Bértárgyalás állásinterjún
A fizetési igény közlésére sokszor az álláspályázatban még nincs szükség, de az álláskeresés folyamatában később biztosan előkerül.
Ha már az írásos álláspályázatodban közölted a fizetési igényed, és állásinterjúra eljutottál, az azt jelenti, hogy el tudják képzelni veled a megadott áron a közös munkát. Innentől arról kell tárgyalnod, hogy valóban azt kapd, amire igényed van pl. cafeteria-elemek közül, tényleg annyi legyen a munkaszerződésben leírt fizetésed, amennyire gondoltál, és az egyéb feltételeket is pontosan tisztázd (bónuszok, jutalékok stb.)
A mai informatika egy teljesen vak fejlesztő szemével II.
Folytatva a vakok irodai munkáját leíró előző cikkem, most néhány olyan konrétum következik, amit a vállalati rendszergazdáknak is érdemes tudni. Milyen képernyőolvasók, milyen appok, milyen technológiák szükségesek az ő hatékony munkájukhoz? Jó hír: ezek ingyenesek.
———————-
Íme a II. fejezet tehát Dr. Papp László, vak szoftverfejlesztő billentyűzetéből:
A következő képernyőolvasókat használom: NVDA for Windows, Orca for Linux, Talkback for Android, VoiceOver for iOS, ezek mind ingyenesek és a VoiceOver kivételével nyílt forrásúak is, a VoiceOver viszont minden iOS-t, vagy ebből származó rendszert (TvOS, Watch OS) futtató eszközön beépített lehetőségként érhető el.
Az op. rendszerek alapvető funkciói és a ma már szinte mindenki által használt alkalmazások (irodai csomagok, levelezők, böngészők, népszerű csevegők) alapfunkciói általában jól használhatók velük. Nagy kivétel a Windows telepítője, ami teljesen használhatatlan, nem beszél. A Mozilla termékei viszont nemcsak jól, hanem egyenesen kitűnően használhatók. Egyébként egy adott program használhatóságát képernyőolvasókkal angolul az „accessibility”, vagy „screen reader accessibility” szavakkal szokták leírni, amit magyarra „akadálymentesség”-nek szoktak fordítani, vagy ha a használhatóságot növelő programbeli beállításokról van szó, akkor „kisegítő lehetőségek”-et írnak magyarul.
Az alapszoftvereken kívül ezernyi appot használtam már. Használhatóságuk igen változó, sok tényezőtől függ és legtöbbször előre nem jósolható meg, még a program kinézete alapján sem feltétlenül, a kiválótól a használhatatlanig minden van. Az appok használhatóságáról három általános szempontot tudok megfogalmazni:
– Ha egy app az adott op. rendszer beépített, alap user interfész (UI) toolkitjét, widget-eit használja, akkor általában jól használható lesz. Minden custom widget, vagy UI elem és főleg minden third party UI megoldás meredeken ronthatja a használhatóság esélyét. Példa erre: Linuxon a GTK-ra és QT-re épülő appok jól használhatók, míg Windows-on a GTK-sok teljesen használhatatlanok, a QT-seknél pedig néhány fordítási opciótól függ a dolog: pl. a VLC médialejátszó jól használható, a Telegramm for Windows kliens viszont használhatatlan, a web kliensük használható helyette, ami nagyon jól működik.
– A használhatóságot nagyban javítja, ha egy app billentyűparancsokat is rendel funkcióihoz.
– A HTML-alapú megoldások általában kifejezetten jól használhatók (hacsak nem használnak a szabványostól gyökeresen eltérő web controlokat, vagy nincs túl sok egymásra ható, dinamikusan változó elem, mint pl. a Facebook és a Linkedin asztali verziójánál – helyettük a mobil verziót használom), viszont a Java appoknál még a többi appnál is jóval többet számít, hogy milyen UI toolkittel és UI megoldásokkal írták meg azokat. Szomorú példa erre az elektronikus közigazgatásban és ügyintézésben alapvető fontosságú általános nyomtatványkitöltő keretrendszer (ányk). Ezt a Java appot az AWT nevű UI toolkit-tel írták, ami jó választás, és a program jó része jól is kezelhető, kivéve a legfontosabb részt: az űrlapkitöltő vezérlőelemet, ami egy custom elem, amiből nem olvas semmit a képernyőolvasó. Ez a teljes ányk-t érdemben használhatatlanná teszi vakon.
A cikksorozat további részei:
###
Ha személyes segítségre van szükséged az álláskeresésedben, válogass tematikus szolgáltatásaimból vagy online konzultációért írj a jobangel.hu kukac gmail.com-ra!
