Így teszi tönkre az életed a konyhapszichológia!
Bakancslista, komfortzóna, kiégés, önmegvalósítás, karrierváltás, 30 éves korodra ezt már el kell érned, óvakodj a negatív emberektől. Mindenféle ál-lelkizős portál tárgyalja ezeket (mondanám, hogy női magazinok, de többnyire férfi áldozatokkal találkozom), néha bele sem gondolva, milyen károkat okoznak ezzel azoknak, akik célcsoportjukká válnak. Legyinthetnél, hogy „ugyanmár, aki így hoz döntést, az megérdemli”, de ne legyints. Akik így hoznak döntést, azok azért, mert kellően sérülékenyek és befolyásolhatók, pont a nagy konyhapszichologizálásnak (is) köszönhetően. Mert tudjuk, hogy haladni kell a trendekkel, csak azt nem, hogy nemet mondani is szabad. Sőt, ha felismerjük, hogy épp manipulálnak, akkor ellen is állhatunk.
Nem tudod rászánni magad az állásváltásra?
A megszokás nagy úr, ezt tudjuk. De mint „úr”, nem a mi érdekeinket képviseli. Olyan kényelmes, megszokott, rutinos, rendezett kis életünk van általa, hogy nem akarjuk lecserélni, változtatni rajta, mert nem tudjuk, hogy milyen lesz másképp. Tipikusan adminisztrációs, koordinációs, ügyintézői területen dolgozók problémájaként látom ezt. Furcsa módon inkább nőknél. Ők mondják ilyenkor: Másik munkahely? Az túl nagy változás. Új kollégákat, új főnököt megszokni, miközben a mostaninak már ismerem a rezdüléseit? Ugyan nem igazán jó már itt, de legalább tudom, mire számíthatok, hangzik az „érv”, és itt közbe is szólok.
Miért nem sikerült az állásváltás?
Az állásváltás alapvetően két okra vezethető vissza: az egyik, amikor évek alatt annyit változott a cég, a gazdasági környezet és a feladatok, hogy az már nem felel meg. A másik, amikor sosem volt jó az állás, mert már az elején melléválasztott vagy épp nem tehette meg, hogy válasszon, és benne ragadt.
A rosszul választott állások esetén azt szoktam először kideríteni az állásváltóval, hogy mi az, ami miatt biztosan rossz helyen van. A kevés fizetés egy racionális ok, azon túllépve mi van még?
5 ok, amiért az emberek nem mernek munkahelyet váltani
Amikor megkérdezem egy régóta szenvedő, magát végre elhatározó embertől, hogy mire várt eddig a rossz munkahelyén, általában mindenféle tanulságos választ kapok. Az egyik fő motiváció a maradásra az ismeretlentől való félelem. De ennél azért összetettebbek a problémák, ami miatt emberek beleragadnak olyan körülményekbe, amikből ki kellene szabadulni, ami miatt nem mernek továbblépni.
1. „Máshol sem jobb”
Dehogynem. Már attól jobb, hogy egy új helyen…
Ezeket nem akarja hallani egy álláskereső
Ahogy írtam régebben, a munkáltató-munkavállaló viszonyban fordult a kocka, mégis sokan vannak, akik küzdenek az álláskereséssel, mert pályaújrakezdők, karrierváltók, vagy bármely más váltásban vannak (iparág, pozíció szintje), amihez nem kapják meg a kellő támogatást. Néha egy sima állásváltásnál sem. Néha ezeket a kifogásokat egy-két környi állásinterjú után kapja meg az álláskereső, néha csak az önéletrajzát látva mormog ilyesmit a kiválasztó. A kérdés az összes szituációban ugyanaz: Miért nem bízzuk rá az álláskeresőre, hogy maga döntse el, mi való neki, mi jó neki?
Mit mondok egy álláskeresőnek, ha nem sikerült az állást megkapnia?
