A Jó, a Rossz, és az Alkalmas
Időről időre tapasztalom, hogy az elutasított álláskereső azt gondolja, azzal vigasztalja magát, hogy a végül választott jelölt nála gyengébb. Ilyen esetben bűnbak a HR-es, hiszen ő olyan tökéletes jelölt volt, miért is nem őt választotta? Az sem jó, ha az álláskereső ilyenkor magában füstölög, dédelgetvén a vélt sérelmét, rosszabb esetben viszont cselekszik: például mocskolódó leveleket ír az elutasítónak. Hogy ezek ne történjenek meg, alapvető tévedéseket fogok most eloszlatni.
1. Az álláskeresés nem verseny a többi jelölttel, és
2. az állást nem feltétlenül a legjobb jelölt kapja meg.
A segítők kudarcai
Érdekes témát vetett fel a minap egy általam rendszeresen olvasott blogger a segítségnyújtás természetéről. (http://nyomorszeleblog.hvg.hu/2012/10/20/329-mindig-kell-segiteni/ Minden tiszteletem az övé, hiszen az ő tevékenységének, hivatásának megítélése néhány esetben ellenségeskedést szül, köszönhetően a jelen politikai-társadalmi hangulatnak. Pedig a legelesettebbek segítése szerintem kötelessége annak, aki valamilyen tudásával képes segíteni. Tanulságos, hogy a segítő munkája során milyen tapasztalatokat gyűjtött, sokat tanultam tőle. Talán az én területem – még ha hobbiszinten űzöm is – is rejt annyi tanulságot, tapasztalatot, amennyivel segíthetek más segítőknek.
Az ilyen tevékenységben a legfőbb kérdés az, hogy hogyan legyünk a leghatékonyabbak a segítségnyújtásban. Én úgy gondolom, mindenkinek jár egy esély. Ha valaki engem keres meg álláskeresési problémáival, megpróbálok segíteni. A legtöbb esetben sikerrel, néhány esetben kudarccal végződik.
Ha hirtelen kell a jövedelem
Sajnos néhány álláskereső már olyan rossz helyzetbe került, hogy napi életvitelét veszélyezteti az állás – és a bevétel – hiánya. Ha ebben a státuszban talál rám és kér segítséget, amellett, hogy írunk egy jó önéletrajzot, kitaláljuk milyen állásokat érdemes megpályáznia, hogyan írjon motivációs levelet, arra is koncentrálni kell, hogyan lesz addig bevétele, míg állást nem talál.
Mindenkinek van valamilyen hasznosítható tudása, képessége, pl. korrepetálhat, vállalhat takarítást, házvezetést, kerti munkát, gyerekfelügyeletet, állatok ellátását, házi betegápolást stb. E munkáknál is fontos, hogy ne feketén történjen, és szerencsére létezik olyan jogviszony, ami ezt a fajta munkavégzést támogatja. Kevesen tudnak róla, így mai posztom e lehetőséget tárgyalja.
Milyen az ideális jelölt 2012-ben?
A hagyományos, eddig ismert álláspiaci helyzet szerint az álláskeresés sikere nagyban függ a szakmai tudástól, tapasztalatoktól és a jelölt készségeitől. Legalábbis ezt a sorrendet adtuk meg eddig, ebben hittünk, és most rácsodálkozhatunk a kialakuló új világra.
Kulcsszavak az álláskeresők szolgálatában
A kulcsszavas keresés témáján még egy kicsit érdemes elidőzni, mert azt tapasztalom, hogy az állásportálok keresőfunkcióját sokan rosszul használják, ami oka lehet a sikertelenségnek is. Ha nem jól keresed, nem találod meg a neked való álláshirdetéseket, így megpályázni sem tudod őket…
Milyen a neked való állás? A tévhittel ellentétben nem (csak) az, amiről az iskolai bizonyítványaid szólnak. A hobbid, érdeklődési köröd, tapasztalataid is alkalmassá tehetnek egy-egy állásra. Így kell a kulcsszavakat is összeszedned. Írj egy listát arról, milyen munkákat végeztél el konkrétan, a cégen belül milyen szakmai területekkel tartottad a kapcsolatot, milyen ügyekben. Ezek azok a kulcsszavak, amik a tudásodat leírják.
