Erős felindulásból elkövetett felmondás

Erős felindulásból elkövetett felmondás

Fel lehet annyira bosszantani egy munkavállalót, hogy – látszólag – a józan ésszel szembemenve, sértődötten felmond, és még azt sem tudja, mi lesz holnap, de hogy itt többé nem fog dolgozni, abban biztos, semmi másban. A kollégák döbbenten nézik, „ilyet nem szabad”, „hát mi lesz vele?” „válságban másik állást találni?”. A főnöke vagy olajat önt a tűzre azzal, hogy saját sérelmének állítja be az esetet, vagy megpróbálja csitítani, hogy gondolja át stb… Emberünk nem gondolja át többé, döntött. Néha tisztább eltörni egy tányért, mint elmosogatni. És nincs az a bocsánatkérés, amitől újra tányér lesz a törmelékből.

Elszóltam magam a bevezetőben, írtam volt, hogy „látszólag”. Merthogy ilyen esetek után párszor már jött hozzám a hirtelen felmondást elkövetett munkavállaló, azzal, hogy „hülyeséget csináltam”. Nem dolgom megítélni ezt, de dolgom emberünk további karrierjét segíteni, ezért jött ugye… Fel kell mérnem, mi is történt, de csak egy álláspontot ismerek, az övét (vaaagy, már láttam attól a cégtől kilépőt közelről, akár többet is, de ezt persze nem mondhatom el neki). Rutinból is tudom, ilyen szimpla történet ritkán van, mint ahogy felvázoltam. Általában egy folyamat vége, egy utolsó csepp a pohárban, amikor már minden mindegy, de azt úgy ott tovább nem… Kivétel nőknél, ahol nincs mindig folyamat, mert néha egy hirtelen felbátorodó szexuális zaklató miatt menekül így.

Itt a felmentés, hogy bármi is történt, az menekülés volt. Mentette a lelkiismeretét, az önérzetét, a szakmai jóhírét, a lelki nyugalmát. Tehát nem ment szembe a józan ésszel. A megfelelési kényszerrel, az elvárásokkal, a „munka hőse” és az áldozati szereppel szembe ment. De ez nem baj.

Innen lehet építkezni.

Önéletrajz egy döntéshozónak címezve – testreszabás a gyakorlatban

Ahogy az állásinterjúk sokáig csak betanult kérdezz-felelek színjátékként „működtek”, azzal a rendkívül fontos információval töltve az időt, hogy emberünk miért lenne könyvespolc, ha bútor lenne, az önéletrajzok sem fejlődtek azzá, ami az alapfunkciójuk lenne: hogy tájékoztassa a leendő munkáltatót. A legtöbb önéletrajzból nem tudjuk meg, hogy mit is nyernénk az adott jelentkezővel, és milyen is az adott álláskereső személyisége, motivációi, mit is tud valójában.

Az álláshirdetések sablonosan keresnek pl. olyan értékesítőt, aki „ügyfelekkel való kapcsolattartást” és „új ügyfelek felkutatását”, sőt „ügyféligények felmérését” kellene, hogy csináljon. Milyen specifikus, ugye?

Ezek után az álláskeresőknek mondták, hogy az állásra kell szabni az önéletrajzot, ő pont csinált ilyet, tehát ezt a 3 lózungot szépen beleírja. Meg még rajta kívül 50 másik jelentkező is így tesz. Jól „elhivataloskodja”, mert az komolynak hat (nem). A toborzó kezében pedig ott lesz 51 db önéletrajz,

Tanulás a felhőből – a jövő tanulási stratégiái

Most egy újabb előadásomat mesélem el (előző a Z generációról itt), amit szintén egy gimnáziumi meghívásra követtem el, múlt héten. Az volt a feladat, hogy valami innovatív dolgot mutassak be gimnazistáknak, ami a hivatalos munkám mentén fontos, és hivatalos „sapkámban” jelentem meg – Zoom előtt, mert a biztonság a legfontosabb.
Lazán kapcsolódik ez az álláskereséshez, de a karrierhez kicsit jobban, ezért kap itt is helyet. Tanulás nélkül ezek sem fognak menni. Összemosódik ilyenkor minden, ami vagyok: IT értékesítő, IT tanulás/tanítás felelőse, + jobangel. Lehet tudni rólam, hogy nálam nincsenek éles határok ebben, így jár az, aki meggyőződésből dolgozik a munkahelyén is, társadalmi munkában is 😊 Fontos nekem: az oktatás-tanulás, az ebből épülő karrierek, másik oldalon a technológiák lenyűgöznek, imádom látni a technológia gyors fejlődését. Így már nem is olyan nehéz. A fenét nem, ha gyerekek a célközönség, akkor a felelősség megsokszorozódik.

Multicégnél akarsz dolgozni? Ez vár rád álláskeresőként…

Nem újdonság, hogy állást keresni nehéz, hiszen idő, pénz, energia, súlyos lelki teher. De külön sokkoló sokaknak, hogy jól szervezett cégeknél is káoszosnak tűnik az állástalálás.

A folyamataiknak ezer hibája van, de egyetlen jó biztos van bennük: hogy léteznek. Mármint a folyamataik. Egyszer valahogy be lesz fejezve, lesz egy lezárása végre. Hogy min lehet javítani, és min nem, azt próbálom most valahogy felgöngyölíteni. Valahogy… nem hangzik egzakt és tudományos megoldásnak, pláne nem racionálisnak, vagy gyakorlatiasnak, de azt hiszem, itt a „mindegy, csak valamit javítsunk már” elve is érvényesülhet, a jó öreg AS szabvánnyal (Ahogy Sikerül). Aki multis környezetben dolgozik, érteni fogja a multis hablatyot, amit alább olvashat. Nem az elborzasztás a célom, hanem a felkészítés.

Őszintén a motivációról és a motivációs levélről

Tapasztalataim szerint a legnagyobb para az álláspályázatírásban a motivációs levél. Az álláskeresők néha inkább kihagyják az álláshirdetést, ami ilyet kér, persze különböző módon megideologizálva a megmagyarázhatatlant: „legyen elég az önéletrajz”, „úgysem olvassák”, „semmi értelme”, „úgyis mindenki ugyanazt írja”.

Ezek és hasonló társaik mind azért rossz mondások, mert általuk nyugodtan hagynak ott lehetőségeket emberek. Ráadásul nem is szűrik a leendő munkáltatót, így lesznek rossz hangulatú állásinterjúk részesei, és így nem lesz olyan állásuk, ami nekik jó. Nyilván, aki megfelelő álláspályázatot ad be, annak lesz esélye. A képen látható levél nem épp a megfelelő, régi városi legendaként terjed, de még akár igazi is lehet. Az elkeseredettség érthető, bár motivációnak nem lehet “eladni”, lehet írni olyan levelet, amiben a kiválasztók érzelmeire is hatunk.

Itt keresendő a motivációs levél értelme: egyfajta szűrő. Ahol komolyan veszik, és kérik, ott racionális okok mentén teszik. Igen, ez egy szűrő, mégpedig igen jól szűr az álláskeresők között. Érdemes átvennünk álláskeresőként, hogy hogyan, pár pontban összeszedtem. Tekintve, hogy egyedi munka minden motivációs levél, motivációs levél sablonokkal továbbra sem szolgálhatok.

„Valami adminisztrációs munkát keresnék” – GYED/GYES visszatérők figyelmébe!

Lehetőleg home officeban, részmunkaidőben, és azért fizessen is rendesen.

A legtöbb GYES/GYEDről visszatérő ilyen jellegű munkát keres, ami sajnos többszörösen is téves stratégia. Amikor megkérdezem, miért ezt keresi, az okoknak egy része egyértelmű és érthető csak – de az is téves következtetésen alapul. A legfontosabb üzenetem mára: NE “valami adminisztrációs munkát” keress.

Miért gondolják, hogy a home office+részmunkaidő+rendes fizetés az pont az adminisztrációból lesz? Mert azt el tudják képzelni home office-ban, részmunkaidőben… a rendes fizetés meg olyan álom, ami sokaknál a fizetési igénye körüli beszélgetésben szertefoszlik.

ranglétre

Ranglétra másképp

A régi értelemben vett ranglétramászás leginkább idő kérdése volt, aki sokat volt egy helyen, előbb-utóbb feljebblépett. Manapság sokszor az állásinterjún tisztázzák, hogy nincs feljebblépési lehetőség, ez a pozíció tölthető be évekre, kell vagy nem? (Ez kegyetlen, de legalább korrekt a munkáltató részéről.)

Hol lehet előrelépni?

Összeomlások a munkahelyen

Kép: Joel Schumacher: Összeomlás c. filmjéből (Falling Down, 1993)

Most, hogy már lassan 1 éve home office-ba,  online munkavégzésre kényszerült a világ, sokan kutatják ennek hatását az emberek mentális állapotára. Nem árulok el nagy titkot, sok jót nem találtak szociológusok, pszichológusok, coach-ok, szociális segítők sem tudományos, statisztikai szinten, se a napi munkájukban.

