Így írj referencialevelet magadról!
Folytatva előző posztomat, ez a kérdés merült fel hirtelen: mi a célja a referencialevélnek? A jövőbeni munkáltató szempontjából az, hogy bizalmat kelt a jelentkező iránt.
Milyen a jó referencialevél?
Az álláspályázat minőségét a beadott referencialevél is jellemzi, így az sem mindegy, hogyan és milyen formában íródik. Formáját tekintve egy sima üzleti levél, annak elvárásaival, max. fél oldal. Tartalmát tekintve nagyon körültekintőnek kell lenni: ha az objektivitás miatt a jelölt hibáiról is szól, lehet, hogy több kárt csinál, mint hasznot. Ha túlságosan magasztaló, az sem hiteles, hiszen akkor miért nem dolgoznak vele tovább, miért engedik el? Sok helyen elvárják, hogy tartalmazza, miért lett vége az adott munkaviszonynak. Ez lehet hasznos, mert a közös megegyezés többnyire „gyanús” érzetet kelt, de ha a volt főnök azt írja, hogy a cég átalakításának, profiltisztításnak, megszűnő termékhez kapcsolódó megszűnő munkakör miatt kellett megválniuk a jelölttől, az a jelöltet „felmenti”. Ha pedig úgy tűnik, a jelölt hagyta el rútul a céget, azon is segíthet a referencialevélnek ez a fejezete: pl. kiderülhet, hogy a volt főnök mély sajnálattal vette tudomásul a felmondását, de el kellett fogadnia, mert jelöltünk épp 200 km-rel arrébb költözik.
A referencialevelek szerepe az álláskeresésben
Olvasói kérésre írok most erről. A legtöbb vélemény szerint megkönnyíti az álláskeresést, ha van referencialevelünk, de én azt gondolom, kicsit túlértékeli a szerepét a közvélemény, főleg, hogy vannak már modernebb megoldások is.
Igaz, hogy német nyelvterületen szinte elengedhetetlen, hogy az álláskeresőnek legyen egy vagy több referencialevele, az amerikai filmekben is úgy rugdalják ki az alkalmazottat, hogy a munkája elismeréseként azért nagy kegyesen aláír a főnök egy pozitív referencialevelet. Mégis, nálunk egyáltalán nem elterjedt a használata, így sok helyen nem is tudnak mit kezdeni vele. Sőt, mivel a állásváltás hátterében sokszor személyes ellentétek állnak, nincs is lehetőség referencialevelet kérni/adni a legutóbbi munkahelyről. Főleg nem, ha még állásban van a jelölt, és váltani szeretne.
Egy kezdő állásközvetítő bénázása
Legalábbis csak sejtem, hogy kezdő, mert profi ilyet nem csinál. De kezdem az elején:
Mint sokan, akik állásportálokra regisztráltak egykor, sokszor kapok levelet mindenféle álláslehetőséggel, nyilván ritkán aktuális az ilyen ajánlat. Ezért mindig visszaírok, hogy köszönöm, én most nem, de vannak ismerőseim a szakmában, akik talán igen, segíthetek-e, továbbíthatom-e a lehetőséget a szóbajöhetőknek? Eddig mindig olyan válasz jött erre, hogy hát hogyne, itt az állásprofil is mellékletben, terjesszem nyugodtan, és jajdeörül, és hűű … Volt már ismerősöm, aki így talált állást, tehát ez működik, mindenki örömére.
A ma mailboxomban landolt – szakmailag rendben lévő, de nem időszerű – állásajánló levél azonban kiváltotta belőlem egy „tombolás” címkére érdemes poszt írását.
Normál állásajánló levélnek indult, mondanivalója szerint „Rátaláltunk Önre az ilyenolyan portál adatbázisában, van egy ilyen ajánlat, ezeket kell tudni, ilyen tapasztalatok kellenek, ez a feladat, szerintünk Önnek ez való, ha érdekes, küldjön egy frissített CV-t”.
Eddig rendben, ugyan a „Tisztelt Hölgyem/Uram!” megszólítástól kicsit fáztam már az elején is, mert a nevemből jól látszik, hogy melyik táborban vagyok. Ezt tehát nem tudtam mire vélni, de vannak még gyengébb körlevélküldő szoftverek, amik nem tudják a megszólítást névre szabni, biztos ilyet használ, ez jutott, megbocsátom. Azonban a levél végére 4 olyan mondatot bírt biggyeszteni, amiért semmilyen kezdetleges szoftvert nem tehetnék felelőssé, ez bizony a levélíró „személyisége”.
Szó szerint idézem az ominózis 4 mondatot:
Ingázni jó!
Ingázni az általános vélekedés szerint kényelmetlen, a sokra becsült brit tudósok kikutatták, hogy káros is lehet (cikk itt), és csak 3 órán túli utazásban lehet „értelmes” munkát végezni. Tekintve, hogy magam is ingázó vagyok 10 éve, egészen másképp látom ezt, mint a brit tudósok. Ezért amikor valakinek az a dilemmája, vállalja-e az ingázást, akkor a válasz – a költségek és a napirend figyelembevétele mellett – általában határozott igen. Akiket erről meg kell győzni, azoknak az alábbi érveket szoktam hozni.
|  |  |
Május elsejére
A munka ünnepe nem munkanap, ami elég ironikus szerintem. Erről jutott eszembe egy másik ironikus gondolat a munkatárs-kiválasztásról.