A mai informatika egy teljesen vak fejlesztő szemével – alapvető tudnivalók
Az álláskeresés még egy teljesen egészséges ember számára is sok nehézséget – trendibben kihívást – jelent, de ha valamilyen egyéb nehézséggel is küzd az álláskereső, például vak, szinte reménytelennek tűnik a helyzete. De nem az! Az alábbi leírást Dr. Papp László, egy vak szoftverfejlesztő készített, akinek én is segítettem pár álláskeresési tanáccsal. Az álláskeresése nehézségét leginkább az adta, hogy a cégek nem tudták elképzelni, hogyan lehet egy vak emberrel úgy együttdolgozni, hogy az mindenki számára kényelmes és hatékony legyen. Ezért László minden tudnivalót összeszedett annak érdekében, hogy ezzel is segítsen mind a szoftverfejlesztő cégeknek, mind a vak vagy csökkentlátó sorstársainak. A teljes írást 3 részletben, szerdánként fogom publikálni. Az írás rövidített, interjús változata az ITBusiness-ben is megjelent, de terjedelmi korlátok miatt sokminden kimaradt belőle. Íme tehát az első teljes fejezet László írásából, az alapvető tudnivalókkal arról, mi kell egy vak munkatársnak az irodai munkához:
Ha más munkát nem találok, legfeljebb elmegyek takarítani!
Régen még mondhattuk, főleg mérgünkben a sok álláskeresési kudarc után, hogy ha nagyon nem ment az álláskeresés, hogy „legfeljebb elmegyek takarítani”. Aztán szembejött a valóság, és kiderült, hogy OKJ-s végzettség kell hozzá, magántakarítói munkák pedig csak szigorúan referenciákkal, ajánlásokkal elérhetők. Manapság, ha takarításból akarunk megélni, takarítási vállalkozást alapíthatunk vagy elmehetünk dolgozni egy ilyen céghez. Nemrég egy takarítócég keresett meg azzal, hogy a takarításban, mint szakmai tevékenységben rejlő lehetőségeket bemutassa nekem. Természetesen, mielőtt eldöntöttem, hogy vállalom az együttműködést, elmentem a cég karrieroldalára (http://makulatlan.hu/karrier.html ). Tetszett, amit ott olvastam – közvetlen, normális hangvételű hirdetés, semmi karótnyelt blabla a versenyképességről meg az önállóan dolgozni tudó csapatjátékosságról, és még fényképet sem kér az önéletrajzra, mert takarításnál nem számít a külső – azt gondoltam, miért is ne?
Mindenkinek a maga baja…
Csábító lenne bezzegelni időnként. Ez az, amit álláskeresési tanácsadóként nem szabad hagynom egyetlen mentoráltamnak sem – pláne magamnak nem engedhetem meg. Nem eshetek abba a hibába, hogy azt mondom, „nézd, neki nehezebb, és te panaszkodsz?” Pedig tényleg csábító lenne időnként. De akinek valóban nem olyan nehéz a sorsa objektíven ránézve, mint ahogy ő látja, annak könnyű segíteni. Nem bezzegeléssel, hanem lehetőségek feltárásával, bemutatásával.
Valódi hibák az új kollégák kiválasztásában
Általános vélekedés, hogy a sok panasz a HR-esekre gyakran csak a jelölt megbántottságának tudható be, mert nem őt választották. A sértődések mellett jócskán akadnak persze jogos panaszok. (Az, hogy papucsban volt az interjúztató, nem méltányolható panasz.) Mint minden szakterületen, így a toborzásban-kiválasztásban (és nem a HR-ben, mert az csak egy összefoglaló fogalom) is vannak olyanok, akik nem megfelelő színvonalon dolgoznak, és ezzel súlyos károkat okoznak az álláskeresőknek – áttételesen pedig az egész gazdaságnak, mert ügyetlen ténykedésük azt eredményezi, hogy értékes, nagy tudású emberek GDP-termelés helyett állástalanul vergődnek. A leggyakoribb hibák tipizálhatók, és ez a poszt most nemcsak HR-eseknek szól, de álláskeresőknek is ad egy-két érvet, mivel győzhető meg mégis a kiválasztó, ha ilyen jeleket látunk.
Valentin-napra: munkahelyi viszonyok
Hollywood már alaposan feldolgozta a témát, de ott mindig happy enddel zárul a sztori. A valóság általában más…
Előfordul, hogy épp két kolléga talál egymásra a magánéletben is, ez majdnem természetes, elvégre a munkahelyen töltjük időnk jórészét. De egyben komoly nehézséget is jelenthet. Ha titkolni próbálják, az jó ötletnek tűnik, de biztosan nem fog sikerülni, és pletykák áldozatai lesznek, majd jönnek a rosszalló főnöki számonkérések – pedig pont ezeket akarták elkerülni. Ha nem titkolják, akkor sem kerülhetik el a rosszallást, és a vége mindig ugyanaz: a pár egyik tagja más munkahelyet keres, de legalábbis cégen belül áthelyezik. A legkevesebb kockázattal a cégen belüli váltás jár: ha más osztályon dolgoznak a felek, nem kerülnek munkakapcsolatba, akkor a munkahelyi konfliktusok nem mérgezik meg a párkapcsolatot. Ha nem dolgoznak együtt, csak egy cégnél, akkor azzal sem vádolhatók, hogy egymással szemben nem objektíven járnak el.
