Luca-naptár Jobangel módra – február
Februári cikkeim közül nem is annyira az álláskeresésből emelnék ki egy cikket, sokkal inkább a munkához való hozzáállásról. Valentin-nap, mint a szerelem napja alkalmából írtam egy kellemetlen jelenségről: a munkánkat szeretni a közvélekedés szerint rendellenesség. Én, mint munkájában örömöt kereső-találó, IT és telekom iparágban dolgozva technológiákért rajongó ember, ettől eléggé megbántva érzem magam. Manapság (sem) menő szeretni a munkánkat, sőt, mi vagyunk a „gyanúsak”, ami sok baj forrása.
Pedig én hiszem, hogy minél több ember (lenne) elégedett a munkájával, annál kevesebb frusztráció és társadalmi probléma lenne jelen. És ez azon múlik, hogy hogyan áll a társadalom a munkájukat szerető emberekhez, a munka + szenvedély kérdésköréhez. Nem elvenni kell az örömöt attól, akinél megvan, hanem megadni annak, akinek nincs. Ez utóbbihoz az is kell, hogy az a valaki ne áldozata akarjon lenni a munkájának, hanem ő is örömet akarjon tőle. De ezt már körbejártam a most kiemelt cikkben:
| A Luca-naptár egy olyan időjárás-előrejelző népi megfigyelés, amit december 13. napjától (Luca névnap) december 24-ig, azaz karácsony első napjáig kell figyelemmel kísérnünk. Minden egyes nap feljegyzik, hogy aznap milyen időjárás volt (pl. száraz, esős, enyhe, fagyos stb.). Eszerint minden hónap időjárása olyan lesz, mint az annak megfelelő nap időjárása a tizenkét megfigyelt napból. Ennek mintájára egy-két éves áttekintéssel készültem cikkecskéimmel, mától minden nap újraközlök egy posztomat az adott hónapból, ami utólag ránézve valamiért fontosabb, mint a többi. Leginkább az olvasói visszajelzések mentén, és kicsit a nekem fontosabb üzenetek kiemelésének eszköze is ez. Éés, bekapcsoltam a Linkedin Creator módját, azaz a cikkeim a jövőben a Linkedin cikkek között is elérhetők lesznek… Itt 🙂 |
# # #
Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg!
Egyetértesz? Vitatkoznál? Hozzáfűznél valamit? Várom szeretettel a kommented!
Ha neked is személyes segítségre van szükséged az álláskeresésedben, pályaorientációban, karrierváltásodban, válogass tematikus szolgáltatásaimból, vagy nézd meg hogyan tudok segíteni egy vezetői portfólióval eligazodni az álláskeresés útvesztőiben! További információkért látogasd meg Facebook-oldalam, vagy kövess a Linkedinen!
# # #
Luca-naptár Jobangel módra – január
A Luca-naptár egy olyan időjárás-előrejelző népi megfigyelés, amit december 13. napjától (Luca névnap) december 24-ig, azaz karácsony első napjáig kell figyelemmel kísérnünk. Minden egyes nap feljegyzik, hogy aznap milyen időjárás volt (pl. száraz, esős, enyhe, fagyos stb.). Eszerint minden hónap időjárása olyan lesz, mint az annak megfelelő nap időjárása a tizenkét megfigyelt napból.
Ennek mintájára egy-két éves áttekintéssel készültem cikkecskéimmel, mától minden nap újraközlök egy posztomat az adott hónapból, ami utólag ránézve valamiért fontosabb, mint a többi. Leginkább az olvasói visszajelzések mentén, és kicsit a nekem fontosabb üzenetek kiemelésének eszköze is ez.
Éés, bekapcsoltam a Linkedin Creator módját, azaz a cikkeim a jövőben a Linkedin cikkek között is elérhetők lesznek… Itt 🙂
Januári Luca-cikkem egyből belecsap az álláskeresés egyik leggyakoribb motivációjába, miszerint több fizetést szeretnének elérni az álláskeresők a jelenleginél, ezért keresnek állást. Az ilyen motivációjú álláskereséshez praktikus fizetési igényt megfogalmazni. De hogyan? Erről szólt a 2021. januári – szerintem – legfontosabb cikkem.
