Álláskeresési lehetőségek az álláshirdetések böngészésén túl
Álláskereséskor kézenfekvő az álláshirdetések böngészése, de vajon milyen lehetőségeink vannak még? Hol és hogyan lehet még álláslehetőségre bukkanni? Hol érdemes még keresgélni?
Az álláshirdetések mellett további csatornák vannak szép számmal:
Az önálló vállalkozás alternatíva az álláskeresésre?
Ezt a témát egy kommentelő vetette fel egy régebbi posztnál. Mivel nem vagyok vállalkozási szakértő, nem tudok ebben igazán segíteni a hozzám fordulóknak. Mégis van pár szempont – persze álláskeresői oldalról – amivel hozzájárulhatok egy ilyen döntés meghozatalához vagy elvetéséhez. Aki vállalkozóvá akar válni, és bizonytalan, annak érdemes erre szakosodott tanácsadókat felkeresnie a kérdéseivel!
Hiszek abban, hogy amit nagyon akarunk, és amiért mindent megteszünk, az sikerülni fog. Ezért azt is reális lehetőségnek tartom, hogy valaki a sokadik munkavállalói próbálkozása után – kellő tapasztalattal vagy jó ötlettel – saját vállalkozásba kezd.
A munkavállalóból vállalkozóvá válás témájában láttam már pozitív és negatív példákat is. Az alábbi példák fiktív példák, és az ihlető történeteik is kellően régiek ahhoz, hogy írni lehessen róluk. Annyit elárulhatok, hogy a végkifejlet mindig elégedettséget hozott az adott embereknek. Ehhez hasonló helyzetekkel találkoztam eddigi praxisom során, de valahogy sosem volt egyértelmű, hogy tényleg vállalkozást kell indítani, legalábbis szerintem nem, néha nem is ez volt a megoldás, mint utólag kiderült.
A vállalkozóvá válást fel lehet fogni egyfajta speciális álláskeresésként is: én, a vállalkozó keresek egy embert, akinek megfelelő kompetenciái vannak a vállalkozás napi viteléhez. Vajon én, a vállalkozó, felvenném-e magam erre a feladatra? Leginkább ezt kell mérlegelni, mikor kiválasztjuk, milyen vállalkozásba kezdünk.
Állásinterjú időpontegyeztetés: mit is kell megbeszélni ilyenkor?
Olyan egyértelműnek tűnik, hogy ha álláskeresésben vagyunk, és megcsörren a telefon, állásinterjúra hívnak, örülünk, időpontot egyeztetünk, majd megköszönjük a lehetőséget, és letesszük a telefont. Valójában sok hibát követnek el ilyenkor az álláskeresők, aminek mindig elégedetlenség a vége. Nem elég a dátumot, időpontot egyeztetni.
1. Ha tudnád, milyen feladatról van szó, nem is mennél el
Ezért ezt tisztázni kell. Úgy kezdik, hogy „ittmegott megtaláltuk az önéletrajzát, lenne egy lehetőség, új kollégákat keresünk, mikor találkozzunk?” Rutintalan álláskereső azonnal nézi a naptárát, majd mikor megérkezik az interjúra, kiderül, hogy csoportos interjú, és biztosítási ügynököket keresnek, beszámlázós fizetéssel. Ezt elkerülendő, kérdezzük meg, milyen állásról van szó, mi a feladat.
Az „ezüstérmes” jelölt újabb lehetősége
Velem többször megtörtént, hogy kiválasztáskor „ezüstérmes” lettem (az első a vesztesek közt, brrr), amiről úgy értesültem, hogy állásinterjú után mély hallgatás, majd kb. 6-8 hónap múlva visszahívtak, azzal, hogy „járt nálunk interjún ekkor, érdekelné-e még az állás?” Az ilyen helyzetekből sokat lehet tanulni.
Honnan tudjuk, sikerült-e az állásinterjú?
