4 valós ok arra, miért nem te kaptad az állást
Sokszor találgatunk, mi lehet az oka, hogy nem bennünket választottak. Pedig jól ment minden: az állásinterjún jó volt a hangulat, a fizetési igényedet úgy tűnt, hogy elfogadták, a szakmai teszten jó eredményt értél el, az utolsó körös interjú után azonban vagy a szomorú hírt közölték egy rövid e-mailben, vagy nem is jelentkeztek többé.
Ha mégis írtak valami indokféleséget, egy sablonszöveg lett, miszerint „pályázatát értékesnek találtuk, de …” A valós okokat többnyire nem mondják el a munkáltatók, még akkor sem, ha rákérdezel. Sokszor nem is vállalhatják fel a valóságot, mert esetleg törvénybe ütköző diszkriminációról van szó, vagy egy olyan szubjektív véleményről, ami nem segítene tanulságot levonni a jövőre nézve, és akár még nagyobb csalódottságba taszítana. Az általános, valós okok az alábbiak is lehetnek, amelyeket azért szedtem össze, hogy lásd: van olyan, hogy mindent jól csinálsz, nincs veled semmi probléma, de valamiért mégsem leszel ott nyerő. Ezek miatt ne hibáztasd magad, ne gondolkodj, mit kellett volna másképp, egyszerűen lépj tovább, keresd az újabb lehetőségeket.
Konfliktuskezelés állásinterjún
Az állásinterjú-technikák időnként meglehetősen otrombák. A helyes hozzáállás, hogy aki ilyen módszerekhez nyúl, annál gondoljuk át alaposan, akarunk-e vele dolgozni a jövőben. Stresszinterjúnak próbálják hívni azt a fajta interjúztatást, amikor a lehető legtöbb kellemetlen helyzetbe hozták szegény jelöltet, hogy lássák, hogyan reagál. A módszer szakmaisága erőteljesen megkérdőjelezhető, de álláskeresőként inkább a konkrét helyzet kezelésére kell felkészülnünk.
Egy tisztességtelen állásinterjú-kérdés: mikor akar gyereket?
A második álláskereső suli is jól sikerült, ezúton küldöm köszönetem a Jól-Lét Alapítványnak és a résztvevőknek.
A jólsikerültség alatt azt is értem, hogy őszintén el merték mondani a résztvevők az álláskeresési problémáikat – és nők lévén – ez többnyire a címbeli kérdés körül forgott. Nőként magam is sokszor belefutottam ebbe az állásinterjú-kérdésbe, egyre inkább abban a bizonyos korban benne járó, önérzetes nőként pedig többnyire olyan választ adtam, hogy sosem lett belőle állás. Nem tanácsolom bárkinek, hogy véget vessen a beszélgetésnek a kérdés hallatán azonnal, mert akkor nem lesz állás belőle. Nemzetközi szinten is arról cikkeznek erről a kérdésről, hogy ha lehet, ne konfrontálódj, és mindenhol a téma szakmai mederbe terelését tartják a jó megoldásnak. Van pár taktika, amivel talán még visszafordítható az interjúztató igénye az intim döntéseinkben kutakodásra. Íme:
Mesélj a munkamódszeredről állásinterjún!
Az állásinterjú mára sok helyen valami félresikerült, előre megírt kérdésekre adott előre megírt válaszokból készült színdarabbá silányult, aminek nincs közönsége, és ha lenne, se tapsolna. De lehet ez másképp is, és mindkét félen, az interjúztatón és az álláskeresőn is múlik ez.
Az interjúztatónak nyilván kell egy olyan kérdéslista és interjúforgatókönyv, ami biztosítja, hogy minden jelölt azonos kérdéseket és azonos bánásmódot kapjon, a korrektség jegyében. Ám ennek tartalma is lehet kreatív, de ha mégsem az, még nincs veszve semmi, álláskeresőként legyünk mi kreatívak.
Ehhez a munkamódszert, tapasztalatot, vagy más, sztorizásnak helyet adó kérdések jó alkalmat kínálnak. Íme pár olyan munkamódszer, amivel az álláskereső sikeresen eladta magát:
Te is úgy érzed, hogy nagy rád a felajánlott kabát?
