Miért kérdezik minden állásinterjún ugyanazt?
A „HR-es hülye, az állásinterjú hülyeség, nincs is szükség HR-re” tételek egyik bizonyítása az álláskeresők részéről az szokott lenni, hogy mindig ugyanazt kérdezik tőlük az interjúkon, sablonos kérdéseket kapnak, látszólag értelmetlenül, mert ezekre csak sablonokkal lehet válaszolni. Ha megértjük, miért kell ugyanazt és ugyanúgy kérdezni, miért van kérdéslista és mit jegyzetel az interjúztató, talán az állásinterjúkon is jobban szerepelhetünk.
A tárgyalástechnika alaptétele, hogy a sikeres tárgyalás érdekében készülj fel a másik fél verziójából is. Véleményem szerint a jelölteknek az állásinterjúkra azért is nehéz felkészülni, mert nem ismerik, mi vezérli a másik felet. Ehhez a fajta felkészüléshez nyújtanék most némi segítséget.
Nevedben az álláskeresői sorsod?
Megtörtént eset adta az ihletet a mai posztomhoz: Felhívtak egy jelölt által megadott referenciaszemélyt, az érdeklődő „Álláskereső Péterről” szeretett volna megtudni pár információt. A referenciaszemély döbbenten válaszolt, hogy sosem dolgozott „Álláskereső Péterrel”, fogalma sincs, ki az. Az érdeklődő nem adta fel – mert fontos volt neki a jelölt – tisztázták évszámok, munkahelyek és egyéb, jelölt CV-jében fellelhető adatok alapján, hogy kiről van szó. Kiderült, hogy a jelölt azelőtt „Példa Péter” néven élt, és referenciaemberünk pedig nem tudott a névváltozásról. Egy férfi esetében kevésbé merül fel a névváltozás lehetősége, de hála a kitartó toborzónak és a jóindulatú referenciaszemélynek nem lett belőle komoly baj. Amellett, hogy a jelöltnek fel kellett volna készítenie a referenciaszemélyt, ezt is tisztáznia kellett volna vele: hogy más néven fogják említeni.
A megkapott álláspályázati anyagok nagyrészében látjuk a jelöltek nevét, de kevesekben merül fel, hogy ez is okozhat fennakadást néha. Mielőtt ezt a történetet hallottam, én is csak a férjhezmenés vagy válás miatti névváltozásokra gondoltam. Ezeket szerencsére könnyű orvosolni álláskeresői oldalról, de kevesen gondolnak erre.
Túlvállalta magát, elkésett, kirúgták
Gajdos Tamással történt mindez, hivatalos hír itt pl. Nem is az ő személyes története miatt írnék erről, hanem a tanulságok miatt. A történet összefoglalva: a híradós műsorvezető nem ért be az élő műsor kezdetére, így a híradó 30 perc helyett 14 perc lett, és még így is rosszul sikerült, hiszen felkészülni sem volt ideje. E késés miatt kirúgták, ami akár igazságos reakció is lehet, hiszen súlyos kárt okozott. Gajdos úgy kommentálta az esetet, hogy azért hibázott, mert „túlvállalta magát”.
Ez a mondata ihletett e cikk megírására. Mert több dologról kell itt beszélni, mint egy egyszerű „elkésett-kirúgták” történetről.
Hobbik az önéletrajzban
Amikor azt írom, hogy a hobbijait írja bele mindenki az önéletrajzba, akkor sokan visszakérdeznek: ez miért jó? Hát nem a magánélet része? Egyáltalán mi köze hozzá a HR-nek? De igen, a magánélet része, és nem muszáj megosztani a HR-esekkel, ha nem szeretnéd. Na de miért is ne szeretnéd megosztani bárkivel, mi a kedvenc időtöltésed?
A szabadidős tevékenységed olyasmi, ami jól jellemez téged, és a hobbijaidat bizonyára a nyilvánosság előtt is vállalod. És hogy miért jó a hobbi a CV-ben? Rengeteg előnye van, ha szóba kerül az álláskeresés során, íme néhány előny:
Nem minden álláskeresőnek lehet segíteni – esettanulmányok röviden
„Hosszú és különös tapasztalatokkal teli életem alatt megtanultam, hogy az embereket hagyni kell a maguk módján élni. Hiábavaló és téves erőlködés őket kierőszakolni abból, amit tapasztalniuk kell, mert akkor megkeresik maguknak másutt ugyanazt a helyzetet. Nem mondom, sok önuralom kell hozzá, tehetetlenül nézni, mint rohan valaki a vesztébe saját akaratából, minden figyelmeztetés ellenére… de idővel belejön az ember.” Szepes Mária: Vörös Oroszlán |
—————-
Nem baj, ha valami nem megy egyedül, nem baj, ha segítség kell. Az a baj, ha a segítőnek sem hagyod, hogy dolgozzon érted, mert akkor minden hiába. Akkor hiába szedted össze minden bátorságod, hogy segítséget kérj, akkor hiába reménykedsz a segítőben. Pár ilyen esetről írnék most, tanulságul.
