Verseny a közös célért
Ahogy sok elégedetlen munkavállalóval beszélgetek, elrettentő történetek bontakoznak ki nemcsak rossz vezetőkről, de rosszul szervezett cégekről. Hogy melyik következménye a másiknak, azt már nehéz megállapítani. Az biztos, hogy a címbeli gondolatot nem értik, és versenyhelyzetet teremtenek a saját munkavállalóik között, ami biztosan egy stresszes, nem együttműködő, „csapatot” eredményez, és egy olyan céget, ahol folyamatosan problémák lesznek. Az ügyfelek kikopnak, a megrendelések elmaradnak, a cég híre, munkáltatói márkája is egyre süllyed. Ha ilyen szervezetre utaló válaszokat kapsz állásinterjún a kérdéseidre (főleg értékesítők, beszerzők, és közvetlen ügyfélkapcsolati pozíciók esetében), akkor fel kell tudnod ezt ismerni, és el kell tudnod dönteni, hogy menekülni fogsz.
Együttműködés nélkül
Először pár példával szemléltetném, mire is gondolok:
A válság hősei? A válságmenedzser
Válságok idején megtörténik, hogy megjelenik egy új vezető a rosszul működő cégben, azzal a mondással, hogy majd „rendet tesz”. Aztán még rosszabb lesz minden, elbocsátások, mindenféle érthetetlen lépések, pletykák, találgatások terepe lesz a cég, majd a „régi motorosok” távoznak, egyre nagyobb bizonytalanságba taszítva a még ottmaradtakat.
Az új emberek egyre gyengébben képzettek, lehet sejteni: olcsón vállaltak valami olyan feladatot, ahol csak végrehajtani kell, a gondolkodást majd az új vezető csinálja. Sokan élnek meg ilyenfajta „válságkezelést”, és általában a beosztott szempontjából tényleg ennyi látszik. És néha tényleg csak ennyi: egy szerencselovag értelmezhetetlen intézkedései, amiknek a vezényszavai a költségcsökkentés, meg a Pareto-elv (erről lesz külön posztot, hogy az egyébként jó elv nevében milyen rossz döntéseket képesek cégek meghozni).
Légy kreatív az álláskeresésben! – de még inkább realista!
HR-esek között legendák kerengenek ilyen történtekből, most pedig a sok újraindulási őrület mellé jól esik egy kis tanulságos sztorizás – önéletrajz-tanácsokkal fűszerezve 🙂
Előre bocsátom, szabad kreatívnak lenni, ha az előrevisz, és van hozzáadott érték benne. Ebben a kreatív CV-ben például van (persze veszélyeket is rejt a kreativitás, így is).
Szóval, vannak akik úgy álláskeresési tanácsadnak, hogy egyáltalán nem fontos nekik, hogy lesz-e neked állásod belőle. Az a célja, hogy hallassa a hangját, hogy SEOzzon, mert lehet, hogy ő fizetett az itt megénekelt értékesítőknek – én meg nem… És én ugye nem is ebből élek, ő meg igen, neki mindennél fontosabb az olvasottság. Annál is fontosabb, hogy neked állásod legyen. llyen botcsinálta tanácsadók idióta tanácsait megfogadó – jó eséllyel kétségbeesett – álláskeresőkről szólnak az alábbi legendák – amik igazak.
Segítség, állást kaptam egy multiban!
Nagy változás lehet bárki karrierjében az adminisztrációs pozícióktól kezdve, a szakértői pozíciókon át a középvezetőig, ha eőször bekerül egy multicéghez.
A munka, a stratégia, a szokások mindenhol mások, a multinak azonban vannak olyan sajátosságai, amitől elég könnyű megijedni, ha először lát ilyet az ember (lánya).
Manapság fejlett beillesztési folyamatokat dolgoztak ki a HR-esek, vannak multik, ahol külön tréningfolyam van, van, ahol onboarding specialista foglalkozik az új emberekkel, rendszeres időközönként coaching-mentoring tevékenységekkel.
Kis privát: jobangel blogger-élet
A bloggerség sok esetben külön szakma, de magamra nem bloggerként tekintek jobangeli ruhámban, hanem álláskereső tanácsadóként, aki blogot is ír, ahol általános tanácsokat is adhat, általános problémákra, és ahol megtalálnak azok, akik egyedi választ szeretnének egyedi problémákra. Namost, ennek azért vannak következményei. Azon felül, hogy lesz egy blog.
Mit jelent seniornak lenni?