Az utóbbi időben hárman is érkeztek hozzám ilyen „problémával”. Aggódtak, hogy a nekik felajánlott pozíciót túl nagy felelősséggel járónak, túl sok tudásanyagot kérőnek érzik. Az idézőjel a problémára nem véletlenül került. Ez nem probléma ugyanis, hanem lehetőség.
Bárki kérdez ilyenkor, azonnal azzal kezdem, hogy meg kell próbálni. Ha nem jön be, alacsonyabb pozícióra onnan is lehet váltani. De ez itt egy lehetőség, nem érdemli meg, hogy futni hagyjuk.
Nem veszed fel a tehetséges álláskeresőt, mert veszélyes lenne rád? Gondold át ezt még egyszer!
Előző heti cikkemben azzal foglalkoztam, hogy mit tegyen az, aki úgy gondolja, azért nem kap meg egy állást, mert a döntéshozó a saját pozícióját félti tőle. Ennek folytatásaként a szorongó, székét féltő főnökhöz is lenne pár szavam. Még mindig fenntartom, hogy aki azért nem vesz fel egy bizonyos jelentkezőt, mert az a valaki jobb nála, annak sok mindent kell tisztáznia magával…
Nem vesznek fel, mert veszélyes lennék a főnökre!
Hallom jópárszor ezt a panaszt, hogy „azért nem vettek fel, mert többet tudok/jobb vagyok, és ezzel veszélyeztetném a főnök pozícióját”. Nem tudom egyértelműen lemérni, hányszor valós és hányszor csak vélt ez az indok, de érdemes foglalkozni vele, mert már az is enyhíti a problémát, ha álláskeresői oldalról tudatos stratégiát választunk ehhez a helyzethez.
Első ránézésre leginkább egy sértődött önigazolásnak tűnik, de nem szabad látszatból ítélni, tehát ha valaki ezzel jön, körbekérdezem: miből gondolja ezt?
Lean HR – 6. — Hogyan segítheti a lean szemlélet és egy lean szakember az új munkatárs kiválasztását?
Kérdések az állásinterjún – túl a 3 rossz tulajdonságon…
A jó irodavezető – akárcsak a cég bármely munkatársa – tehát munkája során feltétlenül használja az alábbi lean eszközöket, még ha nem is tudatosan: 5S-t a rendezett munkakörnyezetért. SMED-et a feladatok közötti gyors átállásért, különféle problémamegoldó módszereket (pl. 5 miért?-et), heijunkát a hullámhegyek és hullámvölgyek elkerülésére, időmenedzsment technikákat (pl. todo-listákat). Képes arra, hogy azonosítsa a veszteségeket (selejt: egy nem működő ajtókilincs, illetve törekszik rá, hogy mindig elsőre jól végezze el a feladatát), felismerje a túlzott készletben rejlő veszteségeket (nem rendel túl sok gemkapcsot), a munkáját mindig a megadott határidőre végzi el, tehát tisztában van a just in time fontosságával és a várakozási veszteséggel. A lean eszköztára igen sokrétű, minden irodában használható technika felsorolására itt nincs mód.
Hogyan ismerheted fel a rutintalan interjúztatót?
A CV-online blogjában írt legutóbbi cikkemben a rutintalan interjúztatókkal való viselkedésről írtam. Ami onnan kimaradt, annak részletezése, hogy hogyan is ismerhetők fel ezek az emberek.
Nagy hiba a HR-es interjúztatót az életkora alapján tapasztalatlannak értékelni. Lehet, hogy csak huszonéves, és 1-2 év munkatapasztalata van, de ha naponta 4-5-6 állásinterjún vesz részt, akkor már több mint 1000-1500 állásinterjút vezetett le még így is. Neked álláskeresőként valószínűleg sosem lesz ilyen állásinterjús rutinod (és ez persze nem is cél).
Az álláskeresés nem bonyolult
Amikor ezt mondom, akkor arra gondolok, hogy a létező legkézenfekvőbb módon kell kezelni azokat a tényezőket, kérdéseket, amik felmerülnek.