Hobbik az önéletrajzban
Amikor azt írom, hogy a hobbijait írja bele mindenki az önéletrajzba, akkor sokan visszakérdeznek: ez miért jó? Hát nem a magánélet része? Egyáltalán mi köze hozzá a HR-nek? De igen, a magánélet része, és nem muszáj megosztani a HR-esekkel, ha nem szeretnéd. Na de miért is ne szeretnéd megosztani bárkivel, mi a kedvenc időtöltésed?
A szabadidős tevékenységed olyasmi, ami jól jellemez téged, és a hobbijaidat bizonyára a nyilvánosság előtt is vállalod. És hogy miért jó a hobbi a CV-ben? Rengeteg előnye van, ha szóba kerül az álláskeresés során, íme néhány előny:
Nem minden álláskeresőnek lehet segíteni – esettanulmányok röviden
„Hosszú és különös tapasztalatokkal teli életem alatt megtanultam, hogy az embereket hagyni kell a maguk módján élni. Hiábavaló és téves erőlködés őket kierőszakolni abból, amit tapasztalniuk kell, mert akkor megkeresik maguknak másutt ugyanazt a helyzetet. Nem mondom, sok önuralom kell hozzá, tehetetlenül nézni, mint rohan valaki a vesztébe saját akaratából, minden figyelmeztetés ellenére… de idővel belejön az ember.” Szepes Mária: Vörös Oroszlán |
—————-
Nem baj, ha valami nem megy egyedül, nem baj, ha segítség kell. Az a baj, ha a segítőnek sem hagyod, hogy dolgozzon érted, mert akkor minden hiába. Akkor hiába szedted össze minden bátorságod, hogy segítséget kérj, akkor hiába reménykedsz a segítőben. Pár ilyen esetről írnék most, tanulságul.
Énmárka és kirúgás egy tévéműsor miatt
Megdöbbentett a hír, hogy az X-faktorban hörgő szolfézstanárnőt kirúgták, mégpedig produkciója okán (cikk az ügyről pl. itt). A produkciója ugyan nekem sem tetszett, de eszembe sem jutott, hogy ezért az állását is elvesztheti a hölgy. Ráadásul a zsűri bizalmat szavazott neki, így gyakorlatilag sikeres volt, most mégis úgy fest, rosszul jött ki belőle. (Persze, ha megnyeri a versenyt, akkor ez majd előlép élete legjobb hibájává)
Kockázatos is lehet állást keresni ismerősön keresztül
Általános nézet, hogy manapság csak így lehet álláshoz jutni: ismerős beajánl, és akkor nyerő lehetsz.
Tisztázzuk a legelején a két alapfogalmat, ami ide kapcsolódik:
– Protekció az, amikor alkalmatlan ember, csak azért, mert „valakinek a valakije” kerül be egy pozícióba. Ez nyilván nem támogatható.
– Kapcsolati tőke, ajánlás az, amikor az egyébként alkalmas emberre ismerősei segítségével figyelnek fel a leendő kiválasztók. Itt valós kiválasztás történik, objektív szakmai úton, egyetlen előny, az ismerősi bizalom. Ennek pozitív dolognak kellene lenni, gyakorlati tapasztalataim szerint viszont időnként nem sikerül.
Hozzáteszem, ajánlás útján lehet álláshoz jutni, de nem csak így lehet. Azaz, a kezdők, akik nem ismernek senkit a szakmában, ne keseregjenek ezen.
Mivel az ajánlás is egy esély, mindenkit szakmai-baráti kapcsolatai ápolására, kapcsolati hálója folyamatos karbantartására, közösségi oldalak használatára biztatok. Szóljanak mindenkinek, hogy állást keresnek, kérjék meg az ismerősöket, járjanak nyitott szemmel. Ellenben sohasem biztatok senkit arra, hogy azt kérje, ajánlják be valahová. Persze az is működhet, de kockázatos. Az ismerősök útján való álláskeresésről írtam már sokat, de a kockázataira még nem tértem ki. Azt látom, hogy az ajánlások útján elfogadott állás, így felvett munkavállaló időnként konfliktusok forrása, barátságok megszakadásának oka lehet. Aki ajánl valakit, ajánlást fogad el, vagy ajánlott személlyé válik, legyen nagyon körültekintő.
Kiválasztás a tömegből – szubjektív szempontok
Folytatva az előző posztot a kiválasztás objektív szempontjairól, íme a negatív oldal. Hiba lenne tagadni, hogy léteznek olyan szempontok, amire a legjobban megírt CV-vel sem tudunk felkészülni, kivédhetetlenül kiszóródunk az alkalmasnak ítélt jelöltek közül.
E szempontok sehol sem publikusak, ezért amikor elutasító visszajelzést írnak, nagyon nehéz megindokolni azt, hogy az adott jelölt miért nem került be a kiválasztás következő körébe, vagy miért nem ő került ki győztesen az utolsó körös állásinterjúkból. Ezért sem igazán lett kultúrája a visszajelzés-küldésnek.
