Álláskeresés házon belül – amikor nem céget váltasz, hanem feladatot
Ha régóta vagy már egy pozícióban, és nincs kilátásod semmilyen új feladatra, vagy másfajta előrelépési lehetőségre, a feladat már nem is passzol vagy unalmas rutinná vált, esetleg egy új diplomát vagy friss tudásanyagot szereztél, ez mind olyan helyzet, ami felébreszti az állásváltás szándékát. Ha egyébként jó munkahelyen, jó cégkultúrában vagy, akkor egy állásváltás nem tűnik jó ötletnek. Köztes megoldás: állásváltás házon belül!
Ilyenkor ügyfeleimmel két fő irányt azonosíthatunk belső álláskeresési célként:
– az adott szakterületen belüli előrelépés, nagyobb felelősséggel járó pozíció felé (a.k.a. előléptetés – igen, majdnem reménytelennek hangzik),
– vagy egy teljesen új szakmai irányra váltás, de cégen belül maradva.
Inspiráló női karrierutak a digitális gazdaságban – Díjátadó esemény beszámoló
Múlt héten egy különleges rendezvényen vettem részt díjátadóként és zsűritagként a „40 év feletti női példaképek a digitális gazdaságban” díjátadó ünnepségén.
Ez az esemény nemcsak a díjazottak számára volt meghatározó, hanem mindannyiunknak, akik hiszünk abban, hogy a technológiai szektorban a tapasztalat, az elhivatottság és a folyamatos fejlődés valódi értéket teremt ÉS ezt az értéket nők is képesek megteremteni.
Belőlem orvost vertek!
Egy kétségbeesett karrierváltó írta ezt sokéve egy álláskereső fórumon, az akkori fórumtagokkal közösen próbáltunk segíteni neki. A nickneve mögé bújva meg merte osztani az összes fájdalmát, kétségét a szakmai munkájáról és arról, hogyan befolyásolta a szakmai életét a szülei kontrollja. 40+ éves lehetett, többen biztattuk: nem késő váltani. Remélhetőleg megtette.
A története sokszor eszembejut, amikor a helyzetéhez hasonló romboló sorsokat azonosítok az ügyfeleimnél. A jószándék és a pokolba vezető út összefüggése szinte mindig megjelenik.
A nők és a pénz
A Nemzetközi Nőnap és az álláskeresés metszéspontja mindenképpen női karrierépítés lesz. Most egy olyan szempontból, ami még ilyen explicit módon nálam nem volt, ez pedig a pénz.
Az, hogy egy nőnek lehet felsőfokú végzettsége, állása, jövedelme, nem túl régi vívmány, még 130 éves sincs. Glücklich Vilma 1896-ban iratkozott be egyetemre (ELTE), ő volt az első magyar egyetemista lány. Matematika és fizika szakos középiskolai tanárként végzett. 1889-tól 1921-ig polgári iskolai tanárként dolgozott Budapesten, 1917-ben igazgató lett. Rendszerszintű megoldásokban gondolkodott a szegénység enyhítésére, sokat tett a nők gazdasági függetlenségéért, kiemelt figyelmet fordított a gyermekvédelemre.
Akkoriban a jogi környezet nem volt ehhez támogató, most elvileg minden lehetőség adott, és mégis, mindhárom probléma fennáll. A nők gazdasági függetlenségének fontosságáról női álláskeresői tréningeken én is sokat mesélek. Milyen, ha van pénzünk: az a szemlélet, ahogyan nőként megkeressük, elköltjük vagy befektetjük a pénzeinket hatékony eszköz lehet(ne) a nemek közötti egyenlőség támogatására. Milyen, ha nincs: a családon belüli erőszak általában gazdasági erőszakkal indul, a nők anyagi kiszolgáltatottsága pedig szinte garantált a gyermekvállalással.
