Állásinterjúk tét nélkül
Ha csak azért megyünk állásinterjúra, mert kíváncsiak vagyunk, mit kínál a piac, meg akarjuk tudni, máshol mit ajánlanak, egészen másképp viselkedünk, és ez természetes is. Nem izgulunk annyira, hiszen nem az életünk múlik rajta. Merünk kérdezni, alkudozni, részletekbe menni.
Itt hibáznak néhányan, amikor azt gondolják, ilyenkor mindent szabad. Hibáznak, mert azt hiszik, nincs tétje az interjúnak, pedig van. Ilyenkor is megismerik az interjúztatók, elmondják a döntés előtt a kollégáiknak, milyen volt az állásinterjú vele, milyen szakembernek tartják (nem biztos, hogy jól gondolják), milyen embernek. Ha az interjú közvetítőnél („fejvadász”) zajlik, akkor sok további álláslehetőségtől lehet elesni azzal, ha most, „tét nélkül” nem vagy kellően udvarias, felkészült, vagy épp arrogáns, követelező vagy, mert „megteheted”. Igen, van az a helyzet, amikor megteheted, hogy válogass, de lehet, hogy lesz ez még másképp is. Akkor fontos lesz, hogy ki hogyan emlékszik rád, milyen jegyzeteket ás elő egy régi interjúdról.
Gondolatok a társadalmi elvárásokról és a karrierről, nők és férfiak lehetőségeiről
Most csak gondolkodom, konkrét tanács nélkül, talán kevésbé bújtatott tanulságokkal. Szabadság előtti utolsó munkanapomon ezek foglalkoztatnak.
Találkoztam 20 éves szakmai pályafutásom alatt egyetlen hölggyel, aki eltért a nők nálunk szokásos életpályamodelljétől, miszerint diploma, karrierbe belekezd, majd megtöri a családalapítás, utána kisgyerekes révén szenvedős álláskeresés, karrierálmok örökre a kukába. Ő másképp döntött. Diploma, karrierbe bele sem kezdett, folyamatos szakmai önképzés mellett családalapítás. Nagyobbacska gyerekek mellől karrierkezdés, majd egyre feljebb. Siker!
Törvénytelen állásinterjús kérdések nőknek
A munkáltatók számára is ismert a lista, hogy törvény szerint mire nem szabad rákérdezni, mégis megteszik sokszor. (neme, faji hovatartozása, bőrszíne, nemzetisége, nemzetiséghez való tartozása, anyanyelve, fogyatékossága, egészségi állapota, vallási vagy világnézeti meggyőződése, politikai vagy más véleménye, családi állapota, anyasága (terhessége) vagy apasága,) Ezért fontos, hogy az álláskeresők is ismerjék ezt a listát, és a törvénytelen kérdésre tudjanak jól reagálni.
A nők persze gyerekvállalásra, családi állapotra vonatkozó kérdéseket kapnak legtöbbször, és mindenki a maga vérmérséklete szerint válaszol, reagál, de a helyzetből jól már ritkán lehet kijönni.
Ha őszintén válaszol, az sem lehet jó, ha azt válaszolja, amit hallani akarnak, akkor fölösleges volt megkérdezni. Ha ellentámadásba lendül, és visszautasítja a kérdést, mindkét fél bukta az eddigi toborzásba tett időt, ha valami poénnal üti el a választ, akkor sem jutott beljebb a kérdező.
A kitartó, terhelhető embereknek nem megy jól az álláskeresés
Sokszor nem értem, hogy az adott álláskereső miért nem talál állást. Amikor bejelentkeznek hozzám az ilyen álláskeresők, azt látom, hogy van egy érdekes vagy egy lehetőségeket mutató szakmai múltjuk, ahonnan fejlődni is tudnának, és még akarnának is. Ezt mondjuk egy közepeske önéletrajzban írják le, azt kifaragjuk, és csak nem jön az eredmény. Ilyenkor igyekszem a személyiségre koncentrálni, mert ott lesz a „hiba”. Ez persze nem jelenti azt, hogy a személyisége nem megfelelő, hiszen ambíciózus, tud segítséget kérni (meg is tette), vannak céljai, küzd is érte. Többségük tud is küzdeni, látszik a leveleiken, a szakmai múltjukon, és hogy nem adják fel, pedig régóta próbálkoznak. És akkor rájövök: az önjellemzésükben vannak olyan tulajdonságok, amik jónak tűnnek az álláskeresés szempontjából, de ha tényleg ilyenek, sokat ártanak maguknak. Ami nem biztos, hogy sikertelenségre ítéli őket, de boldogtalanságra biztosan.
Munkavállalói élmény: a legfontosabb munkaerőhiány idején
Nézegetem a HRFest programját, mert érdekelnek a legfrissebb trendek. Hogyan reagál a HR-szakma a munkaerőhiányra? Megkönnyebbülés látni, hogy a régebbi toborzásmágia helyett, amikor különféle tesztek és felmérések – néha közékeveredve áltudományos butaságok – adták a fő témát, mára az lett a fontos, hogy a nálunk dolgozókat megtartsuk a cégnél. Munkavállalói élmény, XXI. századi munkáltatói attitűd. Azaz, érezze jól magát a munkavállaló. Ez már igazi szakmai kihívás! De nem újdonság ez, pár éve még szájtátós prezentációkon járt körbe a neten, milyen a Google irodája, ma már egyre több cég próbál valami ilyet kialakítani.
