Alternatív nőnap – nőtől, nőknek és férfiaknak, nem NŐI nézőpontból
Egyre több női szakmai szerveződést találok szerte a neten, IT-s nők, cégvezető nők, gimis lányokat technológiai kurzusokra szervező csoportok stb. Ezek remek kezdeményezések, tapsikolósan lájkolok is minden ilyen Linkedin poszt alatt. Mert ezek nők számára is jobb szakmai jövő – karrier – felé vezetnek. Olvashatjuk Forbes és társainál, hogy egyes technológiai multik élén is nők állnak már, minő előrelépés, na ugye… – nyilván inkább USA-ban, esetleg Nyugat-Európában, de még mindig sejthetünk üvegsziklát* ilyenkor a karrier hátterében, rosszindulattal lehet őket akár kvótanőként is emlegetni.
Egy tréningcég és néhány coach a Facebookon női vezetőknek hirdet külön kurzusokat. Szerencsére nők a trénerek, így a hitelesség majdnem rendben, kicsit azért mégis előhozta belőlem a dühödt angyalt. A tanfolyam tematikája pláne, pl. ilyen fejezete is van, hogy önbizalomépítés… Teljesen jók lennének ezek a női szakmai szerveződések, de kevés is: ezek a támogatások már csak azokon segítenek, akik valahogy olyan pozícióba jutottak, ahol lehet arról beszélni, hogy nők+szakmai mélység, nők+vezetés, mint szakma. Emellett rengeteg nő dolgozik úgy, hogy számukra egy ilyen pozíció elérhetetlen, és ennek sok oka van, lentebb kifejtek párat.Array
Lehet-e 100% home office, és ha igen, akkor miért nem?
A provokatív cím egyben a véleményem is, némi pontosítást azért adnék: vannak munkák, főleg szoftverfejlesztés és szakmai környezete kapcsán, ahol működhet a 100% home office, ill. ahogy a világ fantáziájában él, a tengerpartról laptopon dolgozó freelancerek világa. A valóság ennél kicsit összetettebb.Array
Karrierváltók, figyelem! – Elrettentő példák karrierváltó álláskeresőktől
Egy régi tévéműsor jutott eszembe: tehetségkutató, sztárjelöltek meghallgatását vezetik neves előadók. Az egyikük feszegeti a motivációt, a tehetséges jelöltke közli, hogy ő is olyan sok pénzt akar keresni, mint az őt vizsgáztató sztár. Sztárunk kiakadt, de mégiscsak tévéműsor, tehát visszafojtja dühét és őszinte: oké, azt lehet, de tudod-e, hogy hogy megy ez? Tehetség kell, de azért önmagában nem fizetnek. Először van a meló, utána jön a pénz. Szóval, dolgozni akarsz-e sok pénzért? Jelöltke nézett bambán, nem is lett sztár sosem.
Na, hát így lesz ez a karrierváltással, szakirányváltással is, ha készületlen vagy. A tehetséged valószínűleg megvan. Nem tűnik nehéznek átülni az asztal másik oldalára, salesből beszerzőnek, toborzóból HR-esnek, adminisztrátorból manuális tesztelőnek stb., egyesek azt hiszik, kisujjból megoldják. Az önbizalom fontos, de ez így konkrétan mégis az újonnan választott szakirány lenézése. A Dunning-Kruger hatás élőbeni ábrázolása: amikor annyira nem tudsz, hogy azt sem tudod, mit nem tudsz. Ilyenkor még a tehetség sem látszik ki a tudatlanság mögül.
Legalább annyi felkészülési munkát tegyél bele egy karrier- vagy szakirányváltásba, hogy értsd, hová pályázol. Legalább a tankönyvet, de legalább a tankönyv tartalomjegyzékét olvasd már át annak a szakterületnek, amire jelentkezel, esetleg a wikipedia cikkét! Főleg, ha bruttó milliós fizetési igényt adsz meg, legalább szókincsed legyen már a szakmához, legalább magyarul, ha már angolul nincs :)Array
Valentin-nap alkalmából: szerelem a munkahelyen
A karrierek körüli fejtegetéseim és a Valentin-napi téma közös halmaza a munkahelyi románcok lennének, de bocs, nem erről írok. Mert szerintem egy szerelmi kapcsolat akkor is magánügy, ha munkahelyi, és minden cégnél van erre policy, amivel nekem nincs dolgom.
Más jut eszembe a munkahely és a szerelmesek napja kapcsán, mint emberek szerelmi viszonyaiban illetéktelenkedni. A szenvedély, lelkesedés, jóérzések, élmények és a munka/munkahely viszonya. A kötődést nem említem, alább majd elmondom, miért nem.
A szakmaszeretet és a közvélekedés – szabad-e szeretni a munkánkat?
Sok negatív gondolatot kell itt átfordítani:
– Volt álláskereső, aki azt a tanácsot kapta, hogy ne lelkesedjen túlságosan az állásinterjún, mert akkor kevesebbet fognak fizetni. Jaj. Miért hitte el, hogy a lelkesedés negatív értékkel bír egy munkáltatónál?