Énmárka és kirúgás egy tévéműsor miatt
Megdöbbentett a hír, hogy az X-faktorban hörgő szolfézstanárnőt kirúgták, mégpedig produkciója okán (cikk az ügyről pl. itt). A produkciója ugyan nekem sem tetszett, de eszembe sem jutott, hogy ezért az állását is elvesztheti a hölgy. Ráadásul a zsűri bizalmat szavazott neki, így gyakorlatilag sikeres volt, most mégis úgy fest, rosszul jött ki belőle. (Persze, ha megnyeri a versenyt, akkor ez majd előlép élete legjobb hibájává)
Kockázatos is lehet állást keresni ismerősön keresztül
Általános nézet, hogy manapság csak így lehet álláshoz jutni: ismerős beajánl, és akkor nyerő lehetsz.
Tisztázzuk a legelején a két alapfogalmat, ami ide kapcsolódik:
– Protekció az, amikor alkalmatlan ember, csak azért, mert „valakinek a valakije” kerül be egy pozícióba. Ez nyilván nem támogatható.
– Kapcsolati tőke, ajánlás az, amikor az egyébként alkalmas emberre ismerősei segítségével figyelnek fel a leendő kiválasztók. Itt valós kiválasztás történik, objektív szakmai úton, egyetlen előny, az ismerősi bizalom. Ennek pozitív dolognak kellene lenni, gyakorlati tapasztalataim szerint viszont időnként nem sikerül.
Hozzáteszem, ajánlás útján lehet álláshoz jutni, de nem csak így lehet. Azaz, a kezdők, akik nem ismernek senkit a szakmában, ne keseregjenek ezen.
Mivel az ajánlás is egy esély, mindenkit szakmai-baráti kapcsolatai ápolására, kapcsolati hálója folyamatos karbantartására, közösségi oldalak használatára biztatok. Szóljanak mindenkinek, hogy állást keresnek, kérjék meg az ismerősöket, járjanak nyitott szemmel. Ellenben sohasem biztatok senkit arra, hogy azt kérje, ajánlják be valahová. Persze az is működhet, de kockázatos. Az ismerősök útján való álláskeresésről írtam már sokat, de a kockázataira még nem tértem ki. Azt látom, hogy az ajánlások útján elfogadott állás, így felvett munkavállaló időnként konfliktusok forrása, barátságok megszakadásának oka lehet. Aki ajánl valakit, ajánlást fogad el, vagy ajánlott személlyé válik, legyen nagyon körültekintő.
Kiválasztás a tömegből – szubjektív szempontok
Folytatva az előző posztot a kiválasztás objektív szempontjairól, íme a negatív oldal. Hiba lenne tagadni, hogy léteznek olyan szempontok, amire a legjobban megírt CV-vel sem tudunk felkészülni, kivédhetetlenül kiszóródunk az alkalmasnak ítélt jelöltek közül.
E szempontok sehol sem publikusak, ezért amikor elutasító visszajelzést írnak, nagyon nehéz megindokolni azt, hogy az adott jelölt miért nem került be a kiválasztás következő körébe, vagy miért nem ő került ki győztesen az utolsó körös állásinterjúkból. Ezért sem igazán lett kultúrája a visszajelzés-küldésnek.
Kiválasztás a tömegből, objektívan
Ha egy állásra sokan, akár több százan is jelentkeznek, akkor nem valószínű, hogy csak egyetlen ember felel meg a tömegből. Mégis, csak egyet választhatunk, és szakmai alapon kell dönteni, egyre szűkíteni a kört. Néhány lehetőséget bemutatnék, ebből talán látható az álláskeresőknek, milyen döntéseket kell előkészíteni egy CV-vel, motivációs levéllel, állásinterjúkon. Nyilván sok szubjektív kritérium is előkerülhet a kiválasztásban (erről a következő posztban lesz szó), de most az objektív szempontokat próbálom összeszedni.
A poroszos oktatás és az álláskeresési nehézségek összefüggései
Többször okoltam már a poroszos oktatást cikkeimben az álláskeresési problémákért, és ez most aktuális témává vált, ezért kifejtem, mi bajom volt/van vele. Azt remélem ettől, hogy többen le tudják majd tenni a félelmeiket, beléjük nevelt gátlásokat az álláskeresés során. Másfelől megértem a most aggódó szülőket, és magam is aggódva figyelem az oktatás változásait, mert látni vélem, mit eredményez majd. Az a félelmem, lesz még olyan generáció, akiknek problémái lesznek az álláskereséssel (is) az oktatás miatt.
A tekintélyelvű oktatás célja, hogy jól irányítható, befolyásolható embereket hozzon létre. A módszerek, amikkel ez kialakítható, az emberek egyéniségében hatalmas rombolást végeznek. A 60-as, 70-es, 80-as évek elején születettek ezeket a jeleket mutatják, így a problémát általánosnak látom, bár nem tagadom, saját példám volt az első, ahol szembesültem ezzel.