Mint oly’ sok mindenre a vállalati világban, így a junior-medior-senior besorolásra sincs egységes szabályozás, minden cégnél egyedi. Régen viszonylag egyszerűen oldották meg, munkában eltöltött idő adta meg ezeket a kategóriákat. Ez is hozzájárult az életkori diszkriminációhoz…
Változott a világ, emberek karriert váltanak, képezik magukat, nem lehet már évek alapján mérni a seniorságot. Az álláshirdetésekben viszont még mindig x ideig végzett hasonló munkakört várnak, mert nem tehetnek mást. Nem írhatják ki, hogy legyen mögötted 3-5 ilyenolyan projekt, amiben X embert irányítottál, és Y EUR volt a költségvetésed.
Hogyan nézz utána a cégnek, ahová állásinterjúra mész?
Tegyük fel, hogy sikeres volt a CV-írás, megbeszéltük az állásinterjúra híváskor, hogy milyen céghez megyünk, milyen munkabér-nagyságrendben gondolkodunk, és egyezik minden. De mégsem tudunk eleget a cégről… és meg is történhet, hogy jól melléválasztunk, mert minden szépnek, jónak tűnik, de pár hónap múlva kiderül: mégsem olyan szép minden. Ezt úgy lehet minél hatékonyabban elkerülni, ha az állásinterjún utánajárunk mindennek, aminek lehet. És még így is előfordulhat, hogy mellényúlunk, de talán kisebb rá az esély.
Hogyan nézz utána a cégnek, ahová állásinterjúra mész?
Kézenfekvő lehetőség a cég honlapjának megtekintése, de az csak az a nézet, amit a cég üzen magáról. Megtekintheted a termékeik leírását, a híreiket, a referenciáikat, ügyfeleiket esetleg. Sőt, a cégvezetők fényképe, rövid bemutatkozása is megjelenik néha, ezeket érdemes igazán átolvasni. Hátha még az a személy is bemutatkozott a honlapon, akihez épp állásinterjúra mész. Mindent, amit fontosnak találsz jegyzetelj ki, még útban az interjúra egyszer nézd át.
A fizetési igényről másképp: tárgyalj róla!
Ez sajnos rendszeres „taktika”, és nagyon rossz taktika: az álláskeresők kétségbeesésükben olyan alacsony árat mondanak a munkájukra, amiről azt gondolják, hogy ennyiért már csak felveszi őket egy munkáltató. Ennek a kétségbeesésnek egy másik hozadéka, hogy szívesen látnák az álláshirdetésekben, hogy mennyit is ajánlanak, mert akkor nem kell alkudozni, azt „csak” el kell fogadni, és úgy könnyebb. Sajnos, a tézisem, miszerint a publikus bérajánlatok alacsony bérszínvonalat fixálnak, sok területen igazolódni látszik: a média által is csillagászatinak minősített kékgalléros (jellemzően supermarket-láncok dolgozói) fizetések alig haladják meg a létminimumot. Túlórával. Cafeteriával. Ők már nem tudnak többet kérni, ennyi az „árfolyamuk”, hiszen a kiskereskedelem nyilvánossá tette. Mondhatnánk, hogy ha az ajánlott pénzért nem jelentkezik senki, majd többet kínálnak. De most épp munkanélküliség lett megint, tehát biztosan nem lesz magasabb ajánlat.
Hogyan határozzuk meg a fizetési igényt?
HR-es állást keres
Ahogy nézegetem a statisztikáimat, és az évek során egyre több álláskeresőt ismerek meg, egyre könnyebben azonosítok olyan álláskereső csoportokat, akiknek igazán problémás az álláskeresés. A HR-esek, azon belül is a toborzók egy ilyen csoport… hozzám fordulnak álláskeresési tanácsokért, ami egyfelől megtisztelő, és köszönöm a bizalmukat ezúton is, másfelől valami nagyon szomorú dolgot mutat a magyar munkaerőpiacról és a munkáltatók toborzási döntéseiről, amit bizony ők is alakítottak, és alakíthattak volna másképp sok év alatt. De amit ők tanultak, tolerancia, emberi hozzáállás, és sok-sok józan racionalitás közgazdasági szabályszerűségek mentén, az nem segít nekik az álláskeresésben, és nem kellett a legtöbb munkáltatójuknál.
Azt gondolnánk, hogy a toborzók „ismerik a dörgést”, ők simán találnak másik munkát, hiszen tudják, hogy mik az elvárások (nem tudják); tudják, hogyan kell beszélni álláskeresőként egy toborzóval (ezt sem tudják).
Ez nem az ő szakmaiságuk kritikája, sokkal inkább a cégeké, akik alkalmazták őket.