Hogyan írjunk fizetési igényt?
Álláshirdetések egy része kér fizetési igényt, és ennek többféle oka is lehet.
TÉVHIT
A fizetési igény bekérése nem azért történik, mert a legolcsóbb embert keresik.
Miért kérik?
– Azért, mert tudni akarják, milyen profilú ember „mennyibe kerül a piacon”. Lehet, hogy ez alapján fognak büdzsét készíteni a pozícióhoz. Lehet, hogy már van egy keretük, amiben muszáj gondolkodniuk. És lehet, hogy ez a keret nem elég, és vissza kell menni a vezetőséghez, hogy adjanak több pénzt erre a pozícióra.
– Azért, mert tudni akarják, hogy tudod-e mit ér a tudásod. Bizony, a 100.000 forintért árult Mercedes hiába olcsó, gyanús is.
– Azért, mert már ezzel is mérik a precizitásodat: ha kérdeznek valamit, tudni kell rá válaszolni. Aki nem teszi, azt mutatja, hogy még erre sem hajlandó/képes. Ha kollégát keresünk, ez elfogadhatatlan hozzáállást mutat.
Itt emelném ki egyes botcsinálta tanácsadók „nagyszerű” tanácsát, hogy fizetési igényt akkor se írj, ha kérnek. Ebben az a „jó”, hogy azonnal ki is zárod magad a pályázók közül, más értelme nincs, bár ezen tanácsadók az alkupozíció fenntartására hivatkoznak. Ami persze megint balfékség, mert üzleti körökben nem úgy tartjuk fenn az alkupozíciónkat, hogy mismásolunk az árral.
És ha nem kérik?
Van az a helyzet, Array
Új év – új állás? Az újévi fogadalmak hiábavalósága
Megint „ünneprontó” leszek, de sokéves álláskeresőket tapasztalatommal egyezik a sokféle statisztika ezügyben: bizony, az újévi fogadalmak semmit sem érnek önmagukban. Csak mert megfogadtad magadnak, még nem változik meg semmi – sőt, generáltál magadnak későbbre ezzel egy jó kis lelkiismeretfurdalást.
Tehát: NE TEDD ezt magaddal!
Van jópár általános káros hatása még az újévi fogadalmaknak, kettőt biztosan kiemelnék, mert ebbe futok bele az álláskeresőimmel a leggyakrabban:
Hamis reményt ad
Megfogadtad, megteszel érte mindent, Array
Álláshirdetésre jelentkeztem, válaszra sem méltattak!
„szomorú ez, mert jön 200+ jelentkező egy pozícióra és tisztességgel egyenként elutasítok mindenkit, aki visszakérdez, válaszolok, akinek nem jött csatolmány, írok, hogy küldje el… az egész pozíció, bocsánat, nem biztos, hogy ér ennyit, de a lelkemet megnyugtatja, mert tudom milyen sz.r álláskeresőnek lenni… s nem bmg semmi nem jó soha, és a hr-esek az ördög emberei és mindenkivel csak ki akarunk b…ni”
Ez a kifakadás egy olyan HR-estől jött, aki tényleg, egyesével mindenkinek válaszol a beküldött önéletrajzára. Tudom, mert az én jelöltjeimnek is szokott válaszolni.
Most nem az ilyen visszajelzések nemlétező értelméről kívánok értekezni, megtettem már sokszor 😉… Hanem arról, hogy mi van akkor, ha küldenek elutasító, szép és kedves levelet. Mert bizony, van HR-es, akinek fontos, hogy a munkája minőségét ezzel is emelje.
Majd szembejön vele a Facebook-poszt, amiben az álláskereső kifogásolja ezt is, egyre inkább hergeli magát, csalódottságában keresne valamit, ami „felmenti” őt: és megvan, biztos azért utasították el, mert kisgyerekes anya! A jóindulatú közösség támogatja: hogy kérdezzen vissza, miért nem, hogy abból is tanulhatna … Közben a HR-es is ott van a chat-ablakomban, fájdalom mindkét oldalról… Az elutasítás korrekt volt – és persze elvárás az álláskeresőktől, ami most teljesült. Én meg fogom a fejem, ennyi jóindulattal már sztrádát lehetne kikövezni a pokol felé, nem egyszerű kis gyalogutat.
Zavarognak az érzelmek mindkét oldalról: megfelelési kényszer, a sikertelenség fájdalma, értelmetlen elvárások támasztása – az egyiknek az állás nem sikerült, a másiknak a legjobb szándékkal írt elutasító levele váltott ki rossz érzéseket (többek között ezért sem támogatom az elutasító levelek követelését – valójában senkinek sem jó).
Gondolkodom, hogyan lehetne ezt másképp.
Array
Bébi, bárhol élsz, ott te csak egy nő vagy!
Mottó: „Jár nekünk a boldogság” (Köszönöm, Oláh Ibolya)
Ezerféleképp szétszedték már tegnap a Novák Katalin főszereplésével készült (ki)oktatófilmet, miszerint a nőknek elég kevesebbet keresni a munkájukkal, és mivel erősek vagyunk, tessünk szépen még más terheit is felvállalni. De legalább a mosógépet, porszívót, bevásárlótáskát, fakanalat kezelgessük, amíg egy férfi teher nélkül gyalogol felfelé a lépcsőn! A kép szerint mosolygjunk is ehhez, bárgyún, elhízva, szedettvedett, toprongy ruhában, félretaposott cipővel, loncsos hajjal… kevesebb fizetésből csak erre futja úgyis, több munka és tehervállalás mellett magunk rendbentartására nem baj, ha nem jut idő, de hát ez a sorsunk, ebben kell kiteljesedni, sőt boldognak lenni. Szerintem nem.
Abba szándékosan nem megyek bele, hogy családanya és/vagy hivatástudattól fűtött szakember legyen-e egy nő, mert azt gondolom, ez legyen mindenkinek a saját, valóban szabadon választott döntése. Úgy döntsön, ahogy neki jó! Array
Állásinterjú végén: „köszönjük, hogy eljött, hamarosan jelentkezünk”
Így búcsúzik az interjúztató, aki egyáltalán nem biztos, hogy HR-es. Majd soha többé nem hallasz felőlük.
Ez egy nagyon rossz trend, legalább állásinterjú után fontos lenne, hogy visszajelzést kapjanak az álláskeresők. Hiba, ha nem történik meg, de álláskeresőként ezzel nincs dolgunk. Illetve van, az a dolgunk, hogy elejét vegyük a vissza nem jelzésnek.
Hogyan?
Az állásinterjú ugye egy üzleti tárgyalás. Tudjuk mit akarunk a másiktól, megegyezünk dolgokban, információt gyűjtünk, a tárgyalás végén vagy később döntést fogunk hozni. A munkáltató is, az álláskereső is. Megírtunk jól egy önéletrajzot, ezzel eljutottunk az állásinterjúra. Ők már az önéletrajz alapján pár előzetes várakozást megfogalmaztak – ha csalódást okozunk, nem lesz állás… Szuperjó önéletrajzok írói legyenek szuperjók az állásinterjún is.
A másik oldala is igaz ennek, megkívánjuk az állást a hirdetés és a cég honlapja, esetleg hírneve alapján, megírjuk szépen az önéletrajzot, elmegyünk állásinterjúra, és egy balfácán fogad bennünket…
Array
Amikor közszférás önéletrajzot javítok…
A közszféra, kormányzati szféra „ad” egy olyan készséget az embereknek, ami sok kárt okoz az önéletrajzukban: a hivataloskodó, terjengős, fölöslegesen szabatos fogalmazást, és az ebből eredő sikertelenséget. A probléma abból ered, hogy a történelem során az egyszerű megfogalmazás nem mutatott tekintélyt (vissza is utalnék kis gumicicámra, a tekintélyelvű oktatás által okozott károkra). Hosszan, értelmesnek tűnően kell beszélni, és akkor okosnak, tekintélyesnek látszunk – a régi gondolkodásmód szerint. Tanult ember nem fogalmazhat egyszerűen – legalábbis a „régi iskola” szerint.
