Küldtél már visszajelzést állásinterjú után? Úgy értem, álláskeresőként…
Nem kapsz visszajelzést az álláspályázataidra? Nem tudod, miért nem, mit csinálsz rosszul? Ez utóbbit lehet, hogy meg tudom mondani, mert erre specializálódtam, de a visszajelzés hiánya örök elégedetlenségforrás az álláskeresőknél. Nem kapsz visszajelzést, mert nincs rá kapacitásuk, nincs is igazi vállalható indok (erről a CV-online-on itt írtam bővebben), miért nem te… Az eredmény ugyanaz: nem tudod, mit csinálsz rosszul álláskereséskor, és azt sem, ha esetleg mindent jól csinálsz, csak nincs szerencséd.
Ez viszont nagyjából a HR-esekre, toborzókra, közvetítőkre is igaz. Te, mint álláskereső is lehetsz velük elégedetlen, de ennek vajon hányszor adtál hangot? Ezért aztán fogalmuk sincs róla, mi a baj azzal, amit és ahogy csinálnak. Általánosságban mindenki tud panaszkodni, fórumokon, blog kommentekben valóban rémes sztorikat olvashatunk. De vajon magának az „elkövetőnek” valaha is szólt valaki, hogy nem így kellene?
Küldtél már visszajelzést állásinterjú után? Úgy értem, álláskeresőként…
Nem kapsz visszajelzést az álláspályázataidra? Nem tudod, miért nem, mit csinálsz rosszul? Ez utóbbit lehet, hogy meg tudom mondani, mert erre specializálódtam, de a visszajelzés hiánya örök elégedetlenségforrás az álláskeresőknél. Nem kapsz visszajelzést, mert nincs rá kapacitásuk, nincs is igazi vállalható indok (erről a CV-online-on itt írtam bővebben), miért nem te… Az eredmény ugyanaz: nem tudod, mit csinálsz rosszul álláskereséskor, és azt sem, ha esetleg mindent jól csinálsz, csak nincs szerencséd.
Ez viszont nagyjából a HR-esekre, toborzókra, közvetítőkre is igaz. Te, mint álláskereső is lehetsz velük elégedetlen, de ennek vajon hányszor adtál hangot? Ezért aztán fogalmuk sincs róla, mi a baj azzal, amit és ahogy csinálnak. Általánosságban mindenki tud panaszkodni, fórumokon, blog kommentekben valóban rémes sztorikat olvashatunk. De vajon magának az „elkövetőnek” valaha is szólt valaki, hogy nem így kellene?
Nem veszed fel a tehetséges álláskeresőt, mert veszélyes lenne rád? Gondold át ezt még egyszer!
Előző heti cikkemben azzal foglalkoztam, hogy mit tegyen az, aki úgy gondolja, azért nem kap meg egy állást, mert a döntéshozó a saját pozícióját félti tőle. Ennek folytatásaként a szorongó, székét féltő főnökhöz is lenne pár szavam. Még mindig fenntartom, hogy aki azért nem vesz fel egy bizonyos jelentkezőt, mert az a valaki jobb nála, annak sok mindent kell tisztáznia magával…
Nem vesznek fel, mert veszélyes lennék a főnökre!
Hallom jópárszor ezt a panaszt, hogy „azért nem vettek fel, mert többet tudok/jobb vagyok, és ezzel veszélyeztetném a főnök pozícióját”. Nem tudom egyértelműen lemérni, hányszor valós és hányszor csak vélt ez az indok, de érdemes foglalkozni vele, mert már az is enyhíti a problémát, ha álláskeresői oldalról tudatos stratégiát választunk ehhez a helyzethez.
Első ránézésre leginkább egy sértődött önigazolásnak tűnik, de nem szabad látszatból ítélni, tehát ha valaki ezzel jön, körbekérdezem: miből gondolja ezt?
Ne sajnáld az álláskeresőt! Segíts neki!