A legtöbb esetben a CV javítással már eljutunk addig, hogy behívják állásinterjúra, lelkesen fel is készül rá – mert amellett, hogy a felkészülést is nagyon komolyan vetetem, elég lelkesítő is tudok lenni… 🙂 Tehát, lelkesen elindul, és elvárja magától, hogy azonnal sikerre jusson. Sajnos az álláskereső sikere csak 95%-ban múlik rajta, a maradék 5%-ot az irányíthatatlan, kiszámíthatatlan események, körülmények adják.
Hogyan váltsunk karriert?
A „miért” mindenkinek egyéni: ráunt az eddigi munkáira, valami fontosabbat szeretne csinálni, vagy kevésbé stresszeset, már nem tud azonosulni az eddigi munkája céljával. Bármi is az, nem kell ezt megmagyaráznia akkor sem, amikor majd arról kérdezik az állásinterjún, miért váltott. Akkor arról kell majd beszélnie, mit lát az új karrierben, miért választotta, és miért pont ezt választotta.
A karrierváltás gyakorlati lépései sokkal nehezebbek lesznek, mert a munkáltatók szemlélete még nem igazán alkalmazkodott a karrierváltáshoz. Az ő fejükben még az van, hogy a pályakezdők legalább olcsók (már nem szerencsére), és nagyon rugalmasabb (értsd: kihasználhatók, de szerencsére egyre kevésbé igaz ez is). E két tulajdonsággal szemben egy munkatapasztalatokkal már rendelkező, rutinos, jogait ismerő ember nem tűnik jó választásnak ott, ahol az olcsóság és a kihasználhatóság szempont. Ez valahol azt is garantálja, hogy ha a karrierváltók egyszer találnak új szakterületükön egy jó munkahelyet, az hosszútávú lesz mindkét fél részéről.
Egy újévi fogadalom: lecserélem a rossz állásom!
Az állásváltással kapcsolatos fogadalom elég gyakori, jött is jópár levél, hogy segítsek… Az önéletrajzok javítása csak egy lépés, ahhoz, hogy a rossz állást jobbra lehessen cserélni, még nagyon sok dologra van szükség. Tervezés, a lelkesedés megtartása még akkor is, ha a nagy lendület sem hozza meg a gyors eredmény. Az elhatározás fontos, de az újévi fogadalmak mindig ott buknak el, hogy nem sokáig tart az új év = új lehetőség illúziója. Ha illúzió, nem pedig meggyőződés, akkor szinte biztos, hogy ellaposodik a fogadalom. Ma reggel már úgy ébredtünk, hogy ez is csak egy átlagos munkanap lesz, aki pedig állást váltana, ezt a hétfő reggelt igazi katasztrófaként élheti meg, és el is veszti az összes kedvét a változtatáshoz. Hogy ne így legyen, íme pár tanács:
Váltás évtizednyi munka után
Az elmúlt tizenpár évben ugyanott dolgoztam, fogalmam sincs hogy kell állást keresni, segíts!
Ilyen témájú leveleket is kapok, és bizony, ez egy külön problémakör. Ha valaki egy cégnél ennyi időt tölt, valószínűleg sokféle munkát végzett, sokféle tapasztalatot szerzett, de hogy manapság mi releváns a munkaerőpiacon, arról nem nagyon van infója. Nem tudja, mit tud, mert rutinosan, ösztönösen csinálja, nem is tudja, hogy más ilyeneket nem tud.
Együtt dolgozni egy elviselhetetlen főnökkel
Általános véleményem, hogy a mobbingra és/vagy együttműködésre képtelen vezetőre egyetlen jó válasz a munkavállaló részéről az állásváltás (én legalábbis erre jutottam, meg is tettem, amikor ilyen helyzetben voltam, amikor meg nem, egy autóbaleset után gondolkodhattam 1 hónapot fekve, hogy akkor érdemes-e ezt így folytatni…arra jutottam, hogy nem).
Ha az állásváltási szándékot eldöntötte a munkavállaló, akkor az álláskeresésre sok jó tippem van itt a blogon :), viszont az átmeneti időszakra is kell valamilyen túlélési taktika, amíg meg nem találja az új állást, és mégiscsak az utált főnök fejét kell néznie, nap mint nap a felmondásig.