A Linkedin álláskeresés hozományai: biztonsági kockázatok és a béralku magasiskolája
A Linkedin-nyár folytatódik.
Lassan kiérünk a Linkedin szigorúan vett bűvköréből. Már jelentkeztél egy csomó álláshirdetésre, nemzetközi fronton is rádtaláltak, még így, nyári uborkaszezonban, pandémiafenyegetettségben is .Most, 5. alkalommal erről a Linkedin által kinyitott világról mesélek, mert amennyire vonzó és szerethető, annyira kockázatos is. Ahogy rutinná válik a Linkedines álláskeresésed, természetszerűleg belefuthatsz a kockázatos/komolytalan álláshirdetésekbe, és előfordul, hogy a nemzetközi környezetben való rutintalanságod problémát okozhat. De komoly lehetőségre is ráakadhatsz, amit kár lenne elengedni – egyszer mindenki volt „elsőmultis”… Most leginkább nekik adok muníciót.
Array
Linkedin 101 – 4. rész: Állásjelentkezés a Linkedinen – csak pár kattintás
Linkedin-sorozatom 4. darabja végre a konkrét állásjelentkezésről szól.
Nézegeted a Jobs menüpontot, megtetszik egy lehetőség, jelentkeznél rá. A Linkedinen ez is könnyebb, mint egy bármely más állásportálon. Legyen a wordben vagy PDF-ben (nekem a word még mindig jobban tetszik) rendelkezésre álló önéletrajzod azon az eszközön, amin épp dolgozol, vagy egy online hozzáférhető drive-on és már indulhatunk is.
Easily apply
Ez tényleg könnyű. Ha ilyen hirdetés látsz, TÉNYLEG pár kattintás jelentkezni.
Nyisd meg a hirdetést,Array
Linkedin 101 – 3. rész: Linkedin álláshirdetések – avagy minden álláshirdetés másképpen egyforma…
Linkedin sorozatom 3. részében az álláshirdetéseket nézzük át kicsit tüzetesebben. Bár blogom kedves kommentelője szerint nem annyira mások ezek a hirdetések – minőségben sem – az előző részben kifejtettem: a rossz minőségű álláshirdetést a Linkedin algoritmusa „bünteti”. Nem szándékosan, de ha a profilod és az adott álláshirdetés között nem „lát” az algoritmus nagy átfedést, akkor a hirdetés nem kerül eléd. És más elé sem, aki alkalmas lehetne. És a hirdető recruiter eredményei rosszak lesznek…
A Linkedin persze remek sorvezetőt ad az álláshirdetők kezébe is, sőt, ingyenes hirdetési lehetőséget is kínál. Az ingyenességhez viszont kötelező a cégnevet is megadni, a Linkedinen kívüli hirdetésekben ez sokszor hiányzik, ami nagyon idegesítő. És igen, hirdetnek toborzó cégek is itt, de ha versenyezni akarnak a cégek saját hirdetéseivel, nekik is sok információt meg kell adni. Meg is teszik. Egy álláshirdetés feladása induláskor így néz ki (vegyük észre a párhuzamot: amikor bekapcsoltad az open-to-work kapcsolót, megkérdezték, milyen szerződéses konstrukcióban dolgoznál – és lám, tőlük is megkérdezik, mit keresnek. Így fognak könnyen egymásra találni emberek és munkáltatók, akik ugyanazt keresik)
ArrayLinkedin 101 – 2. rész: Álláskeresés a Linkedinen – a Jobs menüpont áttekintése
Ez most a Linkedin-sorozat második darabja. A múlt héten bekapcsoltad az Open to work kapcsolót, így látható álláskeresővé váltál a Linkedinen. Ez volt a passzív mód. Ebből annyi már látszik, hogy nézegetik a profilod olyanok, akik révén az új állásodról lehet beszélgetni…
Mihez kezdhetsz ezzel? Pár dolog, amit azonnal megtehetsz:
- A toborzók, akik megtekintettek, és láthatók, valószínűleg a saját honlapjaikon is hirdetik a nyitott pozíciókat. Tehát, nézd meg ezeket a honlapokat, adj be jelentkezéseket a neked megfelelő pozíciókra.
