A részmunkaidő, ha egy választható lehetőség lenne a sok lehetőség közül, semmi bajom sem lenne vele. Akkor az választaná, akinek valóban ez a jó. A részmunkaidő manapság az anyáknak – ill. lassan minden nőnek – „kiutalt” megoldás, hogy legyen idejük a családot is elmenedzselni ÉS GDP-t is termelni. Ez önmagában olyasmi, ami már nem szép…
Webes keresőkben a témában a saját cikkeimet találom, ill. amiket tőlem átvettek portálok. Szóval, mintha ez a fogalom alig létezne, pedig pl. a Jól-Lét Alapítvány az anyák újra munkába állása kapcsán is sokat foglalkozott a témával – ebben is részt vettem, de valahogy még mindig használják ezt a karrierfogalmat, pedig jól azonosítható csoport – hatalmas…
A kisgyerekes nők újbóli munkába állása elég régóta téma a közbeszédben, a politikában, a HR-es szaksajtóban, mégis meglehetősen nehéz még mindig egy GYES/GYED-ről visszatérő nő munkába állasa. Vagy a régi munkahelyén várják vissza furcsa körülmények között, vagy közben a munkahelye már nem is létezik, „nulláról” kezdheti az álláskeresést. Létezik erre is egy jól szervezett közösség…
Szeretném politikamentesre írni ezt a posztot, bár minden politika valahol, mégis… most a nőkről lesz szó. Tanuló, dolgozó, esetleg karrierben bolyongó, de mindenképpen létező(!) nőkről. És férfiaktól, akikre szintén hatással van mindez. Politikáról nem! Igyekszem sokféle módon segíteni a nehéz sorsú nők karrierjét, és itt nem csupán az anyagilag rászorultakra gondolok. Rengeteg olyan női élethelyzet…