Kiválasztás a tömegből, objektívan
Ha egy állásra sokan, akár több százan is jelentkeznek, akkor nem valószínű, hogy csak egyetlen ember felel meg a tömegből. Mégis, csak egyet választhatunk, és szakmai alapon kell dönteni, egyre szűkíteni a kört. Néhány lehetőséget bemutatnék, ebből talán látható az álláskeresőknek, milyen döntéseket kell előkészíteni egy CV-vel, motivációs levéllel, állásinterjúkon. Nyilván sok szubjektív kritérium is előkerülhet a kiválasztásban (erről a következő posztban lesz szó), de most az objektív szempontokat próbálom összeszedni.
A poroszos oktatás és az álláskeresési nehézségek összefüggései
Többször okoltam már a poroszos oktatást cikkeimben az álláskeresési problémákért, és ez most aktuális témává vált, ezért kifejtem, mi bajom volt/van vele. Azt remélem ettől, hogy többen le tudják majd tenni a félelmeiket, beléjük nevelt gátlásokat az álláskeresés során. Másfelől megértem a most aggódó szülőket, és magam is aggódva figyelem az oktatás változásait, mert látni vélem, mit eredményez majd. Az a félelmem, lesz még olyan generáció, akiknek problémái lesznek az álláskereséssel (is) az oktatás miatt.
A tekintélyelvű oktatás célja, hogy jól irányítható, befolyásolható embereket hozzon létre. A módszerek, amikkel ez kialakítható, az emberek egyéniségében hatalmas rombolást végeznek. A 60-as, 70-es, 80-as évek elején születettek ezeket a jeleket mutatják, így a problémát általánosnak látom, bár nem tagadom, saját példám volt az első, ahol szembesültem ezzel.
Visual CV – az online önéletrajz
Sokszor tanácsolom, hogy az egyes online megjelenéseknél linkeld egy publikus helyen elérhető önéletrajzod, vagy saját szakmai blogod, honlapod.
Ha ez utóbbi kettő nincs, akkor az önéletrajzot sem nagyon tudod releváns helyre feltölteni, a Linkedin profil meg nem mindig a legjobb, mert nem is CV, és ha amúgy is Linkedinen jelentkezel egy állásra, ott úgyis automatikusan csatolódik.
A publikus CV-re egy jó megoldás a nálunk nem igazán elterjed VisualCV. E portálról HR-es vagy álláskeresői tapasztalatom nincs, csak azért tanulmányoztam át, hogy be tudjam itt mutatni. Nem újdonság, sokéve létezik, sok magyar CV van fent rajta, de még egyszer sem találkoztam olyan álláspályázati anyaggal, ami ilyen linket tartalmazott volna. Remélem, most majd terjedni fog, mert nekem is nagyon megtetszett, hasznosnak tartom. Ráadásul igen szép külsejű CV készíthető vele, a VisualCV valós emberek valós CV-jét is publikálta mintaként, pozíciónként rendezve: http://www.visualcv.com/www/examples/ Az egyetemi hallgatóktól a kreatívokon át a top managementig mindenféle CV-t meg lehet itt tekinteni. Még jobb benne, hogy az egységes kinézet is garantált, mégsem Europass, hanem egy áttekinthető, dekoratív CV.
Ügyeskedő és balfácán állásközvetítők
Azzal kezdeném, hogy hiszem, hogy korrekt, jól felkészült közvetítőcégekből sokkal több működik nálunk. Sajnos ügyetlen, képzetlen, de még rosszindulatú közvetítők is jelen vannak, sokat ártva ezzel a toborzó-kiválasztó szakmának, még inkább az álláskeresőknek. Az alant megírt történetek kb. 15 évnyi tapasztalatból származnak, így a helyzet nem annyira töményen rossz, mint látszik elsőre.
Az első csoportjuk azok a „közvetítők”, akik regisztrációs díjért külföldi, nyelvtudást nem igénylő, betanított fizikai vagy szakmunkát ajánló cégek, egyéni vállalkozók. Semmi közük sem a toborzáshoz, sem a HR-hez, ők csalók. Sose fizess senkinek azért, hogy állásod legyen!
Miért jó közvetítőn keresztül állást keresni?
Sokszor hallom, hogy a legtöbb álláskereső inkább kikerülné a toborzó, közvetítő cégeket, mert rossz tapasztalatai voltak, mert azt gondolja, hogy közvetlenül a munkáltatóval tárgyalva – kikerülve a közvetítői kört – hatékonyabb lehet az álláskeresése. A rossz tapasztalatokkal nehéz mit kezdeni, el kell ismerni, vannak kóklerek ebben a szakmában is.
Az álláskeresés gyorsasága és hatékonysága azonban sokkal több tényezőtől függ annál, minthogy ilyen egyszerűen ítéljük meg.