- Beszélhetsz az álláskeresésedről azokkal az ismerőseiddel, akik most hirtelen megtekintettek. Hátha van ötletük, esetleg a munkahelyük fizet referral bonust, te meg pont jó jelölt lennél egy pozícióra náluk… Itt akár a telefonhívás is működhet, ha elég bátor vagy. Miért ne lennél? Ezek az emberek ismerőseid…
- Ha még bátrabb vagy, akkor azoknak is írhatsz egy Linkedin üzenetet, akik ismeretlenül megnéztek, és érdekesek lehetnek… Ezt csak haladóknak ajánlom, és csak akkor, ha publikus, „open to work” badget is kitettél.
Aktív Linkedin használat
A Linkedin a HR-es accountot vásárló toborzóknak azt ígéri, hogy jó jelölteket tesz eléjük, ennek jelei már látszanak a te értesítési területeden is. És bizony meg is teszi,
ArrayLinkedin 101 – 1. rész: Hogyan használjuk JÓL a Linkedint álláskeresésre?
Rosszul használni könnyű, elég, ha van egy valahogy kitöltött profilod, és előbb-utóbb úgyis bejelöl egy „fejvadász”, valamilyen jövőbeli céllal. A Linkedin hasznosságát mutatja, hogy még az ilyen hiperpasszív használatból is kijöhet jó eredmény egy-egy toborzó általi megkeresésből. Persze majd bosszúból ehhez hasonló semmitmondó üzenetekkel fog szórakoztatni a drága kis portál, mint az alábbi 🙂 – Kép forrása: Facebook
Nem titok, hogy a Linkedin a megjelenésével erőteljesen átalakította a toborzói (recruiter) tevékenységet, és a munkaerőpiacot is, pláne az állásportálokhoz való viszonyát a passzív és aktív álláskeresőknek egyaránt. A toborzók egyik legnagyobb talent pooljává vált, amiben minden álláskeresőnek jó ott lenni. Ha pedig van egy ilyen jó kis eszköz, akkor használjuk is álláskeresőként tudatosan.
ArrayRészmunkaidő: tényleg jó megoldás?
A részmunkaidőre, mint kisgyerekes anyák által egyértelműen vágyott dologra hivatkoznak cikkek és munkaerőpiacot érintő szakemberek, politikusok, politikusnők, munkáltatók és lassan már a közvélekedés is. Kisgyerekes nőnek részmunkaidő kell, pont. Még akkor is, ha az esetleg mégsem jó az érintetteknek?
Kezdem úgy érezni, hogy ez az erőltetés egyre rosszabb irányba visz. Elfele a rugalmasságtól, bebetonozva a munkaidő-alapú hozzáállást a munkavégzéshez.
A napi gyakorlat többszörösen megmutatja, hogy jóval kevesebbszer jó megoldás a részmunkaidő a munkavállalónak, mint hinnénk. Nem teljesen elvetendő, de nem is válasz mindenre. Fontos lenne, hogy értsük: munkáltatók azért alkalmaznak munkavállalókat, hogy azok feladatokat oldjanak meg, és nem azért, hogy egy bizonyos időtartamban egy helyen tartsák őket…
Array
Lehetőség magas fizetésre: teljesítményértékelés TÉRben és időben
A TÉR most egy helyes kis új(?) fogalom, egyre több helyen jelenik meg, a teljesítményértékelés rövidítéseként. És ha az álláskereső meghallja, hogy jutalék, bónusz, mozgóbér, teljesítményarányos fizetés, nem a lehetőséget látja, hanem szorongás fogja el. Értem, hogy a többségnek nagyon törékeny az egzisztenciája, ezért folyamatosan biztos jövedelemre van szüksége. Innentől a teljesítményt jutalmazó javadalmi struktúrák (sokféle van ám, nemcsak sima jutalékos!) el is veszítették a versenyt az alacsony havi fixszel szemben. Így nem fog nőni a bérszínvonal, tehát a fizetőképes kereslet sem bármely piacon, tehát az egész társadalom veszített.
Pedig a teljesítményértékelés jó dolog. Sok tényező miatt is jó, a munkavállalónak is.
A félelmeket ismerem, Array
Pénzért, mi másért? Beszéljünk a fizetésekről!
A munkabér, fizetés, jövedelem erősen tabu téma, mégis, a „pénzért” részt a munka, álláskeresés, karrier során ki kell tárgyalni, főleg olyan emberekkel, akikkel akkor találkozunk először, és lehet, hogy soha többé nem is fogunk (fejvadász, aki nem téged visz tovább, HR-es, szakmai vezető, aki nem téged választ majd).
