Van más állásajánlata is folyamatban?
Erre mit is kellene válaszolni manapság, hogy taktikailag is jó legyen, korrekt is legyen, jó állás is legyen belőle?
A régi „iskola” szerint erre azt kellett volna válaszolni, hogy neeem, dehogyis, csakis Önökhöz szeretnék jönni dolgozni, mert meg kell(ett volna) mutatni, hogy neked ez az állás kell, és hű, milyen elkötelezett vagy, életed és véred a cégért, amiről most hallottál először, az álláshirdetés szerint pedig „piacvezető”.
Ez persze munkanélküliség idején is hiteltelen és életszerűtlen válasz lett volna, de volt, aki ezt akarta hallani, és hallotta is, és lőn rossz állás hosszú időre… Akkor azt az állást fogadtuk el, amire hajlandók voltak felvenni, csak legyen bevételünk, ehhez igazítottuk a taktikát.
Most viszont, munkaerőhiány idején azt az állást fogadjuk el, ahol úgy látjuk, megtaláljuk a számításunkat.
Álláskereső születik – Van-e élet a kerítésen túl?
Ha sok évig dolgozik valaki egy helyen, az nemcsak szakmai beszűkülést, de sajnos egy jól kihasználható lelkiállapotot is tud eredményezni. Ezért is alakult ki az a – szerintem ebben a formában téves – nézet, hogy ötévente munkahelyet kell váltani.
Jobb cégek áthelyezésekkel, folyamatos innovációkkal fenntartják a dolgozó érdeklődését, változáshoz való igényét, de sok helyen „mi már húsz éve így csináljuk” rendszer van.
Az ötévente váltás se nem kell, se nem nagyon ajánlott. Csak azért ajánlgatták, mert ez egy egyszerű megoldást jelentene arra, hogy mindenkinek változatosabb legyen a szakmai élete.
Túlképzett, túlkoros vagyok, sosem lesz már állásom?
A probléma napi szintű: munkavállalók rendszeresen panaszkodnak, hogy 40 éves kor felett már nehéz állást találni, 50 felett szinte lehetetlen. Egyénileg szoktam tudni ezt cáfolni, segítséget nyújtani, de rendszerszinten a munkáltatókat kellene meggyőzni.
Az alábbi írás a Linkedinen jelent meg, egy ismerősöm billentyűzetéből. Szólás T. Miklós a Vilma – Virtual Marketing vállalkozás vezetője a seniorok munkaerőpiaci boldogulását különösen a szívén viseli, emellett munkáltatói márka (employer branding) téma szakértője.
Amit leírt, folyton érzem, amikor 45-50 fölötti, életkori diszkriminációra panaszkodó álláskeresőkkel találkozom.
Szűrni, vagy nem szűrni? Hogyan találjunk jó munkahelyet?
Az előző posztomban volt egy gondolat, ami sokat segít a jó munkahely megtalálásában, ez:
Gondolhatod úgy, hogy ahol nem tolerálják a családcentrikus hozzáállást, ott nem akarsz dolgozni, az ilyen cégeket meg pont azzal tudod kiszűrni, ha tájékoztatod őket a családodról.
Ilyen szűréseket lehet csinálni fényképes CV-vel, vagy lakóhely megadásával is, de ezt a fajta szűrést sem szabad túlzásba vinni. Úgy általában igaz, hogy az ilyen szűrések segítenek jó munkahelyet találni. Sokszor mondjuk, hogy ahol probléma, hogy pl. valakinek családja van, ott nem akarunk dolgozni – és ez igaz is.
Ha átülünk a munkáltatói oldalra, felmerül egy kérdés: miért utasítja el azokat, akik valamiben eltérnek az ideálisnak gondolttól? (azért nem írok „ideálist”, mert nem hiszem, hogy ideális lenne az örökké 30 éves, 20 év munkatapasztalattal rendelkező, egyedülálló, csak a munkájának élő, napi 20 órát dolgozó munkavállaló)
Beleírjam-e az önéletrajzba, hogy kisgyerekes anya vagyok?
Elvileg az önéletrajz egy szakmai bemutatkozás, így, hogy van-e gyereke, és milyen idős, max. gyerekekkel kapcsolatos munkában lenne releváns egy jelentkezőnél. Sokan mégis rutinszerűen beírják, mert „igenis kihat a munkára, és ezért a munkáltatónak tudnia kell”. Ezt még álláskereső, GYED/GYES-ről visszatérők is vallják – szerintem tévesen. Én a szakmai kiválasztást támogatom, eszerint a legracionálisabb döntés nem beírni, de a legjobb válasz a címbeli kérdésre mégis az, hogy „attól függ”
A céljaidtól és a lehetőségeidtől függ, jó lesz-e, ha beírod. Mert lehet szűrő is, részedről is. Gondolhatod úgy, hogy ahol nem tolerálják a családcentrikus hozzáállást, ott nem akarsz dolgozni, az ilyen cégeket meg pont azzal tudod kiszűrni, ha tájékoztatod őket a családodról.
