Ha így teszel, könnyen elfogadnak az új munkahelyeden 2. rész
Tudjuk, hogy rengeteg személyiség találkozik egy munkahelyen, valakiket valamiért jobban kedvelünk, könnyebben tudunk velük együtt dolgozni és vannak, akikkel még egy 5 perces beszélgetés is akadozva megy.
Tudnod kell, hogy a rokonszenv összefügg a személyed fizikai megjelenésével. A megnyerőbb külsejű embereket kedveljük jobban. Tehát figyelj arra, hogy mindig kellemes legyen a megjelenésed, hiszen kellemes ingerekhez kell társítani a megjelenésed. Ezt úgy gondolom, nem is nehéz megvalósítani, hiszen a munkájában az ember igyekszik diszkréten öltözködni, kivéve, ha fizikai munkáról van szó, hiszen ott a biztonsági feltételek lépnek az első helyre.
Miért nem működik a home office?
Ahogy egyre inkább népszerűsítjük, egyre többen is jönnek vissza azzal a panasszal munkáltatói oldalról, hogy nem működött a home office, megpróbálták. A kollégák „ellustultak”, nem volt kontroll, kicsúsztak a határidőkből, a vezető nem látta, hogy menne a munka, nehéz volt összeszervezni egy csoporttalálkozót (meetinget, na), még telefonkonferenciában is. Tehát, jól megszüntették, szigor van, és lám, újra megy minden, ugye, a home office hülyeség… A vezető mostmár látja, hogy megy a munka.
A kiemelésből egy dolog látszik: ahol nem ment a home office, ott a vezetőnek igénye volt a szoros kontrollra.
Ha így teszel, könnyen elfogadnak az új munkahelyeden 1. rész
Amikor megnyerünk egy állást, fellélegzünk, hiszen megnyertünk egy nagy csatát, végre leszámoltunk a régi munkahely keltette rossz érzésekkel vagy a munkanélküliség nyomasztó érzésével, de korántsem nyertük meg a háborút. Persze nem is háborúnak kell ezt felfogni, hiszen remélhetően sok jó élményben lesz részed, de ezért bizony rengeteg dolgot kell tenned. A beilleszkedés nem könnyű feladat még tapasztalt idősebb munkavállalók esetében sem. Fontos, hogy Te, mint új munkatárs felkészülten vágj neki az új útnak. Fontos, hogy a munkáltató és a HR is felkészülten várjon téged. Fontos, hogy a csapat, ahová tartozni fog fel legyen készülve a fogadásodra, betanításodra, megtartásodra. Nem is olyan egyszerű, mint hinné az ember, hiszen nem csak rajtad múlik, bármennyire is szeretnéd.
Álláshirdetések a Facebookon
A munkaerőhiány egyik káros hatása: most aztán állást hirdet boldog és boldogtalan, okos és tudatlan… Nem is gondolva, hogy ehhez is érteni kell legalább egy kicsit. Amíg az állásportálok legalább jelzik, ha egy hirdetés nem megfelelő, a Facebook nem jelzi, cserébe ingyenes, tehát mindenki bátran hirdet, néha elképesztő módon. Miért is rossz ez? Mert elterjed a nézet, hogy így kell állást hirdetni, ezt is szabad egy munkáltatónak. Diszkriminálva, eszetlen feltételeket támasztva, lenézően, igénytelenül, nem értve azt, akinek hirdet.
Kritikával tele a padlás, így először némi javaslattal állnék elő. Tehát, mi kell az álláskeresőnek egy álláshirdetésben:
Ez kész! Érthetetlen történetek álláskeresőktől
Sokszor érthetetlen döntéseket vagy nemdöntéseket hoznak cégek. Amikor ezeket a sztorikat hallom, élem, elgondolkodom: valószínűleg sok, szakmailag kiemelkedő HR-est ugyanúgy lebegtet a főnöke vagy a munkaerőt kereső szakmai vezető a döntéssel, mint ahogy ő lebegteti az álláskeresőket. Vagy éppen a protokoll, process annyira betartandó, hogy az üzleti érdek (miszerint bánjunk már emberként a leendő munkatárssal, mert megéri) el is törpül mellette. Sajnos, ez nem csak azon az 1 fő HR-esen múlik, akivel az álláskereső kapcsolatban van.
