfelejtett volna színész lenni, énekelni? A magánéleti múltja alkalmatlanná teszi színpadi megjelenésre, szakmai munkára?
Anélkül, hogy Stohl létező vagy nemlétező tehetségéről értekeznék, ezzel a jelenséggel szeretnék foglalkozni: leírhatunk-e valakit a munkaerőpiacon a bűne miatt, ha a rászabott büntetését már letöltötte érte? Az örök életre szóló munkanélküliség lehet-e jogos következménye egy bűncselekménynek? Ami nekem ebből a szempontból fontos, hogy Alföldi számára a börtönviseltség valószínűleg nem volt döntő tényező, ő egy számára alkalmasnak tekinthető embert keresett a feladatra, és az alkalmasságát nem a magánéleti múltja alapján ítélte meg. Tanulhatna ebből minden HR-es: alkalmas embert keresünk meghatározott feladatra, nem ítélkezünk.
Vezetői álláskeresés
Ellenben az általános nézettel, nemcsak a képzetlen munkaerőnek nehéz állást találnia, van egy szint, ami fölött szintén kiemelt nehézségekkel kell szembenéznünk. Többször kapok vezetőktől, volt cégtulajdonosoktól is megkeresést, hogy segítsek álláspályázati anyagot összeállítani. Náluk is vannak olyan speciális elemek, amelyeket nem találunk meg CV sablonokban, de alkalmazásuk segít a gyorsabb állástalálásban.
Alapvető probléma náluk, hogy a vezetői karrierben minden egyes leépítés, „kirúgás” komoly törést okoz, ami pl. egy ápolónőnél, adminisztrációs állásnál kevésbé gond.
Mi bajom a motivációs levél mintákkal?
Leginkább az, hogy a jelöltek használják ezeket, pedig a való életben használhatatlanok, sőt, még ártalmasak is. Nem tudom, hogy miért ilyen mintákkal van tele a net, főleg, hogy a legnagyobb presztízsű állásportálok mintái is ilyenek. Na de miért is használhatatlanok?
Google-be beírtam, hogy „motivációs levél minta” és véletlenszerűen kiválasztottam egy linket, ami épp egy állásportálé volt (az első találati oldalon csak állásportálon lévő minták jönnek fel). Ezt egy pályakezdő asszisztensnek ajánlják, így most ezen próbálom bemutatni, mit is kellene írni az üres frázisok helyett.
Közben a hajam tépem, hogy ilyen minőségű motivációs levél mintákkal állásportálokat töltenek meg, sokat ártva ezzel a jelölteknek. Tehát, a tragikus mintalevélke így fest: