Nem vesznek fel, mert veszélyes lennék a főnökre!
Hallom jópárszor ezt a panaszt, hogy „azért nem vettek fel, mert többet tudok/jobb vagyok, és ezzel veszélyeztetném a főnök pozícióját”. Nem tudom egyértelműen lemérni, hányszor valós és hányszor csak vélt ez az indok, de érdemes foglalkozni vele, mert már az is enyhíti a problémát, ha álláskeresői oldalról tudatos stratégiát választunk ehhez a helyzethez.
Első ránézésre leginkább egy sértődött önigazolásnak tűnik, de nem szabad látszatból ítélni, tehát ha valaki ezzel jön, körbekérdezem: miből gondolja ezt?
Ne sajnáld az álláskeresőt! Segíts neki!
Ismerőseim jórésze már tudja, hogy bloggerként mivel foglalkozom, így ha álláskeresővé válnak, engem is felhívnak segítségért. Egyikük egyszer megjegyezte: felhívott többeket, hogy segítsenek, ahogy azt én is mindig tanácsolom. Sopánkodtak, sajnálkoztak, „jajaj, most mi lesz, hát persze megpróbálok segíteni”. Utána felhívott engem, és végre nem sopánkodást hallott. Én a már rutinná vált kérdéseim után (milyen állásokat keresel, mik a preferenciáid, mi a fizetési igényed?) azzal folytatom, hogy küldjön egy önéletrajzot, és megnézzük, mit lehet kihozni belőle, milyen stratégiát lehet érdemes követni.
Együtt dolgozni egy elviselhetetlen főnökkel
Általános véleményem, hogy a mobbingra és/vagy együttműködésre képtelen vezetőre egyetlen jó válasz a munkavállaló részéről az állásváltás (én legalábbis erre jutottam, meg is tettem, amikor ilyen helyzetben voltam, amikor meg nem, egy autóbaleset után gondolkodhattam 1 hónapot fekve, hogy akkor érdemes-e ezt így folytatni…arra jutottam, hogy nem).
Ha az állásváltási szándékot eldöntötte a munkavállaló, akkor az álláskeresésre sok jó tippem van itt a blogon :), viszont az átmeneti időszakra is kell valamilyen túlélési taktika, amíg meg nem találja az új állást, és mégiscsak az utált főnök fejét kell néznie, nap mint nap a felmondásig.
Van-e értelme a szombati munkanapnak?
Gondolom, nem mondok újdonságot vele, hogy nincs. Az átrendezett, hosszúhétvégés ünnepnap+pihenőnapokért ledolgozandó szombatok logikusnak tűnnek, papíron, ahol a munkavállalók nem emberek, hanem termelési tényezők, a cégek pedig más cégekkel kapcsolatban nem álló, képzeletbeli dobozban, magukban ketyegő izék (főleg külföldiekkel ne legyen kapcsolatuk ugye, mert ők aztán végképp nem dolgoznak ilyen szombatokon).
De a munkavállalók bizony emberek, a cégek pedig úgy végzik tevékenységüket, hogy más cégekkel kapcsolatban állnak, együtt dolgoznak, kiszolgálják egymást. Ergo, az „ügyesen” kitalált szombatoknak értékes munkanapként való számontartása a legtöbb esetben lehetetlen.
Kezdem érteni a HR-eseket!
Ezzel a felkiáltással térnek vissza néha alkalmi álláshirdető ismerőseim, akik először találták szembe magukat egy olyan halom önéletrajzzal, ami nem megfelelő: nem válaszol az álláshirdetésben megfogalmazott igényeikre, sőt, még csak nem is tárgyalja azokat a pontokat, amik az álláshirdetésben le vannak írva.
Fokozottan növeli a kiválasztó rossz érzését, ha ismerősi körben küldött szét levelet, Linkedinen, Facebookon, hogy ha esetleg tud valaki alkalmas embert…
Búcsúlevél a kollégáknak
Az utolsó nap teendői közé tartozik a búcsúlevél megírása is. Úgy gondolom, erre érdemes külön is kitérni, mert láttam már suta és nagyon sikeres próbálkozásokat is.
Körbeküldhetsz külön a kollégáknak, és külön a vezetőknek egy-egy e-mailt, de csak akkor, ha olyan mondanivalód van, ami a jövőre nézve is pozitív.
Utolsó munkanap a cégnél
A profi felmondáson túl nagyon fontos, hogy hogyan töltöd az utolsó napod a munkahelyeden. Az adminisztratív teendők mellett azért is mindent meg kell tenned, hogy ne maradjon tüske, sértődés senkiben. Persze így is fog időnként…, de neked mindig profi módon kell viselkedned, a karriered érdekében nem égethetsz fel hidakat magad után. Ritka kivételeken kívül (pl. peres elválás), ez működik is.
Csak ezt ne!!! – A „mit ne” jelenségről
Kikérték már maguknak jónéhányan, hogy a bemutatkozómban „hasznavehetetlen” tanácsokról beszélek, pedig…. Az antikedvencem „légy kreatív!”, mint bárhol bevehető, semmire sem jó tanács, az önéletrajzírásnál kezdve, a főzésen át a gyereknevelésig találkozunk vele, de gyakorlati haszna nincs.
A kétes értékű tanácsok egy speciális változata a „mit ne” gyűjtemények, amiket első ránézésre jónak tarthatunk, majd felmerül a nagy kérdés: ez mind oké, de „mit igen”? Önmagában, ha tudjuk, mit nem szabad, még nem adja meg, mit kell csinálni egyes helyzetekben.
Új rovat – Sorsok
Mottó:” A sors erősebb az embernél, de az ember több a sorsnál.” /Németh László/
—-
A „Sorsok” rovat nem feltétlenül rossz vagy nehéz sorsokat, de tanulságos eseteket fog bemutatni.
Néha megkérdezitek, tudok-e biztosan segíteni. Nos, biztosat sosem ígérhetek. Legjobb tudásommal segítek, de az sokszor az állásinterjúig elég, annál tovább nincs lehetőségem. Ha van, akkor segítek tovább is. Ha nincs, próbálom megtalálni, honnan kaphat segítséget az illető.
Ám az alábbi eset például pont olyan, hogy hiába segítettem állást találni az illető hölgynek, hiába biztosítok neki ingyen lakhatást, önmagában ez még nem sokat segített. Hiába fordultunk közösen vele minden olyan helyre, ahol segítséget kaphatna, nem kapott. Itt elfogyott a karitatív tudományom.
Ne dolgoztass szabadság alatt!
Ez a poszt most a főnököknek szól. A munkavállalókat a CV-online-on írt bejegyezéseimben már rábeszéltem, hogy menjenek el szabadságra, és hogy ne dolgozzanak szabadságon.
Most Hozzád szólok, kedves Főnökember! Nyáron kiürül az iroda, kevesebb az aktív, megoldandó ügy a legtöbb irodai környezetben. De amikor ügy jön, azonnal meg kell oldani. És már riasztod is a beosztottad, aki épp otthon lakásfelújít vagy valahol nyaral, kertészkedik, horgászik.