Óvatosan a közhelyekkel! – kiszóláskultúra
-Népszerű beszóláskultúra cikkem után itt a párja, a semmire sem jó kiszólásokról és a kapcsolódó munkahelyi hangulatról pár gondolat.
Közismert, hogy a munkavállalók többsége nem a több pénz miatt hagyja el a céget, hanem, mert „rossz a hangulat”. Nem érzi biztonságban magát, nem jó a társaság, intrikák, fúrások, versengések adódnak, amiben a korrekt kommunikáció is csődöt mond. Ilyenből érdemes kilépni valóban. A korrekt kommunikációnak rengeteg gátja van, pl. a közhelyek. Ha a cégnél nincs is komoly probléma, egy-egy mellément viccet, félresikerült intézkedést sokszor elintéznek egy gagyi közhellyel az érintettek, így visszajelzés, azaz a kétirányú kommunikáció e témában megszűnik. Hogy a közhelyes „társalgást” miért kerüljük, arra a legerősebb indok, hogy azért, mert kiirtja az érdemi kultúrát, kommunikációt, ami rossz társasághoz, rossz hangulathoz, végül akár fluktuációhoz vezet, mert ezek a semmitmondó kiszólások részei lehetnek a verbális mobbingnak is. Sok idő kell ennek kialakulásához, de pont ezért szoktak emberek 3-4 év után új munkahelyet keresni. Akkor telik be a pohár. Azért is célszerű megismerni a kommunkáció leggyakoribb gyilkosait, hogy lássuk azt, hogy a működésük hogyan okoz károkat.
Hogyan győzhetsz meg bárkit a profizmusodról?
Nem elég profinak lenni, annak is kell látszani!
Talán több mint 10 éve volt, mikor egy fórumon felháborodva olvastam egy HR-es kommentjét, mert az akkori nehéz munkaerőpiacon azt merte írni, hogy lehet, hogy jó a jelentkező, de milyen béna CV-t írt már, „totally unprofessional”. Erre a kifejezésre azóta sem tudok szép magyar jelzőt, annyira kifejező, a probléma viszont letette a Jobangel egyik alapkövét. Profi CV kell az álláshoz, pont. Meg még pár egyéb dolog is, olyan is, ami akkor, ebben a bizonyos csevejben még nem merülhetett fel, nem lévén Facebook, Linkedin stb. És bizony sokszor tapasztalom, hogy egyes álláskeresőkkel semmi probléma sincs, azon felül, hogy nem tudják a magas szintű szakmai kvalitásaikat tálalni. Vagy „túltálalják”, ami legalább olyan rossz. Tehát, a profinak látszódás alapvető kellékei (nemcsak) az álláskeresésben, hanem általában minden tárgyalásnál.
Mit tehetnek a munkahelyek a népesedésért?
Napjaink vezető témája a népesedési probléma és az arra adott kormányzati „megoldás”. Ezt nem annyira minősíteném, nem lévén politikai blog, de az idézőjel nem véletlen… Először munkahelyi népesedési biztos régebbi ötletére is nehéz volt eldöntenem, hogy sírjak vagy röhögjek. Miután komolyan gondolták, inkább sírtam volna.
A címbeli kérdés ebben a formában nem is pontos, mert a munkahelyeknek nem dolga a népesedésért tenni, de a munkavállalók, mint emberek családi jóllétéért már gazdasági érdekük is tenni. Az egész ott kezdődik, hogy a gyerekvállalás nemcsak a nő dolga, tehát egy munkahely a családért akkor tesz, ha a férfiaknak is kedvez. Ettől is elhibázott a mostani és a tervezett „nőknek kedvező” (muhaha) intézkedéscsomag.
A gyermekvállalás egyik nagy akadálya az, hogy a munkahely és a gyerekes lét alig összeegyeztethető. Vannak néha cikkek felsővezető szuperanyukról, akik hűde összeegyeztetik, mert ügyesek – és mert meg tudnak fizetni bejárónőt, bébiszittert, kertészt, így persze működhet. Egy átlagos dolgozó anya-apa helyzete ennél összetettebb. A munkahelyek pedig még mindig 50 éves szabályrendszer, felfogás szerint működnek, kicsit sem alkalmazkodva a modern kor elvárásaihoz. A mindenkori kormányzat pedig sosem kérdezte meg a hétköznapi munkavállalókat (nemcsak nőket!), mégis, mire lenne szükség ahhoz, hogy mindenki bátran vállaljon annyi gyereket, amennyit szeretne. Egyértelmű, hogy a legfontosabb faktor az anyagi biztonság, a kiszámíthatóság, ami leginkább a kiszámítható munkahelyek révén valósítható meg. És persze nemcsak a nők munkahelyi helyzetét lenne érdemes megkönnyíteni, a férfiak (leendő apák) is értékelnék az alábbi intézkedéseket. A kormányzatnak hiába is mondanánk el, mivel segíthetnének, de a munkahelyeknek talán van értelme pár szempontot adni.