– Évtizedekig úgy szocializálódtak „kisemberek”, hogy aki munkát végez, minimum hős, mártír, áldozatot hoz. Ebben a nézetben az a munka, ahol kínlódás van. Ők meg is tesznek mindent, hogy más is kínlódjon: Array
Mi van a csúcs fölött? – Prémium szintű álláskeresés
Kevesen érzik magukénak a top szakértők és top menedzserek dilemmáit, de akik igen, azok vergődnek bennük rendesen. Mindenki másnak tanulság: egy C-szintű vezető vagy szakértő szakmai élete és karriermenedzsmentje sem stresszmentes, sőt.
Coach, pszichológus segítségét szerencsére magától értetődő természetességgel kérik, a munkaerőpiaci, iparági ismereteik kiterjedtek és alaposak. Az iparág természetesnek veszi, hogy ott vannak, ahol, meghatározó alakjai az iparági történéseknek. Pont ez akadályozza őket karriertémában. Jól megbeszélik a segítőikkel, hogy változás kellene, aztán maradnak, ahol vannak, inkább más célokat keresnek, mint karrierváltás. Mert szakmai körökben szinte senkiben sem mernek megbízni karrierváltás, állásváltás témában, és emellett klasszikus módon esélyük sincs álláskeresést, karrierváltást indítani. Ez már pont elég probléma ahhoz, hogy ne maradhasson így. Tudja, hogy mit kellene tennie, de nem tudja rászánni magát, hogy megtegye. Ő, aki mindig mindent megold – kivéve ezt.
Évek óta sikeresek, de jönnek a változások évről-évre, nyirbálják a jogköreit, belefeszítik újabb elvárásokba, és lassan belefáradtak ezek kezelésébe. Lehet, hogy 10+ vagy csak 2-3 éve vannak egy helyen, de már sok konfliktus elsimítottak, sok válságot megoldottak, és – bizony szereztek ellenségeket is. Vagy csak ők hiszik, hogy ellenségeik egyes emberek. Mindegy is, akadálynak elég az ilyen hiedelem is, nem kell, hogy valóság legyen. Akik olyan pozíciókról dönthetnek, amikbe ők megfelelőek, azok jó eséllyel ismerik őket. Iparági hír, sajtóhír lenne az ő mozgásuk, és már a váltási szándék gyanúja is kompromittálhatja őket, akár a cégeket is, ahol épp vannak. Ebből ők arra a következtetésre jutnak, hogy ha ilyet elkezdenek, a kocka el van vetve, nincs visszaút. Tehát el sem merik kezdeni.
Innen szép állást váltani… Alább leginkább vezetőkről beszélek, de mindez igaz top specialistákra is. Közös ismérvük, hogy prémium fejvadászok közül is csak néhány meri megszólítani őket. Azok között is lehet már olyan, aki egyszer, évekkel ezelőtt megtette, nem járt sikerrel, ezért már nem próbálkozik. A specialistáról azt gondolják, hogy megfizethetetlenül drága, a vezetőről meg azt, hogy úgysem mozdulna onnan, ahol van. És nem kiálthatja világgá, hogy deeee, mozdulnék, szabadítsatok kiiiii! Szóval, innen szép…Array
Nem kell mindig megoldás! – gondolatok rákról, munkáról, túlélésről
A klasszikus mame szerint néha magát a problémát is élvezhetnénk, nem kell mindig mindent megoldani 🙂 Néha meg csak el kell fogadnunk, hogy nem lehet mindent megoldani, kb. matekból a „nincs megoldás” megoldású egyenleteknél ezt az üzenetet jól kiemelném.
Komolyabb/komorabb vizekre evezve egy személyes példával jönnék:
- A héten jutottam el 5 éves túlélésemhez egy rákból.
- 25 éve mérnökök között, megoldásokat fejlesztő-értékesítő-szolgáltató területeken dolgozom.
A két dolog úgy függ össze, hogy
ArrayÉs te hol vagy? – Hogyan mutasd meg a szakmai oldalad a közösségi médiában?
Az álláskeresés, mint „szakma” a közvélekedés szerint a HR-hez kapcsolódik. Pedig nem… Marketing, értékesítés, márkaépítés leginkább. Láthatóvá válás, tárgyalástechnika, következetes jelenlét kell a gyors sikerhez. Akkor is az álláskeresésed kell előkészíteni, ha épp nem keresel állást. Mert amikor keresel, már majdnem késő, de legalábbis időveszteség akkor összerakni az álláskeresős pakkot, és kissé mindig ad-hoc marad, szemben egy évek alatt épített profillal. Leginkább az online térben kell most jelen lenni, amióta pandémia van. A címbeli kérdést viszont kb. a jobangeli kezdetek óta teszem fel az álláskeresőknek.