A téma az előző posztomhoz tett olvasói komment mentén jutott eszembe: mihez kezdjünk az elviselhetetlen, jogi okokból nehezen leépíthető emberrel? A kérdés úgy szólt, mit kezd ezzel egy coach? Nem vagyok sem coach, sem pszichológus, az összeomlásokról viszont kaptam kiképzést és sokat is tanultam, hogy az önkéntes munkáimba felelősségteljesen vághassak bele. Jól jött, amikor öngyilkossági szándékkal hívtak fel, és bizony képletesen bele is kellett lapoznom a tengernyi anyagba, és azonnal a gyakorlatba ültetni azt. Brutális stressz volt számomra is, szerencsére mindkét személy évekkel túl van a krízisen, és a körülményeikhez mérve jól is vannak. Ezt persze szakmányban semmiképp sem vállalnám, de akkor így alakult. Ilyen helyzetbe viszont szinte bárki sodródhat: ha benned bízik meg valaki annyira, hogy összeomlása előtt-alatt téged hív, fel vagy rá készülve? Ha ilyet látsz a munkahelyeden, tudod, mit kell tenned? (Lentebb szakpszichológus is ad erre pár tanácsot)

A most hozott történetek régebbiek, még a home office előtti időkben történtek. Mégis, tanulságok szempontjából relevánsak.

Összeomlás-történetek

Az összeomlások nagyon különbözőek,

Z, a generáció – gimnáziumi pályaválasztás 2021-ben

Két hete meghívást kaptam egy informatikai gimnázium pályaorientációs napjára. A Z generáció tagjainak és sok esetben a szüleiknek is arról meséltem, milyen élet várhat rájuk informatikusként.
Mindezt gyakorlati szempontból. Nem ámítással, nem riogatással.
Az volt a célom, hogy megmutassam, hogy szinte mindenféle személyiségre és érdeklődési körre lehet IT-kötődésű állást találni, hogy egy jó út elején járnak. Illetve megmutattam, hogy a széles látókör vagy az elmélyült tudás mennyire segíthetik vagy épp akadályozhatják a karrierjüket. Szándékosan kerültem a Simon Sinek-féle generációs bullshitet, mert azonfelül, hogy az életkori diszkrimináció felé visz, nettó hülyeség az ifjoncokat valamiféle más dimenzióból idekeveredett, ismeretlen fajként kezelni, már bocs.

Ők azok a fiatalok, akik itt élnek köztünk, akik valakiknek a gyermekei. Akik látják a szüleik nehézségeit, a gazdasági környezetünket, és az azt befolyásoló egyéb tényezőket. NEM ostobák, és NEM csak annyit tudnak, amennyit elmondanak nekik. Ebből következően jellemző rájuk a pesszimizmus, a kilátástalanság, a „minden hiába” érzése. Ez az alap, innen adj karrierépítési tippeket, ha tudsz… Tudok. Hiszem és tudom, hogy minden nehézséget úgy tudnak majd a legjobban megoldani, ha van hozzá tárgyi tudásuk, EZÉRT kell tanulni.

Nem azért, mert követelmény van, meg felvételi. Az csak része a munkának, az egy feladat, amit meg kell csinálni. Mint a munkában majd: ha jó helyen vagyok, jól érzem magam, akkor is problémamegoldás lesz a feladatom, de szeretni fogom, és még fizetni is fognak érte…
Aztán, amikor életfeladatokról beszéltem nekik, mint pl. a felvételi, meg a pályaválasztás, két dolgot még el kellett mondanom. Hogy a feladatok többnyire egyetlen nagyon fontos készséget kívánnak, a problémamegoldást. Amihez megint tudás kell – és hajlandóság. Ez utóbbiból kijött a második mondás: hogy ez nem választható, hanem kötelező – saját maguk miatt. Ezt az egyik kedvenc filmemből vett képpel, idézettel illusztráltam.

Elsővezetői álláskeresési stratégiák

elsővezető jobangel
Amikor életében először pályázik valaki vezetői pozícióra, sok veszély és szubjektív elem kerül a dilemmái közé. Folytatva a múlt heti témát, most objektívabb vizekre evezek.

Elsővezető kétféleképpen lehet valaki. Vagy nekiáll specialistaként vezetői állásokra pályázni, ennek megfelelő álláspályázati anyaggal és felkészültséggel, vagy egyszercsak kap egy ajánlatot. Itt is van többféle lehetőség: pl. Ismerőse céget alapított, a saját cégébe keres egy jó vezetőt, és benne megbízik. Linkedinen egyszercsak jön egy megkeresés… Mindkét esetben át kell gondolnia a kockázatokat.

Van-e barátság és üzlet egyszerre?

A klasszikus mondás szerint nincs, de ez a barátságtól is függ. Sok olyan esetet láttam, amikor nem végződött jól a dolog, és itt ráadásul a kockázatfeltáró stratégia sem működik. A barát feltételezhetően őszinte lesz,