Pár szabályt érdemes betartani ahhoz, hogy se párkapcsolat, se a karrieretek ne sérüljön:
- Az elején tisztázzátok, hogyan akarjátok a cégen belül ezt kezelni: kinek, hogyan jelentitek be, ha egyáltalán ezt akarjátok. Ha titokban tartjátok, mi legyen a stratégia, ha kiderül.
- A kapcsolatotok lehetőleg maradjon cégen kívül. Munkahelyen maximum közös ebéd lehet elfogadható.
- Ne telefonálgassatok egymással hosszan, munkahelyi témán kívül. Az ilyen helyzetekben biztos mindig lesz egy „jóakaró”, aki mindig mindent hall, és fel is használja a hallottakat, ha úgy kívánja érdeke. Természetesen a messengeres vagy hasonló chatelés is ugyanígy veszélyes munkaidőben.
- Cégen kívülre is terjedhetnek a pletykák: gondoljátok át, hogy az ügyfeleknél, partnereknél hogyan fogadják ezeket a híreket. Találjátok ki közösen, hogyan is kezelhetitek ezt a legjobban.
- Ne hagyjátok, hogy a hatékonyságotok, munkátok minősége rossz irányba változzon. Ha köze lenne egy ilyen változásnak a párkapcsolathoz, ha nem, az igazság már senkit sem fog érdekelni. A párkapcsolatotok számlájára fogják írni, és nincs is annál rosszabb, mintha mindketten elveszítitek az állásotokat emiatt.
- A legnagyobb kockázat szó szerint a végére marad: gondoljátok át, hogy mi fog történni a munkában, ha esetleg vége lesz a párkapcsolatotoknak.
Mit tehet egy szülő az autista gyermeke sikeres álláskereséséért?
Az autizmusdiy blog szerkesztőjével beszélgettünk erről, a teljes cikk itt található.
Az, hogy a gyerekkorban szerzett tapasztalatok erősen befolyásolják a felnőttkori szakmai életünket is, egyértelmű. A szülő próbálja a legjobbat nyújtani a gyermekének. Az álláspiac gyorsan változik, és maga a szülő sem szakértője, néha még plusz nehézség is adódik, pl. a gyermek autista. Néhányszor fordultak már hozzám aggódó szülők, felnőttkorú gyermekük álláskereséséhez segítséget kérve, nem is tudván, hogy a tapasztalataim egy részét e témában a saját családom „biztosította”. Íme a cikk lényegi részei:
Így élhetsz túl egy automatizált videós állásinterjút
Nemrégiben egy HR-es cikkét tettem közzé erről a fajta interjúzásról, majd alig rá egy hétre egy mentoráltam pont találkozott is e „remek” módszerrel. Írt is egy beszámolót, ami élő tapasztalatokkal szolgál a módszer árnyoldalairól és nehézségeiről. Láthatólag kiforratlan technológiai háttér és ügyetlen szervezés állt az egész mögött, és ez akár lehet az adott rendszert szolgáltató cég jellemzője is, de valószínűleg rutin híján más cég sem csinálja sokkal ügyesebben. A pozíció egy kifejezetten komoly tárgyi tudást igénylő pozíció volt, így sajnos nem csak a tömeges, alacsonyabb végzettséget igénylő állásokra interjúzva futhatsz bele ebbe… Íme a levél:
——————————————
3 állásinterjú-kérdés, amit ne érts szó szerint
Az állásinterjún várható kérdések listája sokféle formában kering a neten, cégtől is, pozíciótól, interjúztatótól is függ, ki milyen kérdésekkel találja szembe magát, az általános véleménye viszont szinte minden álláskeresőnek ugyanaz: sokszor panel kérdésekre panel válaszokat adnak, és egyik fél részéről sincs meg szikrája sem az őszinteségnek. Én az álláskeresőket mindig őszinteségre biztatom, mert az célravezető is, ki is zökkenti a színjátékosdiból az interjúztatót. A HR-esek is vágynának az álláskereső őszinteségére, ezért azt gondolják, hogy ha az utált kérdéseket „becsomagolják”, akkor majd jobban érzi magát az álláskereső náluk (ez a cél szimpatikus), cserébe a „csomagolás” miatt jól félremegy az interjú… 3 tipikus állásinterjúkérdést ebből a szempontból veszek most végig, hátha ez is segíti a felek jobb kommunikációját.