Szűrni, vagy nem szűrni? Hogyan találjunk jó munkahelyet?
Az előző posztomban volt egy gondolat, ami sokat segít a jó munkahely megtalálásában, ez:
Gondolhatod úgy, hogy ahol nem tolerálják a családcentrikus hozzáállást, ott nem akarsz dolgozni, az ilyen cégeket meg pont azzal tudod kiszűrni, ha tájékoztatod őket a családodról.
Ilyen szűréseket lehet csinálni fényképes CV-vel, vagy lakóhely megadásával is, de ezt a fajta szűrést sem szabad túlzásba vinni. Úgy általában igaz, hogy az ilyen szűrések segítenek jó munkahelyet találni. Sokszor mondjuk, hogy ahol probléma, hogy pl. valakinek családja van, ott nem akarunk dolgozni – és ez igaz is.
Ha átülünk a munkáltatói oldalra, felmerül egy kérdés: miért utasítja el azokat, akik valamiben eltérnek az ideálisnak gondolttól? (azért nem írok „ideálist”, mert nem hiszem, hogy ideális lenne az örökké 30 éves, 20 év munkatapasztalattal rendelkező, egyedülálló, csak a munkájának élő, napi 20 órát dolgozó munkavállaló)
Beleírjam-e az önéletrajzba, hogy kisgyerekes anya vagyok?
Elvileg az önéletrajz egy szakmai bemutatkozás, így, hogy van-e gyereke, és milyen idős, max. gyerekekkel kapcsolatos munkában lenne releváns egy jelentkezőnél. Sokan mégis rutinszerűen beírják, mert „igenis kihat a munkára, és ezért a munkáltatónak tudnia kell”. Ezt még álláskereső, GYED/GYES-ről visszatérők is vallják – szerintem tévesen. Én a szakmai kiválasztást támogatom, eszerint a legracionálisabb döntés nem beírni, de a legjobb válasz a címbeli kérdésre mégis az, hogy „attól függ”
A céljaidtól és a lehetőségeidtől függ, jó lesz-e, ha beírod. Mert lehet szűrő is, részedről is. Gondolhatod úgy, hogy ahol nem tolerálják a családcentrikus hozzáállást, ott nem akarsz dolgozni, az ilyen cégeket meg pont azzal tudod kiszűrni, ha tájékoztatod őket a családodról.
Aki közölni szeretné ezt magáról, az gondolja át, miért tenné, és az álláspályázat többi elemét is igazítsa ehhez az okhoz és célhoz – pl. a munkatapasztalatok közé is be lehet írni, hogy a munkája egy részét otthonról végezte. Sok cég az utazási hajlandóságot is feszegeti már az álláshirdetésben is, erre is reagálni kell – az önéletrajz „egyéb” fejezete jó lehet erre. A leggyakoribb okok:
Így teszi tönkre az életed a konyhapszichológia!
Bakancslista, komfortzóna, kiégés, önmegvalósítás, karrierváltás, 30 éves korodra ezt már el kell érned, óvakodj a negatív emberektől. Mindenféle ál-lelkizős portál tárgyalja ezeket (mondanám, hogy női magazinok, de többnyire férfi áldozatokkal találkozom), néha bele sem gondolva, milyen károkat okoznak ezzel azoknak, akik célcsoportjukká válnak. Legyinthetnél, hogy „ugyanmár, aki így hoz döntést, az megérdemli”, de ne legyints. Akik így hoznak döntést, azok azért, mert kellően sérülékenyek és befolyásolhatók, pont a nagy konyhapszichologizálásnak (is) köszönhetően. Mert tudjuk, hogy haladni kell a trendekkel, csak azt nem, hogy nemet mondani is szabad. Sőt, ha felismerjük, hogy épp manipulálnak, akkor ellen is állhatunk.
Munkaerőhiány: Már a HR-szakma nagyjai szerint sincs remény?
Olvastam ezt a cikket még tavaly 🙂 és elég pesszimistának érzem a HR-szakma legnagyobbjainak többségét. Hiszem, hogy megoldás is van, és hogy az ilyen szintű vezetők ezeket a megoldásokat látják, tudják, sőt a cikkben is említenek nagyon jó példákat. Mentoring, szervezett beilleszkedési segítség az új kollégáknak, anyagi támogatás nemcsak a fizetéssel, de a munkavállaló költségeinek figyelembevételével is. Innovatív céges környezet, mint vonzerő. Ezek nagyszerű dolgok. Legyünk tehát bizakodók. De…
Javasolhatok egy újévi fogadalmat?
Íme: Az idén foglalkozz a karriereddel is!
A jelenlegi munkádban, vagy állásváltással, vagy állástalálással, ha most nincs. Ez még nem a fogadalom, az most jön. Már látszik, kettő is lesz.
Az egyik fogadalom, amit javasolnék, hogy ezévben alakítsd ki a határozott szakmai célod! Mit akarsz a szakmai életedben, a munkahelyeden? Ismerem az általános szöveget, hogy stresszmentest, meg jól fizetőt, meg felelősségteljest. Ez mit jelent a jelenlegi munkádban? Gondold át részletesen, akár egy napi munkádon keresztül. Most ezt csinálom, ami sürgős, fontos ,de hosszútávon nem számít igazán, sem nekem, sem a cégnek. Mit kellene csinálni ehelyett/emellett, ami fontos neked is szakmailag, és a cégnek is jó?