Már megint az a bizonyos hal, meg az ő feje jut eszembe… És pár kis történet, ami magáért beszél, és én is paff lettem tőle, pedig csak közvetve vagyok bennük érintett:
„Nem tudom eladni magam” 2. rész.- Az álláskeresés, mint eladási tevékenység
Folytatom tegnapi cikkem, amiben azt ígértem, hogy az eladás és álláskeresés elemeit egyesével kitárgyalom. Ez egy nagyon leegyszerűsített nézet, nyilván lehet mélyíteni a végtelenségig. De ezekkel az alapokkal az álláskeresés már menni fog. Íme:
A termék
Legyen egy jó terméked, szolgáltatásod, amit jól be is tudsz mutatni. Álláskeresésben ez a képzettség, végzettség, tudás, tapasztalat, jól leírva az önéletrajzban, motivációs levélben. Általában ezt kell összeszedni először, mikor kitaláljuk, hogyan is keressen állást az adott ember.
„Nem tudom eladni magam” 1. rész.- Az álláskeresés, mint eladási tevékenység
Az álláskeresők leggyakoribb félelme ez. Az eladás olyasmi, ami rengeteg kudarccal, elutasítással jár, ettől érthetően fél mindenki, mert a mi kis poroszos oktatásunk mentén nőtt fel, ahol megtanították rettegni a kudarcoktól. Mégis, az álláskeresés az bizony eladás, aminek vannak technikái, és ezek tanulhatók. Álláskeresésben szerencsére nem kell kiemelkedő eladási tudás, az alapok ismerete már sikerre visz.
Miért nem sikerült az állásváltás?
Az állásváltás alapvetően két okra vezethető vissza: az egyik, amikor évek alatt annyit változott a cég, a gazdasági környezet és a feladatok, hogy az már nem felel meg. A másik, amikor sosem volt jó az állás, mert már az elején melléválasztott vagy épp nem tehette meg, hogy válasszon, és benne ragadt.
A rosszul választott állások esetén azt szoktam először kideríteni az állásváltóval, hogy mi az, ami miatt biztosan rossz helyen van. A kevés fizetés egy racionális ok, azon túllépve mi van még?
Miért válaszolunk rosszul az állásinterjú-kérdésekre?
A HR-es állásinterjús szokásokat sokszor éri az a kritika, hogy színház az egész, és nincs is értelme. Leginkább az alábbi kérdések miatt gondolja ezt sok álláskereső – és ezek esetében egyet is kell értenem velük. Állásinterjú-stratégiákkal azt tanítom nekik, hogy ezekből hogyan lehet kimozdítani az interjúztatót, de sokszor azt látom, hogy nem akarnak kimozdulni. Munkaerőhiány idején nem jó ötlet ragaszkodni a rébuszos kérdésekhez, mert a világ változik, így az állásinterjúknak is változni kell. Mostantól üzleti tárgyalásként érdemes felfogni egy állásinterjút, nem „meghallgatásként”.
Arra vállalkoztam most, hogy álláskeresői szemmel megmutassam, miért is nem lehet jól válaszolni ezekre a kérdésekre
Megfelelő állásokra jelentkezel?
Bosszantó, mikor azt sejtjük, azért dobják félre a CV-t, mert „nálunk ő nem lenne elég motivált”. Miközben épp munkanélküli, vagy épp egy nagyon rossz állásban van. Egy ilyen megalapozatlan feltételezés miatt el sem jut állásinterjúra sok értékes ember. Sajnos emögött a feltételezés mögött egy egész csomagnyi téves előítélet áll, mint pl. 35 év fölött akarjon már többet, mint egyszerű beosztotti munka, ennyi tapasztalattal, amennyi neki van, miért csak ennyit akar, talán nem biztos a tudásában? Nyilván ezeknek a feltételezéseknek nem sok értelme van, de mivel létező jelenség, álláskeresőként muszáj rá reagálni.
Ezeket egyetlen módon lehet kivédeni: