Hogyan ismerheted fel a rutintalan interjúztatót?
A CV-online blogjában írt legutóbbi cikkemben a rutintalan interjúztatókkal való viselkedésről írtam. Ami onnan kimaradt, annak részletezése, hogy hogyan is ismerhetők fel ezek az emberek.
Nagy hiba a HR-es interjúztatót az életkora alapján tapasztalatlannak értékelni. Lehet, hogy csak huszonéves, és 1-2 év munkatapasztalata van, de ha naponta 4-5-6 állásinterjún vesz részt, akkor már több mint 1000-1500 állásinterjút vezetett le még így is. Neked álláskeresőként valószínűleg sosem lesz ilyen állásinterjús rutinod (és ez persze nem is cél).
Az álláskeresés nem bonyolult
Amikor ezt mondom, akkor arra gondolok, hogy a létező legkézenfekvőbb módon kell kezelni azokat a tényezőket, kérdéseket, amik felmerülnek.
Vállalod a felelősséget?
McGee : “Boss…This is all my fault, I take responsibility for what happened here. You’ll have my resignation by the end of the day” Gibbs : “You break protocol McGee?” McGee : “No, but…” Gibbs : “I am responsible, you’re part of a team, you’re part of my team, and I’m sure hell not turn in my badge” |  |
| /NCIS 8. évad, 15. rész/ |
————————————————-
Az önéletrajza szerint sok álláskeresőt felelősségteljes munkavégzés jellemez, de ez a tulajdonság még nem terjedt el annyira, mint a csapatjátékosság…. De vajon mennyire gondolja komolyan valaki a felelősségvállalást a munkájában, főleg a hibáiban?
Arról jutott ez eszembe, hogy láttam a fenti jelenetet nemrég az NCIS egyik epizódjában. A beosztott a főnöke elé ugrott, összeszedvén minden bátorságnak gondolt erejét, belekezdett a „felelősségvállalásba”:
– Főnök, ami itt történt, az az én hibám, vállalom a felelősséget, délután felmondok.
A főnök leordította a fejét:
– Szabályt szegtél?
– Ööö, nem, de…
A főnök folytatta:
– Én vagyok a vezetőd, te egy csapat tagja vagy, az én csapatom tagja, és én bizony nem mondok fel…
Mekkora különbség van a két „felelősségvállalás” között, igaz?
Miről hazudnak nekünk az állásinterjúkon?
Valószínűleg sok álláskereső találkozott már – finoman szólva – be nem tartott ígéretekkel, akár a kiválasztás, akár később, a munkája során. Az álláskeresőket mindig arra biztatom, hogy kérdezzenek, nyerjenek megerősítést minden kétségükre, akarjanak konkrét választ minden kérdésükre, mielőtt igent mondanak egy cég állásajánlatára. Ellenkező esetben sok kellemetlen perc, és akár derékba tört karrier lehet a következménye.
Honnan tudjuk, hogy jó céghez megyünk?
Amikor megérkezik végre a hívás, hogy megkaptunk egy állást, nehéz higgadtnak maradni, és nem is veszi jól ki magát, ha gondolkodási időt kérünk, még az is lehet, hogy ezzel buknánk el az állást. Ezért ilyenkor nagy örömmel igent mondunk, és néha később meg is bánjuk…
Ezt elkerülendő, van pár momentum, amit már az álláskeresési fázisban érdemes feljegyezni minden állásinterjú után, a régebben már tárgyalt álláskeresős füzetbe! Igen, papíralapon, hogy azonnal lehessen keresni benne, és felfrissíteni az állásinterjús és toborzási tapasztalatokat. És mivel az álláskeresők jórésze elég sok interjún jelenik meg, és mindegyikre nem emlékezhet fejből, a jegyzetek fognak segíteni. Gondoljuk végig az alábbiakat!
Túl az ezredik önéletrajzon
Mostanában ugrottam át az 1000. kijavított, finomított, közel tökéletesre csiszolt önéletrajzot a Jobangel blog története során, így egy kis összefoglalót írnék, válaszolva Gyakran Ismételt Kérdésekre is.
Állásinterjú állásközvetítő cégnél
Az előző cikkem kommentjei között felvetette egy kedves olvasóm, hogy egy közvetítő állásinterjújára nehéz felkészülni, mert nem ismerjük a leendő munkáltatót. Valóban, ez a fajta interjú egy kicsit másfajta felkészülést igényel, és ehhez jó, ha megértjük, hogyan működik a közvetítői tevékenység, mik az ő érdekei.
Hogyan ne izgulj az állásinterjún?
Amikor végre megérkezik önéletrajzíró munkánk jól megérdemelt eredménye, az állásinterjú lehetőség, tapasztalatom szerint az első pár interjút „szétizgulják” a jelöltek, nem sikerül jól. Volt, amikor konkrét visszajelzést is kapott jelölt, azért nem rá esett a választás, mert túlságosan izgult. Hát mi lesz vele hasonlóan nehéz munkahelyi helyzetben? Nem értek egyet ezzel az indoklással (munka közben nem lesz többé állásinterjús helyzetben, ezért majdnem irreleváns, hogyan reagált az állásinterjús stresszre), de valószínűleg nem ez volt az egyetlen ilyen eset.
A vizsgadrukk természetesnek tartott jelenség, szerintem nem az. Az oka többnyire az izgulós vizsgázó(jelölt) önbizalomhiánya, kétség önmagában, a tudásában, esetleg lelkiismeret-furdalás, hogy nem készült fel rendesen, tehát van miért izgulnia. Állásinterjús drukk esetén ez kiegészül az érzéssel, hogy „ez az egyetlen esélyem, el ne rontsam”, „a megélhetésem függ tőle” „mi lesz velem, ha nem sikerül” Hogyan lehet mindezeket félretenni?
Állásinterjú időpontegyeztetés: mit is kell megbeszélni ilyenkor?
Olyan egyértelműnek tűnik, hogy ha álláskeresésben vagyunk, és megcsörren a telefon, állásinterjúra hívnak, örülünk, időpontot egyeztetünk, majd megköszönjük a lehetőséget, és letesszük a telefont. Valójában sok hibát követnek el ilyenkor az álláskeresők, aminek mindig elégedetlenség a vége. Nem elég a dátumot, időpontot egyeztetni.
1. Ha tudnád, milyen feladatról van szó, nem is mennél el
Ezért ezt tisztázni kell. Úgy kezdik, hogy „ittmegott megtaláltuk az önéletrajzát, lenne egy lehetőség, új kollégákat keresünk, mikor találkozzunk?” Rutintalan álláskereső azonnal nézi a naptárát, majd mikor megérkezik az interjúra, kiderül, hogy csoportos interjú, és biztosítási ügynököket keresnek, beszámlázós fizetéssel. Ezt elkerülendő, kérdezzük meg, milyen állásról van szó, mi a feladat.
Az „ezüstérmes” jelölt újabb lehetősége
Velem többször megtörtént, hogy kiválasztáskor „ezüstérmes” lettem (az első a vesztesek közt, brrr), amiről úgy értesültem, hogy állásinterjú után mély hallgatás, majd kb. 6-8 hónap múlva visszahívtak, azzal, hogy „járt nálunk interjún ekkor, érdekelné-e még az állás?” Az ilyen helyzetekből sokat lehet tanulni.