Az állásváltás kockázatai és a kockázatkezelés módjai
Akinek van egy valamilyen állása, nyilvánvalóan egy jobbra akar váltani. És ez sokszor nem sikerül, mellémegy, karrierek törnek derékba, vezetők buknak bele, specialisták égnek ki, generalisták lelki egészsége megy rá. Hogyan lehet ezt elkerülni?
Menekülsz, és nem nézed, hová
A helyzet, amiből menekülni kell, egyértelműen azonosítható. Azt már nagyjából tudod, mit nem akarsz. De, van-e arra időd, erőd, türelmed, hogy megtervezd a kiutat? Mivel csak nagyjából tudod, mi a bajod, a jó váltáshoz muszáj lenne átnézned, mi vitt téged ebbe a helyzetbe, mit tettél te hozzá a saját munkahelyi boldogtalanságodhoz. Ez nem áldozathibáztatás, hanem stratégiai gondolkodás. Ha mindig olyan helyen voltál, ahol bántottak, szorongtál, kihasználtak, erőn felül kellett teljesítened, az azt jelenti, hogy ezek a munkahelyek valamiért téged megtalálnak és kiválasztanak. Mert pl. az önéletrajzod és az állásinterjús fellépésed alapján is az látszik a munkáltató számára, hogy egy jól kihasználható, érzelmileg zsarolható, anyagilag sarokba szorítható ember vagy. Ezt te magadban lelkiismeretes, lojális, terhelhető, kitartó szavakkal ábrázolod. Rossz esetben be is írod az önéletrajzodba, és feltálalod magad kihasználásra… Ezért tiltakozom mindig az alázat, a stressztűrő, terhelhető kifejezések felbukkanásakor. Aki ilyeneket vár el a munkavállalójától, ahhoz nem megyünk dolgozni, ha jó akarunk magunknak.
A menekülés kockázata abban rejlik, hogy a menekülés nem stratégia. Amikor képletesen az életedért futsz, nem tervezed meg az útvonalat.Array
Felkészülés állásinterjúra
Ismerős recepciós mesélte:
Sokcéges irodaház recepciójára megérkezik egy úriember talpig nyakkendőben, köszön szépen, elmeséli, hogy állásinterjúra jött XY-hoz.
– Melyik cég?
– Azt nem tudom, nekem csak a nevet mondták.
– Mivel foglalkozik a cég?
– Azt nem mondták.
Ismerősöm nem adja fel:
– Milyen állásra jelentkezett?
– Értékesítő.
– Értem. Milyen termékről van szó?
– Azt nem tudom.
Itt feladta.
————————————–
Online kér segítséget egy álláskereső, ilyenkor angyalkodva ingyen „elsősegélyt” nyújtok. Hívták második körös állásinterjúra, ez már izgalmas, nagy a tét, mire számítson? Az első körben HR-es kérdéseket kapott. Oké, és kivel fogsz találkozni most, a második körben? Juj, azt nem kérdezte meg… Hááát, akkor tippelünk…
—————————————
Hogy a felkészülés szükségessége mennyire egyértelműnek tűnik, és mennyire nem az mégsem, az sok ilyen történetből látszik. Ha az állásinterjút tárgyalásként akarjuk kezelni, akkor tudnunk kell: információ nélkül nincs tárgyalás. Tehát fel kell készülni. Információval, mondanivalóval, stratégiával.
ArrayKülföldi lesz a főnököm, most mi lesz?
Az álláskeresői oldal állásinterjú-kérdéseinek egyik célja a leendő főnököt megismerni. Nem könnyű feladat pl. a HR-esből a kollégájáról, szakmai vezetőről őszinte szavakat kiprovokálni, vagy a fejvadászból az ügyfeléről, de azért ennek mennie kell, ha jó állást akarsz. A klasszikus kérdések a hivatalos keretekről szólnak, hogyan működik a teljesítményértékelés, a beszámolás, a konfliktuskezelés, mik az adott pozíció kockázatai (menőbben: kihívásai 🙂
Az álláskeresők jórésze manapság nem akad fenn azon, ha nyelvtudást kérnek, és nincs is vele problémája, még az állásinterjún is remekül megfelel. Az első megrettenés akkor jön, amikor az állásinterjúztató külföldi, de még ezt is túl lehet élni. De ha még a vezetője is ő lesz… Az állásinterjúra többnyire jól fel lehet készülni, könyvtárnyi irodalma van annak, hogy hogyan, ezt most nem tárgyalom ki.
