Ne aggódj, senki sem tökéletes
Az álláskeresés olyan munka, ami felfokozott stresszhelyzettel jár, ezért néha óhatatlanul hibázunk ilyenkor. Akkor van baj, ha ezek a hibák kapkodáshoz vezetnek, és ezáltal újabb hibákhoz, majd kudarchoz, végső elkeseredéshez. Ezt elkerülendő, legyünk tudatában annak, hogy a másik oldalon is emberek ülnek, akik szintén hibáztak már életükben. Semmi rendkívüli nincs egy-egy hibában, az a kérdés, hogyan kezeled. Semmiképp se ess kétségbe! Ha ez a lehetőség elúszott, majd lesz másik. De az is lehet, hogy menthető a helyzet.
Mit érdemes tanulni, hogy biztosan állást találj?
Kommentelők is, személyes ismerősök is kérdezik, hogy mivel lehetne jól elhelyezkedni, mit érdemes tanulni, merre irányítsa a továbbtanulás előtt álló gyermekét. Ezt a kérdést önmagában meg lehetne válaszolni azzal, hogy most keresett szakma pl. az ápolónő, a mezőgazdasági szakember, az IT területen is sok üres mérnöki pozíció van, és még sorolhatnám. Menő terület lehet a környezetvédelem, a logisztika, kerülendő az értékesítés. Sok ilyen általánosság összegyűjthető, de ez kevés, itt emberekről beszélünk, nem egy fadarabról, amiről el kell dönteni, mivé faragjuk.
Termékek, szolgáltatások álláskeresőknek
Álláskeresők kétségbeesésükben hajlamosak lennének bármit megadni (főleg kisebb-nagyobb összegeket), csak végre állásuk legyen.
Fontos mérlegelni, érdemes-e ezt vagy azt megvenni, költeni valamire, ami sikeres álláskeresést ígér. Ismerve az álláskeresők anyagi helyzetét, általában nem javaslom ezeket. Nem feltétlenül azért, mert nem jó a kínált szolgáltatás, hanem azért, mert a költés kimenete bizonytalan.
Egyáltalán nem biztos, hogy kapsz valamit a pénzedért, ami előrevisz.
Proaktív álláskeresés III. – CV-névjegykártya
Sokszor tanácsolom egy-egy álláskeresőnek, hogy a szakmai tapasztalataihoz illő rendezvényeken jelenjen meg nyomtatott CV-vel, magánnévjeggyel és híresztelje, hogy állást keres. Egy ilyen rendezvényen azonnal személyesen találkozhatsz szakmai vezetőkkel, szakértőkkel, a szakmai közeged jelentős részével.
Ellentétben az állásbörzékkel, ahol HR-esekbe futhatsz bele, akik nem biztos, hogy képesek a szakmaiságod megítélni a náluk hagyott CV-ből (nem is az a dolguk). A szakmai rendezvényeken kevesebb az álláskereső, így könnyebb dolgod lehet. Esetleg összefutsz ismerősökkel is: nekik el is mondhatod rögtön, hogy állást keresel, tudnak-e segíteni? Lesz, aki majd névjegyet ad, e-mailben kéri a CV-det, később esetleg elküldi a HR-osztályra, és bekerülsz adatbázisba. De idegeneknek vajon hogyan add oda az ismertető anyagod? Mint egy névjegyet.
Proaktív álláskeresés II. – Gyakorlati lépések
Előző cikkemben óvatosan ajánlgattam a hideghívásos álláskeresést, annak bizonytalan kimenete, magas költsége miatt. Most hatékonyabb módszereket is összegyűjtöttem.
Leszögezném, hogy különbség van álláslehetőség és meghirdetett állás között. Egy új kolléga megtalálásának egyik módja a hirdetés, de a cégek többsége a direkt kereséstől a HR-adatbázisán át az ajánlásig mindenféle egyéb módszerekhez nyúlhat. A proaktív álláskeresés azt jelenti, hogy azért dolgozol, hogy ilyen esetekben te is bekerülj a jelöltek közé. Lássuk, hogyan.
