Katasztrófaturizmus
Olvastam ma egy lakossági pénzügyekkel foglalkozó cikket, benne pedig egy okosnak tűnő ember veretesen ostoba gondolatát arról, hogy minden háztartásban akadna néhány ezres öngondoskodásra, csak spórolni kell. Hát persze, ő biztosan így látja, ezért haragudni sem tudok rá. De szívesen elküldeném egy Békés megyei faluba személyre szabott tanácsokat adni, ahol ha egy családban 1 dolgozó akad, már örülünk, annyira kevés a munkahely. Eszembe juttatott viszont egy régi élményemet, amikor szintén hasonló – tájékozatlanságból eredő – szociális érzéketlenséget tapasztaltam.
Gimnazista gyakornok voltam egy önkormányzat iktatóirodájában, ahová a lakossági levelek is érkeztek. Igen, segélykérők is. A középkorú, selyemblúzos nő munkaköre szerint felbontotta ezeket is, iktatta, de emellett néha felolvasta, és kommentálta. Pl. egy poros füzetlapra írt pár sort, amiben a levélíró segélyt kér, mert konkrétan nincs mit ennie. A nő kommentje hozzá: „se illetékbélyeg, se semmi? De bunkó…!” Ekkor határoztam el, hogy én ilyen sohasem leszek. Illedelmes gyakornokként csak magamban dohogtam: Illetékbélyeg, mi? Mikor kenyérre sem futja?
Kihasznált tehetségek – Teafilterek és babérlevelek
Vannak jelöltek, akiken tüzetesebb olvasás után látjuk CV-ből, motivációs levélből, hogy hihetetlenül ígéretesek, profi szakmai múlttal és tanulmányokkal, valós, referenciákkal alátámasztott eredményekkel. Egyetlen referenciaszemély sem mond rosszat róluk, sőt kifejezetten dicsérik őket. Dinamikusak, megoldásra törekvők, hatékonyak, sikeresek. És mégis, évente-kétévente váltanak állást, egyre szaporítva a munkahelyi listát a CV-jükben, ami később gondot okoz az álláskeresésben.
Én őket hívom teafiltereknek és babérleveleknek, mert pont úgy használják őket – és úgy is működnek –, mint e két termék.
Teafilter
A teafilter-típusú embert a munkahelyük mindenféle feladatokkal megbízza, „belógatják” minden nehézkes projektbe (forróvizes bögrébe). Ő rendben és lelkesen elvégzi a rá osztott feladatait (megszínesíti, megízesíti a forró vizet), de fokozatosan veszít erejéből (a harmadik bögre vízbe már alig tud színt, ízt vinni, ezért kicsit a bögre széléhez nyomkodják a kanállal). Amikor már nagyon gyenge (kioldódott minden hatóanyag), akkor kicsavarják, félreteszik kisebb feladatokra(a bögre mellé), ahol kihűl, és már senkinek sem kell. Végül felmondanak neki (kidobják a filtert).
Babérlevél
Abban különbözik a teafilter-típustól, hogy specialistaként egyetlen feladatot tud tökéletesen végezni, ehhez ért igazán. Ebből a legnehezebbet is rá merik bízni (bedobják a levesbe, hogy ízesítse). Mikor a feladat véget ér (megfőtt a leves), nem találnak szaktudásának megfelelő szintű újabb feladatot (másik levesbe nem tehetjük a már kifőtt levelet), de mivel már megadta a cégnek a várt tudást (ízt), a cég megkereste rajta a maga hasznát, a vezetőknek már nem is fontos a léte (senki sem akarja a tányérjába), úgysem jó másra, felmondás következik (kidobják).
Jobhopperek, szerencselovagok, vagy alkalmazkodók?
Jobhopper: állásról állásra ugráló, vállalatközi túlélő, állásvadász.
Ahogy mindenki, a HR-es is rendelkezik előítéletekkel, az egyik ilyen előítélet, hogy „gyanús”, ha valaki sűrűn váltogatja a munkahelyeit. Ennek eredete még az előző rendszerből származik, ahol illendő volt az egész életet egy munkahelyen tölteni, vállalati kapun belül volt a munkanélküliség, és aki mégis állást váltott, azt „vándormadár”-nak nevezték, gúnyolták. Talán az egyetlen tolerált eset a költözködés miatti munkahelyváltás volt. A piacgazdaság megérkezésével a munkanélküliség jelent meg először, és mivel az első „HR-esek” a valaha volt személyzetisek voltak, a „vándormadarakkal” szembeni előítélet megmaradt.
A HR szakma meghonosodása kicsit javított a helyzeten, de mivel empátiát nem lehet könyvből tanulni/tanítani, azt gondolják sokan, hogy csak negatívan lehet értékelni egy gyakori állásváltót. Az igaz, hogy a szerencselovagokkal nagyon melléfoghat egy vállalat, és ha őt HR-es szakértő tudomásával és jóváhagyásával választották ki, akkor az szakmai hiba a HR részéről – ezt nem kockáztatja senki, így félelemből inkább nem hív interjúra ilyen jelöltet. Pedig a sok munkahelyváltásnak többnyire teljesen elfogadható oka szokott lenni. Mivel ezt a HR-es csak akkor tudja, ha elmondják, leírják neki, közölni kell vele.
Kincskereső közvetítők
Mint már egyszer saját történetemen keresztül bemutattam, a toborzók, közvetítők érdemi segítséget tudnak nyújtani az álláskeresőknek az álláskeresés folyamatában. Az álláskeresők oldaláról egy toborzó, közvetítő cégről legtöbb esetben csak annyi látszik, hogy kapott egy keresési megbízást, felad egy sablonos álláshirdetést, vár egy kicsit, majd interjúztat néhány jelöltet a beérkezett jelentkezőkből. Akik megfeleltek, következő körben már a megbízó cégnél interjúznak, onnantól a közvetítő látszólag nem csinál semmit. A valóság ennél jóval összetettebb.
Önéletrajz, motivációs levél testreszabása
Sokszor elhangzik, hogy az önéletrajzokat testre kell szabni, csak éppen nem nagyon írjuk meg, hogyan, mert annyira egyedi, hogy nem is lehet általánosságban foglalkozni vele. Aki hozzám fordul egy konkrét álláspályázatában kérve segítséget, egyedileg kap erre tanácsokat, hiszen ott könnyű dolgom van: látom a CV-jét, látom az álláshirdetést, így meg tudom mondani, mi szólhat mellette egy álláshirdetésnél, vagy jól irányzott kérdésekkel ki tudom szedni belőle, mivel érvelhet maga mellett. Általánosságban is, néhány példán keresztül megpróbálom bemutatni, miről is van szó, amikor „testreszabást” említünk.
Motivációs levél vagy kamuhalmaz?
Azt tapasztalom, hogy az álláspályázati anyag összeállításakor motivációs levél okozza a legnagyobb gondot az álláskeresőknek. Találnak ezernyi sablont a neten, használják is. Így lesz mindenki csapatjátékos, problémamegoldó, jó kommunikációs készségű, önállóan dolgozni tudó stb. E sablonok sok kárt okoznak, és ilyenkor költőt idézve „az embernek kél káromkodni kedve”.
A motlevelet olvasók számára a sablonok által lesz minden jelölt teljesen egyforma, így érték el a sablonokat gyártó „tanácsadók”, hogy nem szolgál semmilyen információval szegény jelöltről a sablonból írt motivációs levele. Így jutottunk el oda, hogy a álláskeresői oldal azt hiszi, minél nagyobb kamu, annál nagyobb esély, a HR-oldal meg oda, hogy lassan el sem olvassák ezeket a sokszor kínos írásokat.