A képpel ellentétben, a körülményes megfogalmazás nem hoz eredményt az önéletrajzoknál…
Közben a világ felgyorsult, senkinek sincs már ideje szövegeket olvasgatni, értelmezgetni, átfutja, „szkenneli”, ami megragad, abból dolgozik. Tehát, minél terjengősebb, szabatosabb, annál biztosabb, hogy sikertelen lesz az önéletrajz. A siker titka az áttekinthetőség, a strukturáltság, a megértés segítése. Nem önéletrajz, de remek példa a KockaPont oldalán a leírás arról, kik is ők. Egyszerűen, érthetően van fogalmazva, mert arra számítanak, hogy autisták is olvasni fogják. Mégis, így hatékony. Így kell ezt az önéletrajzokban is. Prezentációimban gyakran mutogatom az alábbi – fiktív! – példát, ami jól mutatja, mi is a baj a közszférából versenyszférába tartók önéletrajzaival:
Array
HR Fest – 2020. november 5. – Köszönet
Akik Facebookon, Linkedinen követnek, valószínűleg látták, hogy múlt csütörtökön előadóként meséltem toborzóknak B2B értékesítési módszerekről a HR Fest-en.
Nagy megilletődöttséggel, sok éjszakás felkészüléssel indultam neki, 18 percben megpendíteni 20 évnyi, 2 válság lekezelése utáni B2B értékesítési tapasztalatot nem volt könnyű… Ráadásul online fesztiválon így még sosem vettem részt. Ez az, amit kihívásnak hívtunk, amikor még nem volt ciki ezt a szót használni.
Ezúton is köszönöm minden szervezőnek a támogatást, segítséget, és szívből gratulálok!
Nemcsak HR-eseknek
Amikor ott voltam a stúdióban, jópár kerekasztal-beszélgetést végighallgattam. Nagynevű HR-es vezetők, komoly cégek szakemberei beszélgettek fontos dolgokról. Arra gondoltam, kár, hogy ezt a sok hasznos dolgot nem látják-hallják a panaszkodó álláskeresők. Array
Kitörés egy rossz állásból
Folytatva a már megkezdett témát, a rossz állásból való „kitörést” járom körbe egy kicsit.
Miért is kitörésről beszélek? Mert tényleg (lelki)erőből kell csinálni, gyorsan, hatékonyan, és bizony lesznek károk is, fájdalmak is, mint minden törésben. És mert racionális választás ugyan, de külső kényszer hatására.
Milyen a rossz állás?
Miután régóta motivál egy kedves kommentelőm, hogy írjak majd a sikerről 😉 , most akkor kezdjük a sikertelenséggel. Értékrendtől függően sok mindentől lehet rossz egy állás. Az általános definíció mégis az, hogy akkor rossz, ha nem érzed jól magad benne, és magyaráznod kell magadnak, miért vagy benne mégis.
ArrayKockacsoki – szerethető munkahely küldetéssel
Amikor „jó cégekről” mesélek a itt blogon, azaz jó munkáltatókról, azokra majdnem mindig a „nagy cég” jelző is igaz.
Ma egy egészen kivételes alkalom következik, amikor egy kis céget szeretnék bemutatni. Aki „jó cég”, mert olyan, amilyennek a kkv-nak lenniük kellene, és amire nem mondhatjátok, hogy „ugyanmár, ez mese, ilyen nincs”. Vannak kis magyar cégek is, ahol jelen vannak jól meghatározott munkafolyamatok, közös munka a munkavállalóval. Sőt, olyan is van, akinek van igazi küldetése, van érthető terméke, és nem az álláshirdetéseiből tudjuk róla, hogy „családias”, hanem valóban az, a szó jó értelmében. A legkifejezőbb szó, amivel jellemezni tudom őket: szerethető.
Riportalanyom Dénes Ákos, a Kockacsoki ügyvezetője.
ArrayKitörés – Október 17: szegénység elleni harc világnapja
Előző posztom kommentfolyamában felmerült az igény, hogy a rossz helyzetben, rossz munkahelyen lévők kitörési lehetőségeiről írjak. Természetesen nem a „mindenki a maga sorsának kovácsa”, meg a „minden fejben dől el” nézetet hozom, mert ezekben nemhogy nem hiszek, de akik ezeket vallják, és sok pénzért el is toporogják egy színpadon a megoldásra éhes közönségüknek, azokat kipakolnám 1 hónapra 0 Ft kezdőtőkével egy zsákfaluba, és akkor megmutathatnák a tudományukat…
Honnan is kell kitörni?
A „vidék” még mindig az elmaradottság szinonímája sok esetben. Ez egyfelől sokszor téves, Array