A napi munka a főnökkel, ha ő külföldi, már kérdőjelesebb, ha nincs még ilyen tapasztalatod. Van, akit végül ez rettent el egy állásajánlat elfogadásától. Ismeretlen terep, túl kockázatos, „ilyet még nem csináltam”.
Tény, hogy van pár specifikuma egy külföldi vezetővel való együttműködésnek, de sok előnye is van. Ami meghatározó lehet akár a munkád sikerére, akár a beilleszkedésre, elfogadásra is.Array
Van máááásik! – A karriertervezés gyakorlati lépései
Az álláskeresés annak megy jól és gyorsan, aki tudja annak lépéseit, és azt is tudja, hogy ezeket a lépéseket bármikor szükséges lehet megtenni. Ha emellett van megfelelő karrierterve, tisztában van az álláskeresési feladataival, az sokat segít. Majd amikor tényleg eljön az álláskeresés ideje, nekiáll, és csinálja. Elvesztetted az állásod? Van máááásik!
—————-
A karriertervezés megint olyasmi, amit nem tanítanak iskolában, ill. csak HR-es szakokon felsőoktatásban, akkor is csak céges nézetből. A gyakorlatban többé-kevésbé sikeres karrierprogramok formájában ölt testet egy-egy nagyobbacska, igényesebb cégnél ez a tudásanyag.
Munkavállalói, álláskeresői, vezető-specialista-generalista, junior-medior-senior nézetekből alig létezik ilyen tudatos formában. Aki tanult is karriertervezést, képtelen adaptálni a céges nézetet a saját, egyéni, munkavállalói nézetére. Amikor álláskereső HR-es talál meg, akkor is felfedezhető ez a jelenség. Ott a tudás, de gyakorlatban, saját magára sosem használta. Sőt, felsorolni sem tudja ennek gyakorlati kellékeit magára nézve – pedig ez a szakmája! Arra tanították, hogy a cégeket szolgálja a tudásával, és a motivációs levelében is azt írta, hogy „egy sikeres csapatban szeretném kamatoztatni a tudásom”.
Amikor „baj van”, azaz állást kell keresni, akkor már inkább álláskeresési stratégia részeként jelenik meg a karrierépítés, és kb. kimerül az utált „hol látod magad X év múlva” kérdésre adott válaszban. Pedig valójában ez is olyan eleme kellene, hogy legyen a szakmai életünknek, mint a folyamatos tanulás. Fura módon ez alig szól a munkahelyünkről, szakmai irányainkról, sokkal inkább saját magunk preferenciáiról, igényeiről – sokaknál mégis háttérbe szorul. Törődj magaddal! – ja, ezt is csak egy kozmetikai cég merte szlogenként kiadni, pedig elég fontos gondolat.
ArrayAz erőd legyen veled!
A gyászhoz, elvesztett szeretteink iránt érzett szeretethez és kegyelethez méltatlan, ha egy állás elvesztésével tesszük egy helyre magunkban. Egy felmondás, egy állás vége nem veszteség, csak feladat. Meg kell oldani. Amihez erő kell.
A munkavállalók egy része elcsodálkozik magán: számára is váratlan mértékben taglózza le a felmondás vagy a felismerés, hogy állást kell keresnie. Még akkor is, ha valahol titokban számított rá, érzékelte az előjeleket, de inkább elhessegette a rossz megérzéseit – nesze neked elvárt optimizmus. Amikor elérkezik a felismerés, akkor fogékonnyá válik mindenre, ami megerősíti a veszteségérzetében. És hátráltatja az új állás megtalálásában.
Veszteség vagy gyász?