Állást keresni krónikus betegséggel
Mit mondjunk betegségünkről az állásinterjún, az üzemorvosnak, a főnöknek, a kollégáknak?
Pár tanáccsal segítséget nyújtottam az IBD-s betegeknek is álláskeresésben, munkahelyi életben – a tanácsok többsége bármely más krónikus betegre is vonatkozhat. A cikk itt jelent meg.
Beírjam ezeket az önéletrajzomba?
Az álláskeresők támogatása során, az egyéni élethelyzetek megismerésével olyan kérdések is felmerülnek, amikről végképp nincs szakirodalom. Amikor ilyenekre válaszolok, akkor az álláskeresési támogatásban szerzett sokéves tapasztalatom, a sok beszélgetés, amit HR-esekkel, cégvezetőkkel folytattam, esetleg a saját élethelyzetem hasonlósága adhat támpontot.
- Mensa tagság
Jónak tűnik hangsúlyozni, milyen magas az IQ-d, de mivel a Mensa megítélése elég felemás, inkább ne. Az állásban kijelölt feladatok elvégzésére alkalmasságodat a tárgyi tudásod, tapasztalatod kellően alátámasztja.
- Munkavégzés családi vállalkozásban
A családi munkahelyen végzett munka pont olyan munka, mint egy bármely más helyen. Folyamatok, felelősségi körök, ügyfelek, beszállítók stb. Amiben mégis plusz, hogy megjelenik a tulajdonosi szemlélet a munkavállaló gondolkodásában még akkor is, ha egyébként pl. a szülei cégéről van szó. Az ilyen ember beleszokott abba, hogy egyetlen hiba az egész család anyagi helyzetére kihatással lehet, ezért különös körültekintéssel jár el mindig. Nyilván ezt a fajta hozzáállást egy másik munkahely is szeretné, tehát igen, utalj rá röviden az önéletrajzodban. (És ezzel meg is kímélted magad azoktól a kiválasztóktól, akik a fentieket nem érik fel ésszel.)
- Hosszú távú privát elfoglaltság
A „lyuk” az önéletrajzban nem igazán jó, próbáljuk is mindig kitölteni – igazat írva, és leírva, hogy mit csináltunk ezidő alatt, ami valamennyire kötődik a szakmai életünkhöz. Sosem a láblógatás a legfőbb indok a kihagyásra. Pl. volt, aki a saját házuk építését menedzselte. Mennyi tudást és készséget alkalmazott? Felsorolni is sok, a pénzügyek, logisztika, tervezés, kapcsolattartás, beszerzés, szervezés stb. területén… Tulajdonosi szemlélet itt is megjelent, és ezek igenis értékes készségek. Akkor miért is ne írnánk be?
- Asperger-szindróma, autizmus
Az aspergeresek, autisták egyes területeken nagyon sikeres tanulók lehetnek, ezeken a szakterületeken érdemes pályát választaniuk, állást keresniük. A készségeik között is vannak kiemelkedők, ezeket érdemes hangsúlyozni. A jellemzően nem kifejezetten erős kommunikációs készségei majd az állásinterjún derülnek ki, ekkor egy röpke mondatban megemlítheti, hogy nem a kommunikáció az erőssége, hanem… és innen már ne röpke mondatokat mondjon. Erre előre fel kell készülni, megtalálni a megfelelő kommunikációs paneleket, kifejezéseket (további információkat az autisták lehetőségeiről itt írtam.)
- Póker, mint hobbi
Felemás a megítélése ennek is, ezért kockázatos. Van, aki szerencsejátéknak tartja, van, aki taktikai játéknak, van, aki sportnak. Ha az álláskereső és az önéletrajzot olvasó másképp vélekedik róla, akkor abból nehezen lesz állás. Tehát inkább hagyd ki – ha csak nem illeszkedik valahogy a munkához mégis.