# # #
Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg!
Egyetértesz? Vitatkoznál? Hozzáfűznél valamit? Várom szeretettel a kommented!
Ha neked is személyes segítségre van szükséged az álláskeresésedben, pályaorientációban, karrierváltásodban, válogass tematikus szolgáltatásaimból, vagy nézd meg hogyan tudok segíteni egy vezetői portfólióval eligazodni az álláskeresés útvesztőiben! További információkért látogasd meg Facebook-oldalam, vagy kövess a Linkedinen!
# # #
Trendek, de minek? – Divatőrületek a karrierszakmától
Év végére kicsit távolabb vizekre evezek a szigorúan vett tudatos karriekedéstől. Mégis fontos ez, mert a mai poszt célja, hogy a józan észnek adjunk teret a trendek helyett/mellett/mentén – és ezzel újra az emberek és az ő jól-létük kerüljön végre a középpontba.
Általánossá vált, hogy a trendkövetők egymondatos Linkedinre kihajított bölcselettel mutatják meg: ők hiszik, követik a legújabb trendet, mert hű, de modern gondolkodásúak. Így aztán a Dalai Lámának tulajdonított közhely, vagy Steve Jobs értelmes gondolata lesz beletekerve valami menedzsment-jótanácsos semmitérő posztba… De vajon előreviszi-e valaki karrierjét, jobb munkahely lesz-e a cég, ahol alkalmazzák, használható-e valamire a mindennapokban egy ilyen tartalom? Többnyire nem, így viszont kifejezetten csak az energiát viszik – per definite: károsak.
Szubjektív véleményem következik quiet quittingről, ikigairól és társairól.
Lennél te is vezető? A vezetői szerepek árnyoldalai
A specialista csapdák és előnyök után a vezetői szerepekről is érdemes szót ejteni ebben a nézetben, mert itt még több a mítosz – ami leginkább empátiahiányból, tájékozatlanságból, de akár irigységből is táplálkozik: a vezetői pozíció egyenlő a céges luxusautóval, kimondhatatlan összegű fizetéssel, neki egész nap csak a kedvét keresik, senki sem kéri számon a munkáját, igazi kánaán. A valóság kicsit nagyon más.
A most általam felvázolt kép sötét, de nem teljes. Nemcsak problémák vannak természetesen. Majd lesz egyszer „miért jó vezetőnek lenni” poszt is 🙂
——————–
Mindenféle 1 mondatos napiidézetes bölcselet leírja, milyen a jó vezető, miközben egyetemeken külön szakok, vezetéstudományi intézetek, szakmai műhelyek vannak erre, és ott folyamatosan gondolkodnak ezen. Jönnek szembe velem a Linkedinen a kétes szakmai értékű posztok, amik megfejtik 300 karakterben, hogy ha egy vezetőnél nem működik valami, panaszkodik, stresszes, akkor neki önismereti bajai vannak.
Csapdák és előnyök – Miért jó specialistának lenni?
A specialista-csapdáról sokat meséltem már. Röviden: amikor valaki nagyon elmélyül egy témában (vertikális tudás), akkor az a teljes szakterületi tudáshoz képest (horizontális tudás) nagyon beszűkíti a lehetőségeit egy későbbi álláskeresésben. (Ironikusan: a piac szempontjából egy idő után nagyon sokat fog tudni a semmiről)
Aki ennek tudatában van, az több rokon szakterületben szerez specialista szintű ismereteket, így a technológiai elavulás vagy egy szakmai trendfordulás nem teszi őt tönkre.
Amikor a vezető vagy specialista dilemmáról mesélek, mindig hozzáteszem: mindkét út jó, a különbség a célokban és a szükséges személyiségjegyekben, hozzáállásban van.