Az állásinterjúról kilépve szinte képtelenek vagyunk objektíven értékelni a teljesítményünket. Profi interjúztatók a legritkább esetben adnak bármiféle visszajelzést, így tényleg nem lehet tudni, hányadán is állunk. Jelekből lehet következtetni, de ezek észlelését eltorzíthatja a remény, vagy épp a reménytelenség érzése. Pár fogódzót próbálok adni, de sajnos pontos, tudományosan megalapozott válaszom nekem sincs (ahogy másnak sem lehet). Az is lehet, hogy amit jelnek veszünk, valójában nem is jel, csak épp valami miatt így sikerült.
Tanuljunk könyvből állást keresni!
Van, mikor ez a kérés felém: hogy ajánljak álláskeresési szakirodalmat, mert szívesen olvasnának megbízható könyvet, és bíznak benne, hogy én tudok ajánlani. Nos, teljes meggyőződéssel szinte egyetlen könyvet sem. Ez nem a könyvek hibája, az íróik legjobb tudásukkal leírják az önéletrajzírás általános szabályait, egy ideális világban jól működő karriertervezést, célkitűzések kialakítását, álláskeresői tárgyalástechnikát, levélírást stb. De a mi kis valóságunk nem az „ideális világ”, ha ezt az átlagos álláskereső elolvassa, először azt látja benne, hogy lehetetlen. Ha így kell, akkor nálunk nem lehet állást keresni. Ezért kizárólag ezek a könyvek nem fognak segíteni. Én mégis azt gondolom, hogy hasznos őket elolvasni: szemléletformáló, fontos információkat adó könyvek, de álláskeresési útmutatónak korlátozottan használhatók. Mindenki esete, lehetőségei egyediek, a könyvek pedig túl általánosak.
HR-es feladatok a gyakorlatban
A klasszikus IT-s vicc azt mondja, hogy „A populáris definíció szerint a rendszergazda az az ember, aki reggel kihajtja a rendszereket az ólból, eteti-itatja, este pedig visszatereli őket oda”.
Ez alapján a HR-esről is hasonlókat lehetne írni, hiszen őket is csak úgy ismerik, mint aki CV-t válogat, interjúztat, és pláne, aki kirugdalja az embereket. Sajnos az álláskeresők számára tényleg csak ennyi látszik a munkájukból, ami nem jó. A HR-esek feladata lenne, hogy úgy végezzék a munkájukat, hogy az láthatóan hasznos legyen a munkavállalók szemében is. Az alábbi lista a HR-es feladatokról természetesen nem teljes, cégmérettől is függ, mire van szükség egy adott cégben, és hányan végeznek HR-hez köthető munkát. ABC sorrendben, mert fontossági sorrendet nem lehet állítani – piaci helyzet, napi helyzet és cégfüggő, mikor mire kell koncentrálni mindebből, és hogy milyen mélységben kell a felsorolt feladatokat kiosztani.
- Atipikus foglalkoztatás
- Bérenkívüli juttatások, cafeteria
- Bérezés, kompenzáció stratégia
- Bérelszámolás, kifizetések ügyintézése
- Coaching, mentoring
- Elbocsátás, leépítés, outplacement
- Egészséges munkahely, munkahely-ergonómia
- Érdekegyeztetés
- Gyakornoki programok kidolgozása
- HR informatika
- HR kontrolling
- HR stratégia
- Interim-management
- Képzés, tréning
- Kompetencia-értékelés
- Munkaerő-közvetítés
- Munkajog
- Munkakörtervezés
- Munkaügyi kapcsolatok
- Munkavédelem
- Outsourcing
- Ösztönzés-menedzsment
- Relokáció
- Szervezetfejlesztés
- Személyzetfejlesztés
- Teljesítmény-menedzsment, teljesítményértékelés
- Toborzás, kiválasztás
- Új kollégák beléptetése
Ezekből sok feladat stratégiai, fejlesztési és menedzsment-feladat, és időnként nem HR-es képzettségűek végzik, a cégvezetőkre hárul pl. a stratégiák alkotása. Megint más feladatok inkább adminisztratív tevékenységet rejtenek, ill. pl. a munkajogi nyilván jogi végzettséget kíván, a HR-es képzettség „csak” kiegészíti ezt. Egy cégnél az üzleti-szakmai oldalt képviselő vezetők a HR-t nagy felelősséggel ruházzák fel: nemcsak a kiválasztásban kell jól teljesíteni, de a dolgozói elégedettséget is meg kell teremteni. A HR-nek (is). Hogy egy „jó cég” mitől jó a munkavállalónak, nagyban függ a HR-től, ill. a vállalati kultúrát kialakító személytől. A „jó cég” a személyzetfejlesztésen, szervezetfejlesztésen keresztül fog kialakulni. Ehhez tehát érteni kell minden cégvezetőnek, még akkor is, ha a cégméret nem teszi lehetővé HR-es szakember állandó alkalmazását (de vannak erre szakosodott tanácsadó vagy szolgáltató cégek is, ezt pótolandó).
