Hogyan éld túl a munkahelyi bántalmazást? – Mobbing I.
Többször kérték már, hogy írjak a munkahelyi folyamatos verbális és lelki agresszióról, az angolul mobbingnak nevezett jelenségről. Erről azért nem könnyű nekem írni, mert nincs előremutató megközelítése a munkavállaló -nekem álláskereső – számára, ha már kialakult a cég közösségében. A megoldását minden esetben csak a menekülésben, álláskeresésben látom.
Leginkább azért, mert egy mobbing-áldozatból ugyanabban a környezetben sosem lesz megbecsült kolléga. Az üldözői sosem fognak másként tekinteni rá.
8 tévedés az állásinterjúkról
Az állásinterjúk kívánatos menetéről mindenkinek van egy kialakult képe, de az valahogy sosem egyezik a valósággal. Az álláskeresők időnként nem értik, miért az történt, ami, és ez vajon jót jelent-e számukra. Mindez arról jutott eszembe, hogy zsenge koromban, átlagos álláskeresőként (hol volt akkor még a Jobangel blog!) olyan állásokat kerestem, ahol egyedüli logisztikusként üzemelhettem volna. CV-t írni már akkor is jól tudtam, hívtak is interjúkra rendesen, de a sokadik állásinterjú után kétségbeestem, hogy a szakmai tudásomra senki sem volt kíváncsi az állásinterjúkon, pedig olyan szívesen írtam volna ragyogó teszteket, válaszoltam volna a legszakmaibb kérdésre is, de lehetőséget sem adtak, hát ilyenek ezek…. Ehelyett kérdeztek tőlem olyanokat, hogy 3 jó és rossz tulajdonság, meg 5 év múlva hol látom magam, ezek tényleg hülyék…
Miért alkalmaznék 50 év feletti munkavállalót?
Az egyik leggyakoribb csoport, aki megtalál kérdéseivel és segítségkéréssel, az 50 év feletti álláskereső korosztály. Ők reményvesztetten „nem vagyok már fiatal” mondásokkal érkeznek. Az előítéletek sokat ártanak nekik: a sztereotípiák szerint rugalmatlanok, nehezen kezelhetők.
Sok fiatalt ért már kudarc a velük való munkában, így félnek tőlük, félnek attól, hogy újra kudarc elé néznek, ha őket választják. E félelmeket is el kell oszlatni.
Az alábbi felsorolásnak kettős szerepet szánok:
Az egyik, hogy ne féljenek a munkáltatók az 50 felettiektől, ne kerüljön a „nem nyert felvételt” mappába automatikusan egy idősebb ember CV-je.
A másik célom vele, hogy magukat az 50 felettieket meggyőzzem: vannak olyan értékeik, amiket érdemes hangsúlyozni, amik által megmutathatják az álláskereséskor, hogy igenis jó munkavállalók lesznek.
Én megtehetem! – Tényleg megteheted?
Sok jó szakember követi el azt a hibát, hogy a specializációját és a tudását túlságosan felülértékeli, nem figyel arra, hogy mennyire sérülékeny az egyedi tudásából eredő pozíciója, és elhiteti magával, hogy bármit megtehet a munkaerőpiacon.
Ők már állásinterjún is így lépnek fel, hogy „én megtehetem”, „én megmondhatom”, „úgysincs más választásuk, mert kevesen vagyunk ilyen tudással a piacon, ne is alkudozzanak”.
Súlyos tévedés, és főleg hatalmas hiba karrierszempontból.
Karriercélok az önéletrajzban
Ez egy olyan fejezete a CV-nek, amit mindig kínok közt hoz össze a jelölt, mert annyira életidegennek tűnik.
A legtöbb esetben a leírt karriercél valahogy így fest:
„Egy olyan állást szeretnék betölteni, ahol az eddig szerzett szakmai illetve személyes tapasztalataimat kamatoztathatom, képességeimet továbbfejleszthetem.”
Vagy:
„Célom, hogy megbecsült tagjává válhassak egy jó kollektívának…”
Ezekkel néha a CV összegzését ill. a motivációs levél utolsó fejezetét töltik ki a jelöltek. Most azt nézzük meg, ez így miért nem jó, és hogyan lehet jól megírni.
Fénykép elhelyezése az önéletrajzon
Azt megnéztük egy korábbi posztban, milyen egy jó CV-fénykép. Ám hiába sikerült jól egy fénykép a jelöltről, a CV-t még el lehet rontani vele. Most azt nézzük meg, mik az ide kapcsolódó hibák, és hogyan kerüljük el őket.
Esélyek és veszélyek a kreatív CV-kben
A kreatív, igényes grafikájú CV-k használata egyre terjed, ezeket leginkább pdf-ben küldik a jelöltek. Sajnos sem a pdf, sem a brosúraszerű CV nem előny az állásportálok és cégek adatbázisaiban. Sőt, néha kifejezetten hátrányos is lehet. Így aztán összecsap két trend, súlyos dilemmát okozva az álláskeresőknek: kitűnni egy kreatív CV-vel, vagy kiszolgálni a keresőmotorokat egy szöveges, minimalista word fájllal?
Itt az új Index.hu – mit tanulhatunk belőle CV-íráshoz?
Van, akinek tetszik, van akinek nem, ezen kár lenne vitatkozni, nem is célom.
A változtatások azonban jól mutatják azokat a trendeket, módszereket, amik nagy mennyiségű tartalom (önéletrajznál mondanivaló) megjelenítését is átláthatóvá teszik. Ezekre a trükkökre önéletrajzoknál is szükségünk lehet – főleg, ha kreatív CV-kben gondolkodunk – , így nézzünk meg részletesebben néhány módszert.

…és megint kommunikálunk: A motivációs levél tipikus hibái
Nemrég néhány posztban (itt és itt) az álláskereséshez kapcsolódó kommunikációval foglalkoztam, de egy dolog még mindig fennmarad, mint probléma. Az értelmezés.
Sok lelkes álláskereső írt motivációs levelet a fent hivatkozott posztok hatására, küldték el nekem, hogy ők most felbátorodtak, a tanácsaim alapján ilyen lett a levél, jó lett-e? És örülök, hogy íme, nem volt hiába, mert ezek a levelek alapvetően jók, sablonmentesek, tényleg őszinték. Igen, így kell.
Álláskeresési stratégiák: mi működik és mi nem?
Sokszor, sok helyen lehet olvasni a panaszt, hogy „több hónap alatt elküldtem 100 CV-t, egy válasz sem jött, pedig több hónapja próbálkozom”. Nos, ha 100 CV-re nem jött válasz, akkor valami biztosan hibás az álláskeresési stratégiában. Talán a CV maga, talán az, hogy nem jól választod ki, mire érdemes jelentkezned. De ezt előbb is fel lehet ismerni, és hamarabb kell változtatni, nem több hónap, 100 CV után. Azért, mert ahogy orvoshoz is minél előbb kell menni, mielőtt nagyobb baj lesz, úgy álláskeresésben is mielőbb el kell kezdeni jól csinálni, mert minél több idő telik el a munkanélküli létben, annál nehezebb lesz állást találni.

