Kincskereső közvetítők
Mint már egyszer saját történetemen keresztül bemutattam, a toborzók, közvetítők érdemi segítséget tudnak nyújtani az álláskeresőknek az álláskeresés folyamatában. Az álláskeresők oldaláról egy toborzó, közvetítő cégről legtöbb esetben csak annyi látszik, hogy kapott egy keresési megbízást, felad egy sablonos álláshirdetést, vár egy kicsit, majd interjúztat néhány jelöltet a beérkezett jelentkezőkből. Akik megfeleltek, következő körben már a megbízó cégnél interjúznak, onnantól a közvetítő látszólag nem csinál semmit. A valóság ennél jóval összetettebb.
Hogyan és miért utasítsunk vissza egy állásajánlatot?
Kellemes problémának tűnhet, amikor több ajánlatból kell választanunk, de a hosszútávú következményei miatt mégis hasznos lehet átgondolni, hogyan utasítsunk el egy állásajánlatot. Egy állásajánlatra adott udvariatlan nemleges válasz pont úgy megjegyezhetővé teszi a jelöltet, mint egy korrekt elutasítás. De az előjele más az emléknek….
Álláskeresés Linkedinen
Ahogy megjelentek a közösségi oldalak az álláskeresésben, egy komoly elváráshalmaz is kialakult a HR-es szakmában az álláskeresők közösségi jelenlétével kapcsolatban. Ezek a követelmények ugyan megszülettek, de nem kommunikálták őket, pont úgy jártunk, mint az önéletrajzírással: igények ugyan vannak, de sehol sem közlik őket. Most ilyen „titkolt” elvárásokról is mesélek.
Álláskeresés és gazdasági válság
Idegesítően sokszor olvashatunk olyan cikkeket, hogy a szép, boldog, kiegyensúlyozott embereknek könnyebb állást találni. Különösen dühítő ez akkor, ha a cikket olvasó álláskereső épp munka nélkül van, vagy egy nagyon rossz állásból keresgél valami jobbat, vagy valami jobban fizetőt, mert nem tudja fizetni a számláit. Innen legyen valaki boldog és kiegyensúlyozott, ha tud.
E cikkek többsége nyilván nem releváns számunkra, ezek leginkább USA-beli weboldalakról fordított cikkek, esetleg a komolytalan „brit tudósok kimutatták” szófordulatot tartalmazzák.
A kis magyar valóság ugyan más, de azért biztató.
Mikor érdemes állást váltani?
Egyszerűnek tűnő kérdés, de rengeteg dilemmát hordoz.
Nagyon fontos, hogy az állásváltás nem azzal kezdődik, hogy mérgedben felmondasz, és utána kezdesz keresgélni, majd elfogynak a tartalékaid, és kétségbeesve bármit elfogadsz. Először gondold végig a lehetséges következményeket, utána cselekedj. Amíg van munkahelyed (akármilyen rossz is), sokkal jobb helyzetből vághatsz neki az álláskeresésnek.
Siker, sikertelenség, kudarc
Először a vitatott Csernus doktor egyik könyvében találkoztam azzal az elmélettel, ami az egyes tevékenységek eredményeit e három kategóriába sorolja. Furcsának tűnt, mert sokáig – a többséggel együtt – én is úgy gondoltam, hogy a sikertelenség és a kudarc ugyanaz. Nagyon nem, és erre csak azóta figyelek én is, amióta aktívan foglalkozom álláskeresőkkel.
Nyilván minden álláskereső kap elutasítást, mást választanak, nem felel meg, nem válaszolnak neki. Ez természetes része az álláskeresésnek, feldolgozni sokaknak mégsem könnyű. De ha felismerjük a különbséget kudarc és sikertelenség között, az sokat segít.
HR portal cikk a Europassról
Nemrég – más szakértők mellett – megkérdeztek a HRportal.hu szerkesztői, mi a véleményem az önéletrajz-írás trendjeiről. A cikk itt olvasható. Terjedelmi korlátok miatt a szerkesztők csak a főbb gondolatokat tudták megjeleníteni, így a kimaradt mondanivalónak ebben a posztban találtam helyet.
A Jó, a Rossz, és az Alkalmas
Időről időre tapasztalom, hogy az elutasított álláskereső azt gondolja, azzal vigasztalja magát, hogy a végül választott jelölt nála gyengébb. Ilyen esetben bűnbak a HR-es, hiszen ő olyan tökéletes jelölt volt, miért is nem őt választotta? Az sem jó, ha az álláskereső ilyenkor magában füstölög, dédelgetvén a vélt sérelmét, rosszabb esetben viszont cselekszik: például mocskolódó leveleket ír az elutasítónak. Hogy ezek ne történjenek meg, alapvető tévedéseket fogok most eloszlatni.
1. Az álláskeresés nem verseny a többi jelölttel, és
2. az állást nem feltétlenül a legjobb jelölt kapja meg.
A segítők kudarcai
Érdekes témát vetett fel a minap egy általam rendszeresen olvasott blogger a segítségnyújtás természetéről. (http://nyomorszeleblog.hvg.hu/2012/10/20/329-mindig-kell-segiteni/ Minden tiszteletem az övé, hiszen az ő tevékenységének, hivatásának megítélése néhány esetben ellenségeskedést szül, köszönhetően a jelen politikai-társadalmi hangulatnak. Pedig a legelesettebbek segítése szerintem kötelessége annak, aki valamilyen tudásával képes segíteni. Tanulságos, hogy a segítő munkája során milyen tapasztalatokat gyűjtött, sokat tanultam tőle. Talán az én területem – még ha hobbiszinten űzöm is – is rejt annyi tanulságot, tapasztalatot, amennyivel segíthetek más segítőknek.
Az ilyen tevékenységben a legfőbb kérdés az, hogy hogyan legyünk a leghatékonyabbak a segítségnyújtásban. Én úgy gondolom, mindenkinek jár egy esély. Ha valaki engem keres meg álláskeresési problémáival, megpróbálok segíteni. A legtöbb esetben sikerrel, néhány esetben kudarccal végződik.
A szavak hatalma
Kiemelt témaként söpört végig mostanában az álláskeresős és karrieroldalakon az állásinterjú alatti testbeszéd. E cikkek tartalmát nem ismételném, mert úgy érzem, túlságosan kiemelik a testbeszéd jelentőségét. Ráadásul hiába, mert a testbeszédet nagyon nehéz tudatosan alkalmaznunk, így semmi értelme külön koncentrálni rá. Csak elveszi az erőforrásainkat egy sokkal fontosabb dologtól: a beszédtől.
Régóta tudjuk, hogy a szó az emberiség leghatásosabb kábítószere. A kimondott szó ereje sokkal átütőbb, mint egy kézfogásé, vagy egy testtartásé. Mert gerincferdülésed, derékfájásod lehet, ami befolyásolja a testtartásodat, de a szavaid akkor is a tieid, bármilyen hiányosságod ellensúlyozhatod általuk.