A csillivilli iroda viszont nem lesz elég, még akkor sem, ha már az álláshirdetésbe beírjuk, hogy van csocsóasztal. De a munkavállalói élmény nem itt kezdődik, hanem már a kiválasztásnál: beszédes, konkrét álláshirdetést kell írni. Az állásinterjún partnerként kezelni a jelöltet, tájékoztatni az őt érintő döntésekről, még akkor is, ha épp nem őt választották. Őszintének lenni, miért nem őt. Ha őt választották, akkor a munkaszerződés aláírása után segíteni a beilleszkedését.
Ingyenes álláskereső suli nőknek – 2017. augusztus 14.
Ha nem tudsz végig maradni, vagy az elejére megérkezni, az sem baj, de regisztrációkor jelezd, hogy fel tudjunk készülni!)
Mit nyújtunk?
– Jól megírt önéletrajzod lesz.
– Szeretni fogsz motivációs levelet írni.
– Önbizalommal telve fogsz állásinterjúkra járni.
– Magabiztosan tárgyalsz majd a fizetési igényedről.
– Olyan állást találsz, ami neked is jó!
– A Jól-Lét Alapítvánnyal együttműködve 2 alkalommal ingyenes egyéni tanácsadáson is részt vehetsz.
– Ingyenes álláskereső e-book jár minden regisztráltnak!
Regisztráció itt: http://jobangel.hu/regisztracio/
Ingyenes álláskereső suli nőknek – 2017. augusztus 14.
Ha nem tudsz végig maradni, vagy az elejére megérkezni, az sem baj, de regisztrációkor jelezd, hogy fel tudjunk készülni!)
Mit nyújtunk?
– Jól megírt önéletrajzod lesz.
– Szeretni fogsz motivációs levelet írni.
– Önbizalommal telve fogsz állásinterjúkra járni.
– Magabiztosan tárgyalsz majd a fizetési igényedről.
– Olyan állást találsz, ami neked is jó!
– A Jól-Lét Alapítvánnyal együttműködve 2 alkalommal ingyenes egyéni tanácsadáson is részt vehetsz.
– Ingyenes álláskereső e-book jár minden regisztráltnak!
Regisztráció itt: http://jobangel.hu/regisztracio/
Munkaerőhiány. Hogy is van ez?
Most minden erről szól: hogy munkaerőhiány van. És közben látom a sok munkanélkülit, akik ezt nagyon nem így látják – megértem őket. Mert a munkaerőhiány is relatív, sőt, néha a munkáltatók által tudattalanul, mégis mesterségesen gerjesztett dolog (ezzel persze nem cáfolom, hogy a probléma valós is lehet egyes helyzetekben).
Van, ahol tényleg nagy a munkaerőkereslet, és alig van kínálat. Mert a képzett, nyelveket beszélő fiatalok, középkorúak valóban elvándoroltak olyan országokba, ahol a jövőjüket biztosabbnak látták. Őket aztán kereshetik itthon égre-földre a munkáltatók. Egy-két esélyük maradt csak: „megfogni” a végzősöket egy jó ajánlattal, majd képezni az embert a saját igényeik szerint. Emellett körülnézhetnek az ötvenes éveikben járó, tapasztalt emberek között. Az nem lesz megoldás, hogy a munkáltatók azon sajnálkoznak, hogy az „öregek” tudása elavult, és nem naprakész a főiskolákról, egyetemekről kikerülő ifjoncok tudása… Fontos lenne lobbizni azért, hogy az oktatás más legyen, de a munkaerőpiacon ez majd hosszútávon segít. Addig marad a képzés – igen, az ötvenesek is szívesen tanulnak. És igen, az pénzbe kerül, pláne, hogy a már magas bérrel jól megfizetett embert kell jópénzért képezni. Igen, kockázatos, mert esetleg a kiképzett munkavállaló elmegy másik céghez, viszi a tudását. A klasszikus vicc szerint mégis érdemes átgondolni azt is kedves munkáltató, hogy akkor mit csinálsz, ha nem képzed a munkavállalódat, és nálad marad…
Van, ahol égre-földre keresik a munkavállalót, nem is baj, ha nem elég képzett, majd ők kiképzik. Jól hangzik. Milyen béreket is kínálnak ők? (tipikusan vendéglátás, kiskereskedelem) Igen, egy időben tele volt a sajtó azzal, hogy mennyit emelkedtek a bérek. Így már majdnem eléri a nettó értéke az utolsó számított létminimum kétszeresét, ami azért még nem a túlfizetettség státuszát hordozza (utoljára, amikor még volt rá hivatalos számítás talán 2 éve, nettó ~88 ezer forint volt a létminimum).