Pedig a motivációs levél jó eszköz lenne arra, hogy meggyőzzük a leendő munkáltatót arról, hívjon bennünket állásinterjúra. Álláskeresőként ki kellene használnunk ezt a lehetőséget, ahelyett, hogy megijednénk a feladattól, és elintéznénk egy semmitmondó sablonnal a dolgot.
Helyesírás álláspályázatokban
Tudom, hogy manapság, a netes kommunikáció miatt a helyesírás egyre kevésbé tűnik fontosnak, chateken, fórumokon, blogkommentekben kifejezetten nem illik valaki figyelmét felhívni a helyesírás fontosságára (mert ezt leginkább a témáról való terelésre és személyeskedésre használják).
Elfogadom, hogy itt fontosabb a mondanivaló, az egészséges vita, ahol tényleg nincs helye annak, hogy belekössünk egy-egy rosszul leírt szóba. Az önéletrajzküldés, álláspályázat írása ellenben megköveteli a tökéletes helyesírást.
Rossz helyesírással egyes szakterületeken nincs esélye a jelöltnek. Az üzleti levelezés, vagy egy hivatalos kérelem rossz helyesírással írva sokat árthat a cégnek, amit nem engedhet meg egyetlen munkáltató sem magának. Sajnos nincs az a template, sablon, ami ezen is segítene. Nincs más választásunk, minthogy a helyesírás szabályait meg kell tanulni. Itt is igaz a közhely: jobb későn, mint soha.
Trendek, másképp
Ahogy én is említettem már, jó ötlet QR-kódot elhelyezni az álláspályázaton, erről most remek cikket is írtak itt. A magam részéről a QR-kód hatékonyságában nem hiszek, mert nem életszerű, hogy valaki az okostelefonján nyitogasson meg jelöltekkel kapcsolatos tartalmakat, miután pl. kinyomtatta vagy megjelenítette a monitorán az önéletrajzot. Ennek ellenére trendi, és tetszik a CV-t olvasóknak, tehát használjuk csak bátran.
Tekintve, hogy az én blogjaimra érkező olvasók első helyen a „kézzel írt önéletrajz”-ra keresve találnak rám, mások személyesen jutnak el hozzám azzal, hogy „hallottuk, állást tud keresni embereknek” úgy érzem, muszáj foglalkozni az érem másik oldalával.
Milyen az ideális jelölt 2012-ben?
A hagyományos, eddig ismert álláspiaci helyzet szerint az álláskeresés sikere nagyban függ a szakmai tudástól, tapasztalatoktól és a jelölt készségeitől. Legalábbis ezt a sorrendet adtuk meg eddig, ebben hittünk, és most rácsodálkozhatunk a kialakuló új világra.
A bennünk lévő motiváció
A motivációs levél – szerintem – az egyik legjobb kommunikációs eszköz, amivel álláskereső élni tud, mégis szinte mindenkinek összeugrik a gyomra, mikor ilyet kér egy álláshirdetés. Az olvasóim is úgy küldik nekem a motivációs levelüket, hogy jelzik, megszenvedtek vele, erőnfelüli teljesítmény volt megírni. Sajnos ez érződik is néha az írásokon. Nem mernek őszinték lenni, pedig sokat lendítene a lehetőségeiken. Ha a nekem megírt élettörténeteket az álláspályázatokat elbírálók is látnák, sokkal sikeresebb lenne az álláskeresés. Úgy gondolom, az őszinteség olyan lehetőséget nyújt, amit semmi mással nem lehet pótolni.
Motivációs levelet írni leginkább úgy lehet, ha a saját motivációnkat ismerjük, ezért nehéz tanácsot adni kívülről. De talán nem lehetetlen, ha megismerjük, meg merjük fogalmazni, mi hajt vagy éppen mi nem hajt bennünket. Az álláskeresésben a motivációink sokfélék lehetnek, butácska álláshirdetések „belsőleg motivált” jelölteket szoktak keresni, ami persze értelmetlen, de azért a belső motivációinkról érdemes szót ejteni. Alapvetően 3 csoportba sorolnám őket: