Hogyan ismerheted fel a rutintalan interjúztatót?
A CV-online blogjában írt legutóbbi cikkemben a rutintalan interjúztatókkal való viselkedésről írtam. Ami onnan kimaradt, annak részletezése, hogy hogyan is ismerhetők fel ezek az emberek.
Nagy hiba a HR-es interjúztatót az életkora alapján tapasztalatlannak értékelni. Lehet, hogy csak huszonéves, és 1-2 év munkatapasztalata van, de ha naponta 4-5-6 állásinterjún vesz részt, akkor már több mint 1000-1500 állásinterjút vezetett le még így is. Neked álláskeresőként valószínűleg sosem lesz ilyen állásinterjús rutinod (és ez persze nem is cél).
Visszamenjek a régi munkahelyemre?
Ezzel a dilemmával is találkoztam már mindkét oldalról: A jelölt a régi munkahelyéről kapott hívást, mi lenne, ha újra együtt dolgoznának? Illetve a munkavállaló egy régebbi munkahelye állásajánlatát látva gondolt erre… Ebben az esetben bizony a munkáltató kockáztat kevesebbet: az ismerős, jól dolgozó embert megnyerni egyszerűbb, mint egy teljes keresési folyamatot végigcsinálni, és jó eséllyel a beválással sem lesz probléma. Az esetleg állást sem kereső jelölt pedig mérlegeljen, minél többféle szempont szerint. Pár szempontot összegyűjtöttem, de most inkább kérdezek, mert a jó válaszokat mindenki maga fogja tudni. Ebben végképp nincs általános jó megoldás: csakis a saját prioritásaid számítanak.
Áltudományos kiválasztási módszerek II.: grafológia
Írtam régebben asztrológiáról, arcelemzésről, mint kiválasztásra elfogadhatatlan módszerekről. Szerencsére ezek nem túl elterjedtek, vannak viszont elterjedt téves, áltudományos módszerek.
Tekintettel arra, hogy a HR szakma által végzett kiválasztás szakmai alapja részben pszichológiára, mint „puha tudományra” épül, nagy veszély fenyegeti az áltudományok oldaláról. Azért, mert a személyiség feltérképezésével, megismerésével mindenféle ezoterikus szemlélet is próbálkozik a tudományon kívül, majd megpróbálja magát tudománynak mutatni.
Áltudományok „helye” a HR-ben
Ha elfogadjuk, hogy az új kolléga kiválasztása egy gazdasági döntés a cég vezetői részéről, akkor ebből következik, hogy itt nincs helye hókuszpókuszoknak, áltudományos elméleteknek, sarlatánkodásnak. Racionálisan kell dönteni, mindenki érdekében. Mivel a racionális döntések is bizonyulhatnak rossz döntésnek – információhiány, téves becslés miatt lesz rossz általában – , sokan hajlamosak „alternatív” módszereket bevetni kiválasztásra, főleg egy (több) rossz döntés után. Én inkább a rossznak bizonyult döntés utólagos elemzését tartanám jó megoldásnak a jövőre nézve, de az áltudományok azonnali sikert ígérnek, nem tanulságot. A gyors siker vonzóbb, mint szembesülni a hibás gondolatok mentén hozott hibás döntésekkel. Az áltudományok itt nyerésre állnak a racionalitással szemben.
Áltudományos kiválasztási módszerek I.: arcelemzés
Vannak olyan témák az álláskeresésen, szakmai oldalról a toborzáson, kiválasztáson belül, amitől eldobom az agyam. Kevés ide már a „tombolás” címke is, nem is tudom, mi lenne a megfelelő. Ilyen téma pl. az asztrológia szerinti kiválasztás, és nemrég egy másik áltudományos módszer került látókörömbe, az arcelemzés. Szerencsére még soha senki sem panaszkodott arra nekem, hogy ezzel találkozott volna álláskeresése közben, ellenben amikor kompetencia-mérés témakörben keresgéltem olvasnivalót, találtam olyan értekezéseket nemcsak magyar oldalakon, amik arról szóltak, hogy ez egy eszköz lehet a kiválasztásra.
Hogyan ne izgulj az állásinterjún?
Amikor végre megérkezik önéletrajzíró munkánk jól megérdemelt eredménye, az állásinterjú lehetőség, tapasztalatom szerint az első pár interjút „szétizgulják” a jelöltek, nem sikerül jól. Volt, amikor konkrét visszajelzést is kapott jelölt, azért nem rá esett a választás, mert túlságosan izgult. Hát mi lesz vele hasonlóan nehéz munkahelyi helyzetben? Nem értek egyet ezzel az indoklással (munka közben nem lesz többé állásinterjús helyzetben, ezért majdnem irreleváns, hogyan reagált az állásinterjús stresszre), de valószínűleg nem ez volt az egyetlen ilyen eset.
A vizsgadrukk természetesnek tartott jelenség, szerintem nem az. Az oka többnyire az izgulós vizsgázó(jelölt) önbizalomhiánya, kétség önmagában, a tudásában, esetleg lelkiismeret-furdalás, hogy nem készült fel rendesen, tehát van miért izgulnia. Állásinterjús drukk esetén ez kiegészül az érzéssel, hogy „ez az egyetlen esélyem, el ne rontsam”, „a megélhetésem függ tőle” „mi lesz velem, ha nem sikerül” Hogyan lehet mindezeket félretenni?