Amit nem szabad: ezen a dilemmán NEM elgondolkodni. Mindenki generalistaként, juniorként kezdi a szakmát, de ha egyik vagy másik irányt nem jelöli ki, és ottmarad, akkor mind az álláskeresési esélyei, mind a szakmai és egzisztenciális növekedése veszélybe kerül.
Miért jó specialistának lenni?
Mi újat lehet még mondani az álláskeresésről? – Előadói tanulságaim a Megoldásközpont Reziliencia konferenciájáról
Tanácsadóként könnyű abba a hibába esni, hogy ami nekem egyértelmű, az másnak is. Ezért jó az olyan visszajelzés, ami teljesen ismeretlenektől jön, akik még sosem hallottak a Jobangelről, nem olvastak tőlem. Mert bizony én is egyfajta szakmai-kommunikációs buborékban pörgök, ami bár igen nagy, akkor sem hallatszik ki belőle az üzenet. A konferencia közönsége az emberi lélek működésével kapcsolatos gyakorlati tudást kereste, az előadók a reziliencia, azaz lelki ellenállóképesség kialakítására tették a hangsúlyt – ez volt a cél. Én meg jöttem az egzisztencia egy fontos elemével, a pragmatikus nézetből bemutatott karrierépítéssel, igazi furcsaságként.
Minden előadó kapcsán megkérdezték a közönséget, mi volt a legfontosabb üzenete szerintük az adott előadónak. Nos, nálam olyasmiket emeltek ki újdonságként, amiket szó szerint tizenéve mondok…
Az álláskeresés egy 8 órás munka
Ezt régen még az álláskereső munkanélküliek lenézése ellen fogalmaztam meg. Amikor még ilyen mondások terjengtek, hogy „aki dolgozni akar, az tud is”,
Valami készül… – Jobangel a Megoldásközpont online konferenciáján
Kedves Olvasóim!
Ez itt most promó is, meg nem is.
Megilletődötten és büszkén hívok meg Mindenkit a Megoldásközpont Online Konferenciájára, ahol olyan előadók között szerepelhetek, mint Dr. Edith Eva Eger, Tari Annamária, Dr. Vida Ágnes.
A válsággal megküzdés témakörén belül generációk karrierkérdéseiről, szakmai jövőképéről tartok napindító előadást, október 7-én, 9:00 órától.
Kicsit már megint anomália vagyok: pozitív pszichológiára épülő konferenciára hívnak meg engem, a rendíthetetlenül gyakorlatias, csodákat elutasító, doer-hozzáállású tanácsadót. Mert a szervezők felismerték, hogy a gyakorlatiasság és a lelki törődés nem egymás elletéte, hanem egymást kiegészítő, egymást erősítő tényezők. A pozitív hozzáállás lehet mérgező is, de nélküle mégsem lesz siker…
Mindezeket a generációs sajátosságokkal kiegészítve, vezetői és szakértői dilemmákat tárgyalva fejtem ki a közönségnek!
Várlak szeretettel!
Ingyenes online regisztráció itt:
A főnököm megtudta, hogy állást keresek!
Most mi lesz? Egy nehéz helyzet, amit kezelni kell valahogy, és hát alapból mindenki igyekszik titkolni munkahelyén, hogy akkor ő állást keres, mert az milyen már. Racionális oka alig van, sokkal inkább egy beidegződés, rossz reflex.
Talán kevesen emlékeznek a 90-es évek közepétől, a multik magyarországi megtelepedésétől kezdve arra, hogy régen még ún. „loyalty test”-ek is léteztek. Aljas technikának tartottam már akkor is, amikor átéltem: a munkáltató megbízására hamis állásajánlatokkal bombáztak embereket, és figyelték a reakciókat, majd „lépéseket tettek”. Ki lehet találni mit, egy munkanélküliséggel terhelt környezetben. Valószínűleg innen ered azóta is a félelem, hogy jaj, csak ki ne derüljön. És ma is vannak nem kellően diszkrét fejvadászok, félrement referenciaellenőrzések, name check-ek, pletykák…Ki tud derülni, hogy állást keres emberünk, és erre sokan nincsenek felkészülve. Mit kell reagálni, kell-e magyarázni, hogyan kell kezelni „lebukott” munkavállalóként, és „megcsalt” munkáltatóként. Az idézőjelek fontosak: pont ezeket nem szabad gondolni egy ilyen helyzetben a szereplőkről.