Kezdődött az önéletrajzokkal: az egyszeri álláskereső telerakta a volt munkahelyeinek céglogoival, szépen kronológiai sorrendben visszafelé, ahogy kell. Leírta a volt munkahelyeit: cégnév, mit csinált a cég, mettől meddig dolgozott ott, végül azt, mi volt a pozíciója, majd leírta, mik voltak a feladatai. Jónak tűnik? Hát nem az… Mert mi is a „termék” egy álláskeresésben, amit el kell adni? Miért gondolja, hogy a céglogo kell az önéletrajzára? Miközben lehet, hogy saját magáról nem is tett rá fényképet.
Leginkább azért ilyen sok CV, mert az első sablonok így néztek ki, azokat faragjuk publikálásuk óta. Amit HR-esek raktak össze kapitalista külföldiában, majd betört a rendszerváltáskor Magyarországra, és amikor már volt net, publikálták a magyar HR-esek, segítségül. Az a céges nézet jelent meg a CV-kben, amiről ők azt gondolták, hogy látni akarják: uniformizált, rövid, tömör, általánosított – azaz semmitmondó. A Europass CV volt a hab a tortán – sikeresen kiirtott minden egyéni gondolatot a CV-ből, és irreleváns adatokkal teli CV-standardot alkotott. Mostanra kitölteni is kínlódás a portálon keresztül, így szerencsésen eltűnik lassan. Helyette majd a CV builder oldalak rombolják tovább az álláskeresők lehetőségeit 🙁
Manapság mindenféle netes platformon mutathatjuk meg leginkább magunkat szakmailag, ha akarjuk és merjük, és győzzük idővel, munkával.Array
Mozgalom a kisgyerekes nők állástalálásáért – Mommy Works Hungary
A kisgyerekes nők újbóli munkába állása elég régóta téma a közbeszédben, a politikában, a HR-es szaksajtóban, mégis meglehetősen nehéz még mindig egy GYES/GYED-ről visszatérő nő munkába állasa. Vagy a régi munkahelyén várják vissza furcsa körülmények között, vagy közben a munkahelye már nem is létezik, „nulláról” kezdheti az álláskeresést.
Létezik erre is egy jól szervezett közösség a Facebookon, a Mommy Works Hungary. De jóval több is ez, mint közösség. Szabados Jánossal, a Mommy Works Hungary mögött álló cég tulajdonosával beszélgetek.
Mi is a Mommy Works Hungary, honnan indult és hol tart ma?
Az anyukák számára egy munkavállalással kapcsolatos aktív önsegítő csoportArray
Trendi – nemtrendi
A technológia természetesen remekül támogatja, és folyamatosan változtatja is az álláskeresés lehetséges módszereit. Trendinek kell lenni ebben is.
Az alkalmazkodás viszont sokszor felületes, ezért a munkavállalási trendek és persze a törvényi szabályozás is megrekedt. Az Mt. leginkább az 1960-as évekbeli állapotokat tükrözi, némi modernnek szánt – ám majdnem használhatatlan „újdonsággal” úgymint megosztott munkakör. Megemlékezhetnék a munkaidőkeretről is, de arról semmi szép vagy modern gondolat nem jut eszembe. De a törvény szerint leginkább az a munka, ha napi 8 órát lapátolsz valahol, akár biteket is, de 8 órát, mindenképp, és lehetőleg reggel 8-tól késő délutánig. Ehhez képest munkáltatók azzal csábítják az új kollégákat, hogy „van ám szép irodánk, ha szeretnél, be is jöhetsz” 🙂
Most hétvégi profession.hu-n velem készült riportban megemlítettem, hogy a munkavállalók is alakítják a munkaerőpiacot… De arra már nem volt hely, hogy elmondjam: ha akarunk változtatni, magunknak is el kell engedni dolgokat, márpedig álláskeresők és munkavállalók véleményét megváltoztatni az alábbi témákban szinte lehetetlen. Egyesével sikerülni szokott nekem, de mire végigbeszélném a pármillió munkavállalóval…
Fizetési igény
Álláskeresői elvárás, hogy az álláshirdetésben legyen benne bérajánlat, mert az jó. Array
Hogyan néz ki a támogató vezetés a gyakorlatban?
Történt volt, hogy új középvezető került egy új munkahelyre, kívülről. Végigkísértem az álláskeresését, sok bizonytalanság volt benne, megtanítottam arra, hogy ne emberek kedvét keresse, simán elég, ha korrekt, a mások és a saját jóllétével is egyformán törődik. Később, egy követő érdeklődésemre büszkén mesélte, hogy amit tanult tőlem, hogyan alkalmazta – emberek sorsának jobbítása is célja lett, új helyen középvezetőként erre már külön figyelt. (Terjed a jobangelség, ennek külön örülök)
Mint ilyenkor szokás, új kollégaként próbált ismerkedni, leginkább „read-only” módban, hiszen véleményalkotáshoz információ kell. A saját főnökével is leült beszélgetni, hogy megismerje, ő milyen problémákat tart égetőnek, amit neki rögvest meg kellene oldani.
Array