Tiltólista az önéletrajz önjellemzés rovatához
Az önjellemzés kritikus pontja az önéletrajznak, mert amíg a tények leírásához – mint előző munkahelyek, feladatok, felelősségi körök, tanulmányok – nem kell túl nagy bátorság, hiszen adottak, addig a készségek, az önjellemzés, az a felfogás, hogy olyan önéletrajzot írjunk, amivel nekünk tetsző állásokat találunk majd meg, kissé nehézkesebb… Az általam sokat szidott sablonokhoz nyúlnak az álláskeresők, gondolván, azokat ehhez értő emberek írták. Sokat nem tévednek, a minták többségét valóban HR-esek, munkáltatói szemmel írták meg, ezért szerepelnek benne olyan szempontok, amik a munkavállalóknak nem jók, de a munkáltatók szeretik látni – ezzel tudatalatt is olyan tulajdonságokat követeltek meg az álláskeresőktől, amik sok problémát vetítenek előre.
Mivel jómagam ugye nem vagyok HR-es (a látszat ellenére sem 😀 , ) én azt vallom, hogy az önéletrajz az álláskereső céljait kell, hogy szolgálja – ha ezek találkoznak a munkáltató céljaival, akkor nyert ügye van mindkét félnek. A szakmai elvárások, szakmai múlt valamilyen szinten már meghatározott, a személyiség, az egyéni preferenciák megfogalmazása válik tehát kritikussá. És itt szoktak nagyot hibázni az álláskeresők, mikor a leggyakoribb lózungokat veszik át a mintákból az önjellemzésre, készségeik leírására. Íme egy rövid tiltólista (ízlés szerint bővíthető).
Álláspályázati trendek 2016-ban
Még mindig komoly érv a nyelvtudás egy jelölt mellett, de a diploma megléte önmagában nem győz meg egyetlen munkáltató sem.
Fel is kiálthatnánk, hogy végre! Mert eljutottunk oda, hogy egyre kevésbé számít a „papír”, és ezt leginkább onnan veszem észre, hogy leggyakrabban kompetenciaalapú önéletrajzot írunk azokkal, akik hozzám fordulnak. Mondjuk a használhatatlan Europass helyett…
A kompetenciaalapú önéletrajzokban az a jó (és a nehézsége is), hogy egy követendő sablon helyett egy teljesen egyénre szabott anyagnak kell készülnie.
Túl az ezredik önéletrajzon
Mostanában ugrottam át az 1000. kijavított, finomított, közel tökéletesre csiszolt önéletrajzot a Jobangel blog története során, így egy kis összefoglalót írnék, válaszolva Gyakran Ismételt Kérdésekre is.
Önéletrajz különböző élethelyzetekre – karrierváltóknak
Az önéletrajz-mintában szereplő fiktív jelölt pedagógusi pályáját elhagyva új karrierbe kezdene a versenyszférában. A friss OKJ-s végzettség és a témában meg nem lévő tapasztalata együtt nem mutat könnyű helyzetet.
Önéletrajz különböző élethelyzetekre – idősebb álláskeresőknek
A diszkrimináció egyik leggyakoribb formája: középkorú és idősebb munkavállalók rendre tapasztalják, hogy koruk miatt nem választják ki őket olyan állásra, ahová tökéletesen megfelelnek és el is tudnák látni a megadott feladatokat.
A svájcibicska-effektus
Régebben írtam olyan munkavállalói típusokról, akik a munkastílusuk és kihasználható személyiségük miatt kerülnek rossz helyzetbe álláskereséskor (Teafilterek és babérlevelek). Van még egy általam „svájcibicska” típusként azonosított álláskeresői típus, akik önéletrajzuk alapján szintén nagyon ígéretesnek látszanak, mégsem találnak állást. Ők nem(csak) a sok munkahely, hanem a sokféle tudásanyag miatt is kétséges választásnak tűnnek a toborzók számára.
Karriercélok az önéletrajzban
Ez egy olyan fejezete a CV-nek, amit mindig kínok közt hoz össze a jelölt, mert annyira életidegennek tűnik.
A legtöbb esetben a leírt karriercél valahogy így fest:
„Egy olyan állást szeretnék betölteni, ahol az eddig szerzett szakmai illetve személyes tapasztalataimat kamatoztathatom, képességeimet továbbfejleszthetem.”
Vagy:
„Célom, hogy megbecsült tagjává válhassak egy jó kollektívának…”
Ezekkel néha a CV összegzését ill. a motivációs levél utolsó fejezetét töltik ki a jelöltek. Most azt nézzük meg, ez így miért nem jó, és hogyan lehet jól megírni.