Toborzásban részt vesznek HR-es szakemberek is, és nyilván a szakmai ágnak is részt kell ebből vállalnia. Sok feladat kiszervezhető (pl. bérelszámolás, toborzás), de sokat a bizalmi státusz miatt mégis inkább cégen belül érdemes tartani.
Tehát, amikor azt mondjuk, hogy „HR-es” így nagy általánosságban, kire is gondolunk? 🙂
Kirúgás emberségesen – hátha lehet így is
Ez egy elég súlyos dilemma minden HR-t és emberi tényezőt komolyan vevő cégnél/cégvezetőnél/döntéshozónál. Axiómának tűnik, hogy emberséges elbocsátás nincs, legalábbis elbocsátott ember nem tartja emberségesnek az elbocsátását sosem. Talán enyhíthető a rossz érzés némi odafigyeléssel, tervezéssel vállalati oldalról. Ha le kell építeni, mert nincs más megoldás, mi legyen? Hogyan marad meg a jó kapcsolat? Hogyan lehet az elbocsátott embernek a legkevesebb kárt okozni, hogy esetleg a felmondás után is fenntartsa a lehetőséget egy későbbi együttműködésre (pl. ha partnercégnél helyezkedik el később az alkalmazott)?
Emberségesnek lenni nem pénzkérdés. Forrás: Facebook
Multinál vagy kis cégnél dolgozzak?
Az álláskeresők jórésze álláskereséskor kialakítja a képét számára ideális állásról, munkahelyről. Ez hasznos, hiszen ez egyfajta célkitűzés, de néha a fölösleges preferenciák, vagy éppen a téves feltételezések akadályozzák az álláskeresés sikerességét. Az egyik ilyen preferencia a cégméret és a cég tulajdonosi köre. Mint mindig, itt sem egyértelműen kijelenthető, mi jó, vagy mi rossz, ezért ezt én sem vállalom (főleg, mert jó és rossz tapasztalataim is vannak mindenhonnan), de vannak tendenciák, tapasztalatok, amiből lehet pl. állásinterjúra jó kérdéseket kialakítani.
Nem jött be az állás, vége lett próbaidőben?
Ilyen megkeresések is szoktak érkezni hozzám: a kétségbeesett álláskereső azt írja, kirúgták/felmondott próbaidőben mert nem bírta tovább, most mi lesz vele? Az első, amit látnia kell, hogy ha így keres állást, az semmivel sem rosszabb helyzet, mintha hosszú munkanélküliségből keresne, ennek a helyzetnek inkább az önbizalom-romboló ereje erős, ezért sokkolóbb, mint az átlagos felmondás. Tanulság ilyen esetekben sok van, de egy valamit biztosan kijelenthetünk: az állásinterjú – annak ellenére, hogy állás lett belőle – nem sikerült jól, mindkét fél hibájából. Az álláskereső és a munkáltató sem azokról a dolgokról szerzett bizonyosságot, amikre valójában szüksége lett volna. Álláskeresői oldalról is van néhány intő jel, amire érdemes odafigyelni.