Kínosnak érezzük azt mondani, hogy nem a világbéke, meg a világrengető szakmai elhivatottságunkért szeretnénk dolgozni, hanem pénzért, megélhetésért. Nyilván a többség leginkább ezért. Az már csak az én – meg még pár megszállott jobbító – nézete, hogy jó lenne, ha ebben mindenki jól lenne a pénzen túl is, mert ott kezdődik az igazi elhivatottság, amikor már a pénz nem motiváló, simán csak egyenes következménye a jól elvégzett feladatoknak, és élhet a hivatásának. Elvégre nem véletlenül lett belőle könyvelő, és nem állatorvos; informatikus és nem asztalos; ápoló, és nem logisztikus. Mert valami vonzotta ebben, amikor belekezdett, vagy erre a szakterületre sodródva itt maradt, mert komfortos lett benne. Még akkor is, ha fizetnek ezért neki.
Vagy, még akkor sem. Array
Erős felindulásból elkövetett felmondás
Fel lehet annyira bosszantani egy munkavállalót, hogy – látszólag – a józan ésszel szembemenve, sértődötten felmond, és még azt sem tudja, mi lesz holnap, de hogy itt többé nem fog dolgozni, abban biztos, semmi másban. A kollégák döbbenten nézik, „ilyet nem szabad”, „hát mi lesz vele?” „válságban másik állást találni?”. A főnöke vagy olajat önt a tűzre azzal, hogy saját sérelmének állítja be az esetet, vagy megpróbálja csitítani, hogy gondolja át stb… Emberünk nem gondolja át többé, döntött. Néha tisztább eltörni egy tányért, mint elmosogatni. És nincs az a bocsánatkérés, amitől újra tányér lesz a törmelékből.
Elszóltam magam a bevezetőben, írtam volt, hogy „látszólag”. Merthogy ilyen esetek után párszor már jött hozzám a hirtelen felmondást elkövetett munkavállaló, azzal, hogy „hülyeséget csináltam”. Nem dolgom megítélni ezt, de dolgom emberünk további karrierjét segíteni, ezért jött ugye… Fel kell mérnem, mi is történt, de csak egy álláspontot ismerek, az övét (vaaagy, már láttam attól a cégtől kilépőt közelről, akár többet is, de ezt persze nem mondhatom el neki). Rutinból is tudom, ilyen szimpla történet ritkán van, mint ahogy felvázoltam. Általában egy folyamat vége, egy utolsó csepp a pohárban, amikor már minden mindegy, de azt úgy ott tovább nem… Kivétel nőknél, ahol nincs mindig folyamat, mert néha egy hirtelen felbátorodó szexuális zaklató miatt menekül így.
Itt a felmentés, hogy bármi is történt, az menekülés volt. Mentette a lelkiismeretét, az önérzetét, a szakmai jóhírét, a lelki nyugalmát. Tehát nem ment szembe a józan ésszel. A megfelelési kényszerrel, az elvárásokkal, a „munka hőse” és az áldozati szereppel szembe ment. De ez nem baj.
Innen lehet építkezni. Array
Önéletrajz egy döntéshozónak címezve – testreszabás a gyakorlatban
Ahogy az állásinterjúk sokáig csak betanult kérdezz-felelek színjátékként „működtek”, azzal a rendkívül fontos információval töltve az időt, hogy emberünk miért lenne könyvespolc, ha bútor lenne, az önéletrajzok sem fejlődtek azzá, ami az alapfunkciójuk lenne: hogy tájékoztassa a leendő munkáltatót. A legtöbb önéletrajzból nem tudjuk meg, hogy mit is nyernénk az adott jelentkezővel, és milyen is az adott álláskereső személyisége, motivációi, mit is tud valójában.
Az álláshirdetések sablonosan keresnek pl. olyan értékesítőt, aki „ügyfelekkel való kapcsolattartást” és „új ügyfelek felkutatását”, sőt „ügyféligények felmérését” kellene, hogy csináljon. Milyen specifikus, ugye?
Ezek után az álláskeresőknek mondták, hogy az állásra kell szabni az önéletrajzot, ő pont csinált ilyet, tehát ezt a 3 lózungot szépen beleírja. Meg még rajta kívül 50 másik jelentkező is így tesz. Jól „elhivataloskodja”, mert az komolynak hat (nem). A toborzó kezében pedig ott lesz 51 db önéletrajz,