Ha nincs munkád, akkor milyen munkát szeretnél? Konkrétan! Milyen napi feladatokkal, milyen szakterületen? Milyen pozícióban? Mennyi időt fogsz rászánni naponta egy ilyen állás megtalálására? Nem baj, ha ott tartasz, hogy valami gyorsan jövedelmet hozót is keresel éppen, emellett legyen idő az ideális állás megtalálására is. És amikor jön egy lehetőség, fogadd meg, ígérd meg magadnak most, hogy gyorsan döntesz!
—-
A másik, hogy adj prioritást a szakmai boldogulásodnak! Célokat könnyű kialakítani, de a hozzájuk vezető lépések el szoktak sikkadni. Mindenki életében van mindenféle probléma, családi, párkapcsolati gondok, betegség, ezek vagy nem rajtad múlnak, vagy kevés vagy egyedül a megoldásukhoz. A szakmai boldogulásod sokkal inkább függ tőled, ezért érdemes vele tervezetten foglalkozni.
A körülmények a karrierépítésre most megfelelőek – alapvetően nem ideális helyzet ez, mert munkaerőhiány is van, és mert a cégek kiválasztási trendjei is változnak. Mégis most megfelelőek, mert
- a munkahelyek egyre kevésbé mernek diszkriminálni az új kolléga felvételénél– a diszkrimináció már valós versenyhátrányt jelent!
- Gyorsabban hoznak döntéseket, mert ha nem, akkor majd másnál fog dolgozni a jó kis jelölt. Nincs idő bénázni, sok körös interjúkon polemizálni, ez is versenyhátránnyá válik.
Ez pedig lehetőség minden álláskeresőnek, munkavállalónak, szakmai ambíciókat dédelgetőknek!
# # #
Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg!
Ha neked is személyes segítségre van szükséged az álláskeresésedben, karrierváltásodban, válogass tematikus szolgáltatásaimból vagy ingyenes online önéletrajz-konzultációért írj nekem! További információkért látogasd meg Facebook-oldalam!
# # #
Pszichobiznisz – könyvajánló
Ritkán van itt a blogon könyvajánló, különleges alkalom ez. Leginkább azért, mert kellően megilletődtem, amikor egy tanácsadó szakpszichológus keresett meg azzal, hogy vinne egy-két gondolatot a blogomból… így az álláskeresés során megtapasztalt személyiségtesztes őrület is belekerült ebbe a könyvbe, ami a pszichológusi munka tévedéseit mutatja be.
A Pszichobizniszt sokan botránykönyvnek gondolják – maga az írója is így említi néha.
Egyes segítők kiakadtak rajta, hogy jaj, most majd nem mernek segítséget kérni az emberek. Én, segítőként nem félek ettől. Meg más, szakmai elhivatottsággal megáldott emberek sem, saját elmondásuk szerint. Végigolvasva már látszik: a botrány csak az, hogy a leírt esetek megtörténtek, megtörténhettek.
Csak egyoldalas önéletrajzot olvasnak?
Az előző posztbeli „üdvözletem” célba ért. Kaptam is privátban annyi védekező, kioktató, pallérozott és kevésbé kifinomult stílusú levelet, hogy magam is meglepődtem. Ez nem olyan témának tűnt… Hanem… sokan olyan küldetéstudattal védték az egyoldalas CV-t, olyan érvekkel, hogy rendesen elképedtem. HR-esek, tanácsadók, mi több álláskeresők is. Nem válaszolok mindegyiküknek egyesével, de lássuk az „érveiket”. Csendben azért megjegyezném, hogy a vezetői portfólió lényege, hogy elég egy oldalt elolvasni, még akkor is, ha 10-12 oldal… mert úgy van összeállítva.
- Neki többre nincs ideje
Ezt mindhárom csoporttól megkaptam. A HR-esek védekeztek ezzel leginkább. Na de kérem, ha van egy egyoldalas, nulla információértékkel bíró CV, akkor azt minek olvasod el?
Bukott vezető lejjebbadná – ne állást keress, hanem feladatot!
Természetesen a valósággal való bármilyen egyezés a véletlen műve, mint mindig ilyenkor 🙂
Az alábbi történet erőteljesen kapcsolódik előző posztomhoz – az ott az elmélet, ez itt a gyakorlati alkalmazására egy példa.
Egy múltban ambíciózus, történetünk idején épp nagy szakmai kudarc után lévő álláskereső kért segítséget. Magát bukott vezetőként definiálta, aki már kétségbeesetten, mindegy milyen, de azért „ne dobozpakolós állás legyen” alapon keresett állást. Alkotó, szervező, rendszerező, elemző alkat volt. Vezetői múlttal belátta, itt az ideje „lejjebbadni”, és még ehhez az álláskeresési stratégiához is segítséget kért, mert úgy érezte, ez neki sem lelkileg, sem szakmailag nem menne.