Jellemzően munkaerőhiányt kiáltanak, amikor azért nem találnak munkaerőt, mert irreális követelményeket támasztanak egy-egy álláshoz. Pl. volt OKJ-s idősgondozói végzettségű ügyfelem, akit nem vettek fel állami szociális otthonokban, mert nekik érettségizett ember kell…És munkaerőhiány van az ápolás területén. Mintha nem lenne mindegy, tudja-e mikor volt a mohácsi csata, ha egyébként két évig azt tanulta, hogyan kell beteg, idős embereket gondozni. Ugyanez irodista körökben, ahol gyakorlatilag betanított adminisztrációnak tekinthető munkára diplomást keresnek. Ezeknek a munkáltatóknak azért van problémájuk a munkaerőhiányból, mert kifejezetten megcsinálták maguknak a problémát. Értem, hogy pár éve még sorban álltak a szerencsétlenül járt diplomások azért, hogy akármilyen munkájuk legyen, legalább irodában. Elmúlt ez a világ.
És akkor jön a harmadik probléma: nem elég, hogy újakat alig találnak, de még a meglévők is lelépnek. A munkaerő megtartása kezdi külön szakmává kinőni magát a HR-en belül. Employer branding, employee retention, lojalitás növelése, fluktuáció elemzése, kilépési interjúk stb. De mindez mit sem ér, ha nincs mellé rendes juttatási csomag.
Ezekben az esetekben az látszik, hogy a megoldás abban van, ha a munkáltató fektet be pénzt, időt, energiát a munkavállaló képzésébe, bérezésébe, megtartásába, és a valós alapokra helyezi az elvárásait. Vannak még olyan megoldások, amik a munkáltatóknak fájó pontok lehetnek, ha ragaszkodnak a XIX. századi elveikhez a XXI. században. Például sok munkavállaló lojálisabb lenne, ha jól érezné magát a munkahelyén. A home office, a távmunka lehetősége, a részmunkaidő, a rugalmas szabadság, rendezett munkakörnyezet, kisebb stressz, kisebb nyomás, a bullying, mobbing ellenes fellépések mind-mind segíthetnek azon, hogy a munkavállaló ne nézzen más munkahely után.
———————-
Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg, hátha ezzel te is segítesz másoknak!
Ha személyes segítségre van szükséged az álláskeresésedben válogass tematikus szolgáltatásaimból vagy ingyenes online önéletrajz-konzultációért írj nekem!
———————-
Ki kell-e rúgni a részeg riportert?
Az internet tele van Bencze Péter, a részeg riporter esetével, annak ezernyi véleményezésével. Én sem maradok ki 🙂
Szóval, ezt az ifjoncot elküldték tudósítani a Bajai Halfőző Fesztiválra, ahol még a tévés bejelentkezése előtt találkozhatott pár vendégszerető főzőcskézővel és az ő házi pálinkáikkal. Az itókák hatékonysága megkérdőjelezhetetlen, valószínűleg a nagy meleg is rásegített a hatásra. Emberünk a munkáltatója szemében hibázott, ez is megkérdőjelezhetetlen.
Mit érdemes tenni ilyenkor vezetőként? Olvashatjuk, hogy felfüggesztik, meg még nem döntöttek a sorsáról. Mintha legalábbis valami hatalmas bűnt követett volna el, amit hosszan kell fontolgatni, ítélkezni róla, pálcát törni felette.
Pedig a tette következményeinek ismeretében nem történt katasztrófa: a nézők jól szórakoztak, a kínos pillanatok után már vidám perceket szerzett sok nézőnek, a karótnyelt kormányzati tévés hangulatot fűszerezte. Részegen ugyan, és ez az egyetlen hiba. De mégis jól sült el.
Mit tennék én, ha a főnöke lennék? Semmiképp sem rúgnám ki. Megígértetném vele, hogy az alkoholt munkaidőben kerüli a jövőben. A népszerűségét viszont kihasználnám: küldeném fesztiválokra tudósítani, minőségi helyszíni riportokat kérnék tőle. Miért tennék így? Mert a hibája nem okozott komoly károkat, a „bűnismétlés” esélye minimális, és ha bizalmat kap (nem még egy esélyt, hanem töretlen bizalmat), akkor biztos, hogy egy igyekvő, értékes kollégát nyernék. Őszintén remélem, hogy megtarthatja az állását.
Te mit teszel, ha hibázik egy beosztottad?
—-
UPDATE:
büntetésként 3 hónapra letiltották a képernyőről
Tehát összehozták a lost-lost szituációt: népszerűsége csúcsán letiltják a képernyőről, amiből így senkinek sem lesz haszna…
Hogyan válassz jól munkahelyet?
Ahogy egyre több személyes konzultációt tartok, egyre inkább látom az álláskeresésnek azokat a személyiségből adódó nehézségeit is, amik azelőtt, írásban rejtve maradtak, vagy alig jelentek meg.
Az egyik nagyon fontos dolog a célok meghatározása lenne, de ebben komoly nehézségekbe ütköznek a legtöbben. Már ott kezdődik, hogy mi az, hogy „cél”? Hát egy állást akar, ahol fizetnek a munkájáért. Mit nem lehet ezen érteni? Egyértelmű, nem?