Proaktív álláskeresés I. – Hideghívással
(Hideghívás: ismeretlen emberek felhívása, általában valamilyen termék eladása céljából.)
Egyik olvasóm kérte, hogy foglaljam össze, milyen módon lehet „rejtett állásokat” felkutatni. Én ezt inkább proaktív álláskeresésnek hívnám, mert valójában nem rejtik el ezeket a lehetőségeket a munkáltatók, csak még nem véglegesítették az igényüket, nem hirdették meg a pozíciót, esetleg ismerősökre várnak. Egyik módja az ilyen lehetőségek felkutatásának, hogy hideghívással nekiállunk cégeket felkeresni.
Bejelentetlen munka beírható az önéletrajzba?
Sok olyan kérdés érkezik hozzám, amikor az önéletrajz bizonytalan pontjairól kell eldönteni, beírjuk-e vagy sem az álláspályázati anyagba. A hozzám fordulók bizonytalanul leírják, hogy pl. szakmunkásként végzett, de már van egy olyan OKJ-s végzettsége, amivel irodai munkát vállalna, mi legyen a szakmunkásképzővel, hiszen, ha kihagyja, az „lyuk” lesz. Vagy nem talált munkát sokáig, így az édesapja klímaszerelő vállalkozásával járt szerelni, ezzel mi legyen? Ahogy ezeket nekem leírják, ugyanúgy le lehet írni egy önéletrajzban, motivációs levélben is.
Álláspályázat méterre?
Az álláspályázatok egyik, mindenkit érintő korlátja a terjedelem. Nincs mit tenni, a 20 éves szakmai múltunkat is muszáj belesűríteni 2-3 oldalba. Ismerjük azt a jelenséget, hogy egy 2 perces történésről is tudunk 1-2 órában beszélni, anélkül, hogy unalmas lenne: a kapcsolódó érzelmeink, benyomásaink elmesélése tovább tart, mint maga az esemény tartott. Az álláspályázatokban e jelenség ellen kell dolgozni, erre pedig a megfogalmazás, a megfelelő CV formátum kiválasztása és a szövegszerkesztés lehet jó eszközünk. A probléma lehet fordított is: néha az álláskeresők úgy érzik, nincs annyi közlendőjük, amennyivel legalább 1 oldal teleírható. Mindkét helyzetre van megoldás.
El lehet menni. De vissza is lehet jönni?
Egy olvasóm keresett fel azzal a témajavaslattal, hogy vajon mi várja azokat, akik hazatérnének külföldi munkavállalásukból.
Ezernyi kérdés merülhet fel a visszatérőkben, ezekből próbálok néhányat megválaszolni a visszatérő álláskeresők szempontjából.
Katasztrófaturizmus
Olvastam ma egy lakossági pénzügyekkel foglalkozó cikket, benne pedig egy okosnak tűnő ember veretesen ostoba gondolatát arról, hogy minden háztartásban akadna néhány ezres öngondoskodásra, csak spórolni kell. Hát persze, ő biztosan így látja, ezért haragudni sem tudok rá. De szívesen elküldeném egy Békés megyei faluba személyre szabott tanácsokat adni, ahol ha egy családban 1 dolgozó akad, már örülünk, annyira kevés a munkahely. Eszembe juttatott viszont egy régi élményemet, amikor szintén hasonló – tájékozatlanságból eredő – szociális érzéketlenséget tapasztaltam.
Gimnazista gyakornok voltam egy önkormányzat iktatóirodájában, ahová a lakossági levelek is érkeztek. Igen, segélykérők is. A középkorú, selyemblúzos nő munkaköre szerint felbontotta ezeket is, iktatta, de emellett néha felolvasta, és kommentálta. Pl. egy poros füzetlapra írt pár sort, amiben a levélíró segélyt kér, mert konkrétan nincs mit ennie. A nő kommentje hozzá: „se illetékbélyeg, se semmi? De bunkó…!” Ekkor határoztam el, hogy én ilyen sohasem leszek. Illedelmes gyakornokként csak magamban dohogtam: Illetékbélyeg, mi? Mikor kenyérre sem futja?