Ezért nálam külön tananyag, hogy hogyan érhetik el az anyagi függetlenséget a karrierépítés által, nőként, anyaként, GYES/GYED visszatérőként, karrierváltóként, pályaújrakezdőként.Nem csupán jó állás és hozzá tartozó megfelelő jövedelem kell a nők anyagi biztonságához, hanem egy teljesen új gondolkodásmód a pénzről nőként – amit nem tanítanak meg a nőknek, sőt.
Elég volt a motiválásból!
Mi motivál téged? – kérdezik állásinterjún, és sikítani akarok az ezt épp elszenvedő jelöltjeim nevében is. Miért nem értik, hogy a (leendő) munkavállaló nem így működik? Vagy, még az álláshirdetésbe beírták, hogy motivált embert keresnek. Sok probléma van ezzel, egyszerű történés döbbentett rá, hogy írjak erről.
Napi 2 liternyi tiszta víz megivása fontos egészségvédelmileg, amit nekem elég nehéz összehozni, ha csak nincs folyton előttem a téma. Be kellett hát ruháznom egy 2 literes kulacsra, azaz mindig a szem előtt lesz – valójában asztalom alatt és folyton felrúgom, tehát elvárásom, hogy záródjon jól 😊. Az egyszerű use case mellett tovább finomítottam a specifikációt, hogy passzoljon az íróasztalomon lévő cuccok színéhez (jó’van’na, ilyen vagyok). Így indultam túrázni a webáruházak erdejébe. Egy idő után elemi düh fogott el a mindenféle feliratos tartályoktól, miszerint óránkénti rovátkákkal felcimkézve „kitartás!” „jól csinálod!” és egyéb idióta, motiválásra szánt szlogenek jöttek elő. Kiegészítettem a specifikációt azzal, hogy ilyen irományok nem lehetnek azon a kulacson, amit beengedek az életembe. Makacs kereséssel megtaláltam az ideális ivócimborát, megrendeltem, happy end.
Mi bajom volt a motiválással?
Az egybites szlogenek, amik inkább feldühítettek, és másfajta akcióra késztettek, napi szinten jönnek szembe velem a jobangeli munkám során is,
Jobhopper vagy csak ügyetlen álláskereső?
Korábban arról írtam, hogy hogyan tudjuk a szakértőinket a stratégiánkról, víziónkról meggyőzni, és ezzel támogatójává tenni. Ez a megtartás eszköze. A megtartás viszont fura módon már az állásinterjún elkezdődik, és a munkavállalónak már jelölt korában tennie kell azért, hogy meg akarják majd tartani. Ez most zavarosnak tűnik, de rögvest kifejtem.
A jobhopper cimkét úgy lehet megkapni, hogy megnézik az álláskereső utóbbi munkahelyeit, és ha 5 éven belül azok száma 4, 10 éven belül 5-7, akkor itt bizony jobhopperség van, jujuj, most mi legyen? Természetesen ennél komplexebb a kérdés. Az állásinterjún (előszűrő telefonbeszélgetésen) lehet megtudni, megfelelő kérdésekkel, hogy egy ügyetlen álláskeresőről van szó, aki mindig elvállalta az első szembejövő állást, vagy egy minden hájjal megkent szerencselovagról. Előbbiből megfelelő támogatás és megtartási akciók mellett remek karrierváltó, lojális, sokáig maradó kolléga lehet, a második lesz az, aki több kárt csinál majd, mint hasznot. Pedig CV-jük szerint egyformán cégek közötti vándormadarak… Van még egy kategória, a „sikertelen megváltó”, akit utolsó csodatevőként vettek fel egy-egy válságban lévő céghez, de nem sikerült csodát tennie, így a cégek „elmúltak” alóla.
Kétszer biztosan találkozunk!