Tanuljunk könyvből állást keresni!
Van, mikor ez a kérés felém: hogy ajánljak álláskeresési szakirodalmat, mert szívesen olvasnának megbízható könyvet, és bíznak benne, hogy én tudok ajánlani. Nos, teljes meggyőződéssel szinte egyetlen könyvet sem. Ez nem a könyvek hibája, az íróik legjobb tudásukkal leírják az önéletrajzírás általános szabályait, egy ideális világban jól működő karriertervezést, célkitűzések kialakítását, álláskeresői tárgyalástechnikát, levélírást stb. De a mi kis valóságunk nem az „ideális világ”, ha ezt az átlagos álláskereső elolvassa, először azt látja benne, hogy lehetetlen. Ha így kell, akkor nálunk nem lehet állást keresni. Ezért kizárólag ezek a könyvek nem fognak segíteni. Én mégis azt gondolom, hogy hasznos őket elolvasni: szemléletformáló, fontos információkat adó könyvek, de álláskeresési útmutatónak korlátozottan használhatók. Mindenki esete, lehetőségei egyediek, a könyvek pedig túl általánosak.
Multinál vagy kis cégnél dolgozzak?
Az álláskeresők jórésze álláskereséskor kialakítja a képét számára ideális állásról, munkahelyről. Ez hasznos, hiszen ez egyfajta célkitűzés, de néha a fölösleges preferenciák, vagy éppen a téves feltételezések akadályozzák az álláskeresés sikerességét. Az egyik ilyen preferencia a cégméret és a cég tulajdonosi köre. Mint mindig, itt sem egyértelműen kijelenthető, mi jó, vagy mi rossz, ezért ezt én sem vállalom (főleg, mert jó és rossz tapasztalataim is vannak mindenhonnan), de vannak tendenciák, tapasztalatok, amiből lehet pl. állásinterjúra jó kérdéseket kialakítani.
Egy kezdő állásközvetítő bénázása
Legalábbis csak sejtem, hogy kezdő, mert profi ilyet nem csinál. De kezdem az elején:
Mint sokan, akik állásportálokra regisztráltak egykor, sokszor kapok levelet mindenféle álláslehetőséggel, nyilván ritkán aktuális az ilyen ajánlat. Ezért mindig visszaírok, hogy köszönöm, én most nem, de vannak ismerőseim a szakmában, akik talán igen, segíthetek-e, továbbíthatom-e a lehetőséget a szóbajöhetőknek? Eddig mindig olyan válasz jött erre, hogy hát hogyne, itt az állásprofil is mellékletben, terjesszem nyugodtan, és jajdeörül, és hűű … Volt már ismerősöm, aki így talált állást, tehát ez működik, mindenki örömére.
A ma mailboxomban landolt – szakmailag rendben lévő, de nem időszerű – állásajánló levél azonban kiváltotta belőlem egy „tombolás” címkére érdemes poszt írását.
Normál állásajánló levélnek indult, mondanivalója szerint „Rátaláltunk Önre az ilyenolyan portál adatbázisában, van egy ilyen ajánlat, ezeket kell tudni, ilyen tapasztalatok kellenek, ez a feladat, szerintünk Önnek ez való, ha érdekes, küldjön egy frissített CV-t”.
Eddig rendben, ugyan a „Tisztelt Hölgyem/Uram!” megszólítástól kicsit fáztam már az elején is, mert a nevemből jól látszik, hogy melyik táborban vagyok. Ezt tehát nem tudtam mire vélni, de vannak még gyengébb körlevélküldő szoftverek, amik nem tudják a megszólítást névre szabni, biztos ilyet használ, ez jutott, megbocsátom. Azonban a levél végére 4 olyan mondatot bírt biggyeszteni, amiért semmilyen kezdetleges szoftvert nem tehetnék felelőssé, ez bizony a levélíró „személyisége”.
Szó szerint idézem az ominózis 4 mondatot:
Hogyan jelentkezzünk idétlen álláshirdetésre?
Az előző posztban szétszedett álláshirdetéshez rengeteg hasonló van. Az egyik tanulsága az volt a posztnak az olvasók szerint, hogy ha az álláskereső megteheti, ilyen hirdetésekre ne jelentkezzen, ne pazarolja az idejét.
Sajnos van, aki ezt nem teheti meg, mert pl. olyan régióban lakik, ahol alig van álláslehetőség, vagy mert régóta állást keres, és már bármilyen bevétel, legális munka jól jönne. Aki nincs abban a helyzetben, hogy lehetőségeket hagyjon ki, annak ilyeneket is meg kell próbálni.
Elvárás: jó kommunikációs készség
Álláshirdetések tucatjai kérik a kitűnő kommunikációs készséget, néha úgy érzem, hogy csak divatból, mert a hirdetők sem tudják pontosan megfogalmazni, mit is értenek ezalatt.
Emellett a legtöbb álláspályázatban benne van hogy „kitűnő kommunikációs készséggel rendelkezem”, mivel a legtöbb sablon tartalmazza ezt az univerzális mondatot. Majd jön a jelölt állásinterjúra, és nemhogy nem kommunikál jól, de kifejezetten rosszul adja elő magát. Persze a cégek sincsenek a helyzet magaslatán (erről majd külön megemlékezem egy következő posztban), ha kommunikációról van szó, így a két fél elbeszél egymás mellett.