- Gyógyult beteg
Ne írd be! Amikor valaki elmeséli, hogy felgyógyult egy súlyos betegségből, mindenki tiszteletét fejezi ki, elismerően fogadja az információt. Még egy állásinterjún is. Majd nem jön az állásajánlat… Mert munkáltatóként felmerül benne, hogy mi lesz, ha az illető visszaesik, ő pedig ott marad munkavállaló nélkül. (Hogy betegséggel hogyan lehet állást keresni, arról további cikkem itt)
—
Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg, hátha ezzel te is segítesz másoknak!
Ha személyes segítségre van szükséged az álláskeresésedben válogass tematikus szolgáltatásaimból vagy ingyenes online önéletrajz-konzultációért írj nekem!
A 3 legsunyibb átverés, ami álláskeresőt érhet
Alapszabály, hogy sose fizess azért, hogy munkád legyen! Az ilyen „ajánlat” mindig lehúzás. Törvény szerint sem kérhetnek pénzt az álláskeresőtől munkaközvetítésért, tehát az olyan ígéret, ami úgy hangzik, hogy fizess egy összeget, és biztosan lesz munkád, mind átverés!
Motivációs levél a 2017-es érettségin?
Az első kérdésem, ami felmerül, hogy jó irány ez? Nagy fájdalmam, hogy nem nagyon van álláskeresés tantárgy az iskolákban, erre most ilyen feladat volt az érettségin:
Érvelés témakörben volt ez feladat, ennek örülök, mert motivációs levél – a közhiedelemmel ellentétben – nem egy bullshithalmaz, hanem tényleg érvelés. Utánanéztem, milyen tananyag lehet erre a középiskolákban, mit tanulhattak erről előzetesen a fiatalok. Találtam is pár tantervet „életvitel” tantárgyból, ami szerint ezt osztályfőnöki órán kell átbeszélni. Kissé szkeptikus vagyok, mert az osztályfőnökök jórésze nem nagyon (kicsit sem) keresett állást a versenyszférában, így vajon milyen tapasztalata lehet? Miután nem is dolguk karriertanácsadást tartani, ezt nem is tartom felróható hiányosságuknak. Ettől persze az ifjoncok motivációs leveles ismeretei még nem lesznek meg, az tényleg az adott tanár egyéni ambícióitól függ.
Béralku tippek jutalékos munkákhoz
A jutalékos munkáktól való idegenkedés leginkább annak bizonytalanságából ered. Nem lesz havi fix? Mennyit fogok keresni, elég lesz-e? Mennyit kell dolgozni? Ezeket tudni kell, mielőtt egy jutalékos munkába belevágsz. Kérdezni kell, tárgyalni kell, és ha nem látsz tisztán, nem szabad elvállalni az adott munkát.Tapasztalatom szerint az elégedetlen jutalékos munkások ott hibáztak – akár évekkel ezelőtt – hogy nem látták tisztán a játékszabályokat, mielőtt belevágtak a munkába.
Hogyan lehet igazán elrontani egy állásinterjút?
Olyan állásinterjúért nem kár, ahol a felek nem voltak szimpatikusak egymásnak. Előfordul, és nem veszítesz semmit azzal, ha egy neked nem szimpatikus környezetbe nem kerülsz be. Néha csak balul sülnek el dolgok, de ez nem nagy baj: a kisebb késést megbocsátják, a kicsit elszúrt öltözéket is, ha hosszú munkanélküliség után nem vagy trillázóan vidám, azt is értik, és ezekkel együtt is lehet állást elnyerni. De vannak, amik biztosan elintézik, hogy ne téged válasszanak.
Így állj ellen a kudarcoknak!
A kudarctűrést kell leginkább megtanulni az álláskereséshez, hogy ne égj ki, ne fáradj bele, még akkor sem, ha sokáig tart. Ha már a hurrápozitív hozzáállást, a tanult (bebiflázott és erőltetett pozitivizmust lehordtam, úgy illik, hogy valami mást javasoljak helyette. A valódi kudarctűrés megtanulását. Amikor nem elnyomjuk a rossz érzést, és belül forrongva, sértetten élünk tovább, mérgezve a lelkünket, biztosítva az állandó frusztrációt, hanem amikor tényleg nem fáj a kudarc, mert a helyén tudjuk kezelni. Ha megtanulod kezelni a kudarcokat, nem fájdalmat, rossz érzést okoznak, hanem tanulságot adnak. Most kifejezetten az álláskeresési kudarcokról beszélek, az élet más területein ez nem biztos, hogy így működik.