Bill Gates mondta egyszer:
„Mindig egy lusta embert választok ki egy nehéz munkára. Mert ő talál egy könnyű utat az elvégzésére.”
(Eredetiben: I choose a lazy person to do a hard job. Because a lazy person will find an easy way to do it.)
Kellemes 4 napos hétvégét mindenkinek!
A betanított munkás önéletrajza
Sajnos egyre többen adják fel a reményt pályakezdőként vagy magasabb szintű munka utáni hosszú munkanélküliségben, hogy a meglévő végzettségükkel helyezkednek el, és betanított munka keresésére kérnek tőlem segítséget.
Általában azt kérem, hogy párhuzamosan a betanított munka keresésével keressünk szakmai munkát is, akinek már érettségije, OKJ-s végzettsége, szakmunkás-bizonyítványa van, ne adja fel. Ilyenkor két alap álláspályázatot írunk – amit majd mindig testreszabunk a hirdetésekre – , egyet a szakmai irányra, egyet a betanított munkára.
A munkahelyi terror áldozata: a cég maga – Mobbing II.
A mobbingról előző posztomban azt írtam, hogy a cégről is szól, nemcsak az áldozatról, és a vezetőkön múlik leginkább a léte, ők tudnak tenni ellene. Hanem a kis cégek vezetői, tulajdonosai tapasztalataim szerint többnyire azt gondolják, hogy egy munkavállaló ilyen panasza üres nyafogás, és különben sem az ő dolguk, a panaszkodó kolléga tanuljon meg együttműködni, vagy mehet (tudjuk az előző posztból, hogy valóban mennie kell, mert számára ez a megoldás). A nagy cégek vezetői még kevésbé foglalkoznak vele, mert nem érzik, hogy ebbe a cég is tönkremehet. Pedig belátható, hogy nem a jól szervezett, jó kollégákkal dolgozó cégek szoktak tönkremenni még egy prosperáló piacon is.
Hogyan éld túl a munkahelyi bántalmazást? – Mobbing I.
Többször kérték már, hogy írjak a munkahelyi folyamatos verbális és lelki agresszióról, az angolul mobbingnak nevezett jelenségről. Erről azért nem könnyű nekem írni, mert nincs előremutató megközelítése a munkavállaló -nekem álláskereső – számára, ha már kialakult a cég közösségében. A megoldását minden esetben csak a menekülésben, álláskeresésben látom.
Leginkább azért, mert egy mobbing-áldozatból ugyanabban a környezetben sosem lesz megbecsült kolléga. Az üldözői sosem fognak másként tekinteni rá.
8 tévedés az állásinterjúkról
Az állásinterjúk kívánatos menetéről mindenkinek van egy kialakult képe, de az valahogy sosem egyezik a valósággal. Az álláskeresők időnként nem értik, miért az történt, ami, és ez vajon jót jelent-e számukra. Mindez arról jutott eszembe, hogy zsenge koromban, átlagos álláskeresőként (hol volt akkor még a Jobangel blog!) olyan állásokat kerestem, ahol egyedüli logisztikusként üzemelhettem volna. CV-t írni már akkor is jól tudtam, hívtak is interjúkra rendesen, de a sokadik állásinterjú után kétségbeestem, hogy a szakmai tudásomra senki sem volt kíváncsi az állásinterjúkon, pedig olyan szívesen írtam volna ragyogó teszteket, válaszoltam volna a legszakmaibb kérdésre is, de lehetőséget sem adtak, hát ilyenek ezek…. Ehelyett kérdeztek tőlem olyanokat, hogy 3 jó és rossz tulajdonság, meg 5 év múlva hol látom magam, ezek tényleg hülyék…
Miért alkalmaznék 50 év feletti munkavállalót?
Az egyik leggyakoribb csoport, aki megtalál kérdéseivel és segítségkéréssel, az 50 év feletti álláskereső korosztály. Ők reményvesztetten „nem vagyok már fiatal” mondásokkal érkeznek. Az előítéletek sokat ártanak nekik: a sztereotípiák szerint rugalmatlanok, nehezen kezelhetők.
Sok fiatalt ért már kudarc a velük való munkában, így félnek tőlük, félnek attól, hogy újra kudarc elé néznek, ha őket választják. E félelmeket is el kell oszlatni.
Az alábbi felsorolásnak kettős szerepet szánok:
Az egyik, hogy ne féljenek a munkáltatók az 50 felettiektől, ne kerüljön a „nem nyert felvételt” mappába automatikusan egy idősebb ember CV-je.
A másik célom vele, hogy magukat az 50 felettieket meggyőzzem: vannak olyan értékeik, amiket érdemes hangsúlyozni, amik által megmutathatják az álláskereséskor, hogy igenis jó munkavállalók lesznek.