Ül velem szemben, kamerán keresztül is érzem a dühét, ami megbénítja: ő most otthagy csapot-papot, utálja az egészet, de majd jól kibaltázik velük, cserbenhagyja őket bosszúból, majd ő megmutatja, kit veszítettek; segítsek egy jó állás megtalálásában. Segítek, és a manipuláció teljes elkerülése érdekében megbeszéljük: a dühe energiája jól átfordítható álláskeresési munkává, ezt fogjuk tenni. Azt is átvesszük, hogy a menekülése miatt elkövetheti azt a hibát, miszerint rosszul választ új munkahelyet, ez ellen tudatos állásinterjú-stratégia kell. Általános tanácsom még, hogy bár nem bánnak vele jól, az elválásban ő legyen nagyvonalú. Mert kétszer biztosan találkozunk – először, amikor együtt dolgozunk, és másodszor, amikor a szakma újra összehoz minket a piacon. Ezért nem mindegy, hogyan válunk el másoktól, legyen szó kollégákról, főnökökről, ügyfelekről vagy partnerekről. Ha tisztességtelenek voltak vele, amíg ő korrekt volt, abból később
Hogyan ne fulladjunk bele a szakértőink zsenialitásába?
2025-ben minden eddiginél nagyobb figyelem övezi majd a specialistákat, így a szakértők vezetője szerepet is. Kiszámíthatatlan gazdasági környezetben az ő tudásuk jelenti a stabilitást és az előrehaladást. Egy cég jövője attól függ, hogyan tudja magához vonzani, támogatni és motiválni a szakértőket.
Warren Buffettnek tulajdonítják a mondást, hogy
olyan embert vegyél fel, akiben van tisztesség, tudás és energia. Ebből pedig a legfontosabb a tisztesség, mert ha az nincs, a másik kettővel tönkretesz téged.
Ez az idézet épp csak érinti a lényeget: hogyan használjuk a csapatunkban rejlő tudást úgy, hogy az ne csak egyéni, de közös sikereket is hozzon? Vezetőként elkerülhetetle a kérdés: mire fordítja a csapatom a szakértelmét? Szakértők vezetőinél jellegzetes hiba, hogy későn teszik fel ezt a kérdést maguknak.
Mi a 3 jó tulajdonsága? És a szuperképessége?
Avagy: mi értelme a butuska állásinterjúkérdéseknek? Hogy előnyünkre fordítsuk őket válaszadáskor.
A 3 jó tulajdonságos kérdést a Z generáció kedvéért lefordították szuperképességre, ettől sem lett hatékonyabb… Az uncsi kérdést uncsi kötelezőkkel szokták megválaszolni álláskeresők, miszerint precíz, meg lelkiismeretes, blabla… Ettől persze egyik fél sem ismeri meg jobban a másikat egy állásinterjún, de eltáncolták a kötelezőt, volt ismerkedős állásinterjú, ami alapján lehet(?) dönteni
Ehhez képest időnként álláskeresők nem is tudják, milyen fontos jó tulajdonságaik vannak, és munkáltatók sem tudják, mire is használhatnák ezeket. Hoztam pár szuperképességet, kifejezetten olyan karrierváltóknak, akik nem is tudják, milyen kincsnek láthatnánk őket, ha őszintén válaszolnának.
A szuperképesség alatt először minden álláskereső tényleg nagy szuperségekre gondol. Aztán végigvesszük az általa vágyott pozícióhoz szükséges rutinokat, készségeket, tudást, tapasztalatot,
Női mérnök vagy mérnöknő?
Az idei WITSEC (Women in IT Security Egyesület) szakmai napon ez volt az előadásom címe, mert ez a téma a munkáltatók és szakemberek között is ritkán kerül elő – de szinte folyamatosan érezzük a hátrányait annak, hogy „női”-k vagyunk szakmai körökben, és nem szakemberek. A problémák mellé megoldásvázlatokat is próbáltam adni.
Egyenlőség, nem egyformaság!
Tudjuk, vannak különbségek a nők és a férfiak szakmához való hozzáállásában,