A rosszgyakorlat: a vezető megtudja, de nem szól semmit, és elkezdi a kollégát úgy kezelni, mint aki már fél lábbal kint van a cégből. Ebből nyilván a munkavállaló felmondása lesz, így nem lehet megtartani egy kollégát. Sőt, a vezetői sértődöttség oda tud fajulni, hogy preventíve kirúgja a „hűtlenkedőt”, hiszen így nála maradt a döntés (hatalom) illúziója – cserébe kárt okoz cégnek és cégkultúrának, de mit érdekli őt mindez? A revans fontosabb neki. Egy ilyen vezető mellett meg is kell tenni minden óvintézkedést, hogy ne derüljön ki az álláskeresés.
Legyen több pénz?
Jelöltélmény és Mikulás
Alább végig kiválasztókat fogok említeni, nem HR-eseket, mert ezeket a hibákat nemcsak HR-esek követik el, sőt, ők ritkábban. Szakmai vezetők gyakrabban.
Leszögezem, hogy a jelöltélményben és a Mikulásban hasonló meggyőződéssel hiszek, azaz semennyire. Láttam már elég csalódott álláskeresőt ahhoz, hogy tudjam: a jelöltélmény akkor pozitív, ha a jelöltből munkavállaló lesz ugyanott. Minden más esetben kellemetlen érzése lesz, mert az embereket rossz érzéssel tölti el, ha valami nem sikerül. Értem, mit akarnak a cégek a jelöltélménnyel, de néha több kárt csinálnak, mint hasznot. Ha csak maguknak ártanának, és az álláskeresőknek nem, nem is zavarná a jelöltélménykedés a jobangeli mivoltomat…
A jelöltélmény leginkább a kiválasztás folyamatának megélését jelenti az adott cég HR-esének nézetében, a jelöltében meg a teljes álláskeresési folyamat során megélteket, amit akár két-háromszáz céggel él át összességében. Innentől kb. majdnem fölösleges jelöltélményre gyúrni, a kiválasztás, mint szakma renoméját úgyis letöri majd pár hozzá nem értő, lusta, buta kolléga más cégnél.
Ezzel nem arra próbálok célozni, hogy kár normálisan viselkedni, mert dehogyis. Az az alap, hogy normálisan, emberi, empatikus módon bánunk az álláskeresővel.
Ugyanakkor van egy jelentős különbség minden más élményhez képest: a jelöltélmény nem a jelöltnek fontos, hanem a kiválasztónak… (aki nem feltétlenül HR-es).
Cégből cégbe – jól működő állásváltási irányok
Az állásváltás motivációja a legtöbb esetben hosszú évek munkahelyi stresszéből, feszültségéből alakul – szinte mindig menekülés valami elől. Sok veszélyt hordoz, ha eldöntöd, hogy állást váltasz, és ezt a „mindegy, csak ezt ne tovább” jegyében teszed. Annyit tudsz, hogy miben most vagy, azt biztosan nem akarod, de nem azonosítod, mit akarsz valójában. Jön egy Linkedin-üzenet, egy telefonhívás valami régi állásportálos regisztrációra hivatkozva stb. Aktívan nem keresel állást, de a „sors keze segít”, hogy most itt a lehetőség.
Amikor nyitottá válsz a váltásra, annak tudnak jelei lenni, de nem mindig tudod/mered mutatni ezeket. Még egy „only for recruiters” beállítású „open to work„-öt sem mersz a Linkedinen bekattintani, mert „mi lesz, ha meglátja a főnököm/HR-esünk„. Passzív álláskereső leszel – nem keresel, de ha megtalál egy állást, talán-esetleg-még az is lehet, hogy lépsz végre. Ilyenkor kell mégiscsak merni.
Én ezt nem merem!
Nagyon ritka, hogy nincs lehetőség állást keresni.