Keressünk állást kulcsszavak segítségével!
Már tudjuk, hogy önéletrajzot a címzettjeik többnyire nem betűről betűre olvasnak, hanem átfutják nagyjából 20 másodperc alatt. Álláspályázatunknak ehhez a körülményhez kell alkalmazkodni. Lássuk, hogyan érhetjük ezt el.
A szavak hatalma
Kiemelt témaként söpört végig mostanában az álláskeresős és karrieroldalakon az állásinterjú alatti testbeszéd. E cikkek tartalmát nem ismételném, mert úgy érzem, túlságosan kiemelik a testbeszéd jelentőségét. Ráadásul hiába, mert a testbeszédet nagyon nehéz tudatosan alkalmaznunk, így semmi értelme külön koncentrálni rá. Csak elveszi az erőforrásainkat egy sokkal fontosabb dologtól: a beszédtől.
Régóta tudjuk, hogy a szó az emberiség leghatásosabb kábítószere. A kimondott szó ereje sokkal átütőbb, mint egy kézfogásé, vagy egy testtartásé. Mert gerincferdülésed, derékfájásod lehet, ami befolyásolja a testtartásodat, de a szavaid akkor is a tieid, bármilyen hiányosságod ellensúlyozhatod általuk.
Hazudunk, és nem tudunk állást keresni…
… tudtuk meg ezt a mai netes sajtóból.
Bizony, érdekes felvetések láttak napvilágot az álláskeresőkről, amúgy bulvárosan, mindjárt kettő is, pl. itt elolvashatók:
http://index.hu/gazdasag/magyar/2012/09/24/egy_jo_allasert_hazudunk_mint_a_vizfolyas/
http://jobline.hu/magazin/20120924_Hogyan_kell_munkat_keresni.aspx
Az első cikkben szereplő tanácsadóval sajnos egyet kell értenem. A második cikkben nyilatkozó hölgy mondatai is megfontolandóak lennének, de épp azt az információt nem rögzíti a cikk, ami előremutató lenne. Munkaerőpiaci bulvár helyett, lássuk mit lehet kihozni a fenti két cikkből az álláskeresők javára.
A bennünk lévő motiváció
A motivációs levél – szerintem – az egyik legjobb kommunikációs eszköz, amivel álláskereső élni tud, mégis szinte mindenkinek összeugrik a gyomra, mikor ilyet kér egy álláshirdetés. Az olvasóim is úgy küldik nekem a motivációs levelüket, hogy jelzik, megszenvedtek vele, erőnfelüli teljesítmény volt megírni. Sajnos ez érződik is néha az írásokon. Nem mernek őszinték lenni, pedig sokat lendítene a lehetőségeiken. Ha a nekem megírt élettörténeteket az álláspályázatokat elbírálók is látnák, sokkal sikeresebb lenne az álláskeresés. Úgy gondolom, az őszinteség olyan lehetőséget nyújt, amit semmi mással nem lehet pótolni.
Motivációs levelet írni leginkább úgy lehet, ha a saját motivációnkat ismerjük, ezért nehéz tanácsot adni kívülről. De talán nem lehetetlen, ha megismerjük, meg merjük fogalmazni, mi hajt vagy éppen mi nem hajt bennünket. Az álláskeresésben a motivációink sokfélék lehetnek, butácska álláshirdetések „belsőleg motivált” jelölteket szoktak keresni, ami persze értelmetlen, de azért a belső motivációinkról érdemes szót ejteni. Alapvetően 3 csoportba sorolnám őket:
Állásinterjú az esőben
E „szép” esős napon arra gondoltam, de nehéz most annak, aki állásinterjúra készül. Mit vegyen fel, mit kezdjen a vizes esernyővel, a sok rosszkedvű emberrel, a sötétséggel?