ArrayBumeráng-karrier
Tizen-huszonéves karrierutakban elő tud kerülni az is, mennyire jó gondolat visszatérni egy volt munkahelyedre. Főleg specialisták dilemmája ez, vezetői szinten jóval ritkább, hogy ugyanoda ugyanolyan vagy magasabb pozícióba hívják vissza. Ennek külön „tudománya” van, másfajta csapdák, ill. másfajta hatása lesz a vezetők karrierjére egy ilyen lépésnek, így alább inkább a specialisták bumeráng-karrier tényezőit fejtegetem. A vezetők bumeráng-karrierje ezeken túl további kérdéseket vet fel.
Racionális döntés a cég részéről is visszahívni valakit, akit már ismernek.
Az egyén szempontjából is lehet racionális visszatérni, mégis alaposan át kell gondolni. Elég furán festhet két versenytárs között pattogni ide-oda egy 10-15 éves karrierperiódusban.Array
Nem lehet mindig a könnyű elég! – Foglalkozzunk a generalistákkal!
A specialisták és a vezetők mellett a generalisták csoportja az a 3. csoport, amibe gyakorlatilag bárki besorolható, aki nem specialista és nem vezető. És még van pár jellemzője.
Védangyali minőségemben ez az az álláskeresői csoport, akikkel sokat kell foglalkoznom, és kellene foglalkoznia HR-eseknek, toborzóknak is. Én a nagy angyalszárnycsapkodásban csak a problémáikat látom, ill. olyan közös jellemzőket, amiket a toborzóknak, HR-eseknek érdemes lenne komolyan venni. Pl. amikor a motivációkat feszegetik, el kellene fogadniuk a bizonytalanságot, és támogatni a hajlandóságot. Az ambíció hiányát nem kritikával illetni, hanem megteremteni az ambíciót. Megbecsülni őket – kezdve az állásinterjútól, ill. a beadott álláspályázatuktól.
Ők adminisztrátorok, ügyfélszolgálatosok, helpdeskesek, stb. A generalisták, akik biztosítják a cégek napi működését, nélkülük megáll szinte minden. A „kis csavarok” a gépezetben, ami összetartja az egészet. Az idézőjel nem véletlen:Array
Az embernek kél káromkodni kedve…
A József Attila-i idézet ellenére nem irodalmárkodni fogok, a káromkodást viszont ezzel letudtam, innentől már csak a sorok között… Két tanulságos eset jött most össze, ami a közvetítők (a.k.a. „fejvadászok”) iránti bizalmat rendíti meg, de álláskeresői és toborzó/közvetítői nézetből is van mit tanulni belőle. Array
A láthatatlan ember – top vezetők és top szakértők állásváltási dilemmái
Nem új hír, hogy a fejvadászok szenvednek sok-sok szakterületen, hogy jelöltet találjanak. Azzal nincs bajuk, hogy ügyfelet találjanak, új kollégát kereső cég bőven akad a piacon. Jelöltekből van hiány. Jelöltet felkutatni pedig komoly munka, főleg ha a „top” kategóriában kell találni valakit.
Jelen posztom a fejvadászok legnagyobb kihívásáról, a láthatatlan emberekről szól.
A láthatatlan ember ismérvei
Ő az, aki 15-25 éve egy helyen van, gazdasági/jogi/technológiai/műszaki specialista, vagy szakmai vezetői (általában szakértők vezetője vagy vezetők vezetője) pozícióban. Akár gyakornoksága óta ugyanott dolgozik, azóta folyamatosan lépdel felfelé a ranglétrán. Array
Folyamatos fejlődési lehetőség: kérdezz róla állásinterjún!
Amennyire konkrétak az elvárások egy-egy álláshirdetésben, az „amit kínálunk” fejezet pont annyira gyenge, és sablonos… A sokszor körberöhögött „versenyképes fizetés” (ami akkor a legviccesebb, ha fizetési igényt is kér megadni a hirdető…) mellett a „folyamatos fejlődési lehetőség” is gyakori lózung.
Gonosz módon én mindig komolyan veszem és vetetem az álláskeresőkkel, így szegény munkáltatók kénytelenek lesznek legalább állásinterjún konkrétumokat mondani. Array