Aki közölni szeretné ezt magáról, az gondolja át, miért tenné, és az álláspályázat többi elemét is igazítsa ehhez az okhoz és célhoz – pl. a munkatapasztalatok közé is be lehet írni, hogy a munkája egy részét otthonról végezte. Sok cég az utazási hajlandóságot is feszegeti már az álláshirdetésben is, erre is reagálni kell – az önéletrajz „egyéb” fejezete jó lehet erre. A leggyakoribb okok:
Így teszi tönkre az életed a konyhapszichológia!
Bakancslista, komfortzóna, kiégés, önmegvalósítás, karrierváltás, 30 éves korodra ezt már el kell érned, óvakodj a negatív emberektől. Mindenféle ál-lelkizős portál tárgyalja ezeket (mondanám, hogy női magazinok, de többnyire férfi áldozatokkal találkozom), néha bele sem gondolva, milyen károkat okoznak ezzel azoknak, akik célcsoportjukká válnak. Legyinthetnél, hogy „ugyanmár, aki így hoz döntést, az megérdemli”, de ne legyints. Akik így hoznak döntést, azok azért, mert kellően sérülékenyek és befolyásolhatók, pont a nagy konyhapszichologizálásnak (is) köszönhetően. Mert tudjuk, hogy haladni kell a trendekkel, csak azt nem, hogy nemet mondani is szabad. Sőt, ha felismerjük, hogy épp manipulálnak, akkor ellen is állhatunk.
Munkaerőhiány: Már a HR-szakma nagyjai szerint sincs remény?
Olvastam ezt a cikket még tavaly 🙂 és elég pesszimistának érzem a HR-szakma legnagyobbjainak többségét. Hiszem, hogy megoldás is van, és hogy az ilyen szintű vezetők ezeket a megoldásokat látják, tudják, sőt a cikkben is említenek nagyon jó példákat. Mentoring, szervezett beilleszkedési segítség az új kollégáknak, anyagi támogatás nemcsak a fizetéssel, de a munkavállaló költségeinek figyelembevételével is. Innovatív céges környezet, mint vonzerő. Ezek nagyszerű dolgok. Legyünk tehát bizakodók. De…
Javasolhatok egy újévi fogadalmat?
Íme: Az idén foglalkozz a karriereddel is!
A jelenlegi munkádban, vagy állásváltással, vagy állástalálással, ha most nincs. Ez még nem a fogadalom, az most jön. Már látszik, kettő is lesz.
Az egyik fogadalom, amit javasolnék, hogy ezévben alakítsd ki a határozott szakmai célod! Mit akarsz a szakmai életedben, a munkahelyeden? Ismerem az általános szöveget, hogy stresszmentest, meg jól fizetőt, meg felelősségteljest. Ez mit jelent a jelenlegi munkádban? Gondold át részletesen, akár egy napi munkádon keresztül. Most ezt csinálom, ami sürgős, fontos ,de hosszútávon nem számít igazán, sem nekem, sem a cégnek. Mit kellene csinálni ehelyett/emellett, ami fontos neked is szakmailag, és a cégnek is jó?
Ha nincs munkád, akkor milyen munkát szeretnél? Konkrétan! Milyen napi feladatokkal, milyen szakterületen? Milyen pozícióban? Mennyi időt fogsz rászánni naponta egy ilyen állás megtalálására? Nem baj, ha ott tartasz, hogy valami gyorsan jövedelmet hozót is keresel éppen, emellett legyen idő az ideális állás megtalálására is. És amikor jön egy lehetőség, fogadd meg, ígérd meg magadnak most, hogy gyorsan döntesz!
—-
A másik, hogy adj prioritást a szakmai boldogulásodnak! Célokat könnyű kialakítani, de a hozzájuk vezető lépések el szoktak sikkadni. Mindenki életében van mindenféle probléma, családi, párkapcsolati gondok, betegség, ezek vagy nem rajtad múlnak, vagy kevés vagy egyedül a megoldásukhoz. A szakmai boldogulásod sokkal inkább függ tőled, ezért érdemes vele tervezetten foglalkozni.
A körülmények a karrierépítésre most megfelelőek – alapvetően nem ideális helyzet ez, mert munkaerőhiány is van, és mert a cégek kiválasztási trendjei is változnak. Mégis most megfelelőek, mert
- a munkahelyek egyre kevésbé mernek diszkriminálni az új kolléga felvételénél– a diszkrimináció már valós versenyhátrányt jelent!
- Gyorsabban hoznak döntéseket, mert ha nem, akkor majd másnál fog dolgozni a jó kis jelölt. Nincs idő bénázni, sok körös interjúkon polemizálni, ez is versenyhátránnyá válik.
Ez pedig lehetőség minden álláskeresőnek, munkavállalónak, szakmai ambíciókat dédelgetőknek!
# # #
Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg!
Ha neked is személyes segítségre van szükséged az álláskeresésedben, karrierváltásodban, válogass tematikus szolgáltatásaimból vagy ingyenes online önéletrajz-konzultációért írj nekem! További információkért látogasd meg Facebook-oldalam!
# # #