Ismerőseim jórésze már tudja, hogy bloggerként mivel foglalkozom, így ha álláskeresővé válnak, engem is felhívnak segítségért. Egyikük egyszer megjegyezte: felhívott többeket, hogy segítsenek, ahogy azt én is mindig tanácsolom. Sopánkodtak, sajnálkoztak, „jajaj, most mi lesz, hát persze megpróbálok segíteni”. Utána felhívott engem, és végre nem sopánkodást hallott. Én a már rutinná vált kérdéseim után (milyen állásokat keresel, mik a preferenciáid, mi a fizetési igényed?) azzal folytatom, hogy küldjön egy önéletrajzot, és megnézzük, mit lehet kihozni belőle, milyen stratégiát lehet érdemes követni.
Együtt dolgozni egy elviselhetetlen főnökkel
Általános véleményem, hogy a mobbingra és/vagy együttműködésre képtelen vezetőre egyetlen jó válasz a munkavállaló részéről az állásváltás (én legalábbis erre jutottam, meg is tettem, amikor ilyen helyzetben voltam, amikor meg nem, egy autóbaleset után gondolkodhattam 1 hónapot fekve, hogy akkor érdemes-e ezt így folytatni…arra jutottam, hogy nem).
Ha az állásváltási szándékot eldöntötte a munkavállaló, akkor az álláskeresésre sok jó tippem van itt a blogon :), viszont az átmeneti időszakra is kell valamilyen túlélési taktika, amíg meg nem találja az új állást, és mégiscsak az utált főnök fejét kell néznie, nap mint nap a felmondásig.
Van-e értelme a szombati munkanapnak?
Gondolom, nem mondok újdonságot vele, hogy nincs. Az átrendezett, hosszúhétvégés ünnepnap+pihenőnapokért ledolgozandó szombatok logikusnak tűnnek, papíron, ahol a munkavállalók nem emberek, hanem termelési tényezők, a cégek pedig más cégekkel kapcsolatban nem álló, képzeletbeli dobozban, magukban ketyegő izék (főleg külföldiekkel ne legyen kapcsolatuk ugye, mert ők aztán végképp nem dolgoznak ilyen szombatokon).
De a munkavállalók bizony emberek, a cégek pedig úgy végzik tevékenységüket, hogy más cégekkel kapcsolatban állnak, együtt dolgoznak, kiszolgálják egymást. Ergo, az „ügyesen” kitalált szombatoknak értékes munkanapként való számontartása a legtöbb esetben lehetetlen.
Kezdem érteni a HR-eseket!
Ezzel a felkiáltással térnek vissza néha alkalmi álláshirdető ismerőseim, akik először találták szembe magukat egy olyan halom önéletrajzzal, ami nem megfelelő: nem válaszol az álláshirdetésben megfogalmazott igényeikre, sőt, még csak nem is tárgyalja azokat a pontokat, amik az álláshirdetésben le vannak írva.
Fokozottan növeli a kiválasztó rossz érzését, ha ismerősi körben küldött szét levelet, Linkedinen, Facebookon, hogy ha esetleg tud valaki alkalmas embert…
Búcsúlevél a kollégáknak
Az utolsó nap teendői közé tartozik a búcsúlevél megírása is. Úgy gondolom, erre érdemes külön is kitérni, mert láttam már suta és nagyon sikeres próbálkozásokat is.
Körbeküldhetsz külön a kollégáknak, és külön a vezetőknek egy-egy e-mailt, de csak akkor, ha olyan mondanivalód van, ami a jövőre nézve is pozitív.
Utolsó munkanap a cégnél
A profi felmondáson túl nagyon fontos, hogy hogyan töltöd az utolsó napod a munkahelyeden. Az adminisztratív teendők mellett azért is mindent meg kell tenned, hogy ne maradjon tüske, sértődés senkiben. Persze így is fog időnként…, de neked mindig profi módon kell viselkedned, a karriered érdekében nem égethetsz fel hidakat magad után. Ritka kivételeken kívül (pl. peres elválás), ez működik is.